Ponte Vecchio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ponte Vecchio
Florentine Ponte Vecchio 1 RB.jpg
Áthidalt akadály Arno
Tervező Neri di Fioravante
Építés kezdete 14. század
Elhelyezkedése
Ponte Vecchio (Olaszország)
Ponte Vecchio
Ponte Vecchio
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 46′ 05″, k. h. 11° 15′ 11″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 05″, k. h. 11° 15′ 11″
Világörökségi adatok
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV, VI
Felvétel éve 1982
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ponte Vecchio témájú médiaállományokat.
A híd éjszakai fényekben

A Ponte Vecchio (Régi híd) az olaszországi Firenze belvárosában, az Arno-folyón átvezető, aranyművesek boltjaival beépített híd. Neve a világ legismertebb hídjai között szerepel.

Panorámakép a Ponte Vecchio hídról
Panorámakép a Ponte Vecchio hídról

Története[szerkesztés]

A 14. században épült Neri de Fioravanti vagy Taddeo Gaddi tervei alapján – ez máig vita tárgyát képezi. Helyén már az etruszkok korában is híd húzódott a folyó felett.

Benvenuto Cellini szobra a hídon

A Ponte Vecchióban fedett, az 1565-ben Giorgio Vasari tervei alapján öt hónap alatt épült, egykilométeres, ún. Vasari-folyosó köti össze a Pitti-palotát és az Uffizit.

Ez volt az egyetlen olyan híd Firenzében a második világháború idején, melyet a visszavonuló német hadsereg épségben hagyott, az összes többit ugyanis felrobbantotta.

1966-ban a firenzei árvíz idején súlyos károkat szenvedett, azonban egy esztendő alatt helyreállították.

Jellegzetességei – melyeknek hírnevét is köszönheti – a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol egykor mészárosok, ma ötvösök, aranyművesek dolgoznak-árusítanak, ezért az aranyművesek utcájaként emlegetik e hidat. Ők állították fel 1901-ben, a híd közepén, Benvenuto Cellini (1500-1571), kora legnagyobb firenzei ötvösművésze szobrát. Éjjel-nappal a világ minden tájáról érkezett turisták özönlenek át a hídon, a zöld színű folyó környékében gyönyörködve.

2014. június 16-án új díszkivilágítást kapott a híd. Az átadó ünnepségen Andrea Bocelli tartott koncertet, majd az Arno felett akrobata mutatványok kápráztatták el a firenzeieket.[1]

Források[szerkesztés]

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma. ISBN 963 243 041 7 (1975)