Andrea del Verrocchio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krisztus megkeresztelése,[1] Firenze, Uffizi

Andrea del Verrocchio (eredeti neve Andrea di Michele di Francesco de’ Cioni, 1435. Firenze - 1488. Velence) olasz szobrász, ötvös és festő.

Apja téglaégető volt. Mint kora művészeinek nagy része, ő is ötvösműhelyben tanult rajzolni és mintázni, alaposan elsajátította a fémöntés technikáját, a szobrászatban pedig Donatellónak volt tanítványa és mesterének utolsó éveiben segédkezett munkái elkészítésében. A művészeti ismeretekre Giuliano di Verrocchio firenzei ötvösmester tanította. Az ő nevét vette fel Andrea a mestere iránt érzett hálából.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bartolomeo Colleoni lovas szobra (Velence) Velencében, a Santi Giovanni e Paolo téren[2]

Verrocchio a 15. század – olaszosan a quattrocento – hatvanas éveiben kapja első megbízásait. Verrocchio a reneszánsz szülőhazájában, Firenzében élt. Firenze a XV. században fénykorát élte. A gazdagságáról — bankárairól, kereskedőiről és textiliparáról — Európa-szerte híres köztársaság élén a Medici-család állott. A század második felében Firenze ügyeit a család legkiemelkedőbb tagja, Lorenzo de’ Medici vezette, akit érdemeiért „Il Magnifico”-nak, „a nagyszerűnek” neveztek.

A széleslátókörű, nagyműveltségű Lorenzo de’ Medici fontosnak tartotta, hogy Firenze hatalmát és gazdagságát a város kulturális, művészeti élete is méltóképpen képviselje. Udvarába meghívta a kor legnagyobb filozófusait, költőit, szobrászait és festőit. A nagyszabású építkezéseknél és azok képzőművészeti díszítésénél valamennyi jelentős művész megbízást kapott. A szobrászat területén Lorenzo Medici korában Verrocchio a legnevesebb mester, aki egyben kiváló ötvös, festő és elméleti tudós. Műhelye Firenze leghíresebb művészeti iskolája volt; itt sajátította el a festészet és szobrászat alapvető ismereteit az ifjú Leonardo da Vinci. A mester és a rendkívül tehetséges tanítvány között a megszokottnál szorosabb kapcsolat alakult ki. Verrocchio finom vonalú, lírai szellemű alkotásai élénk visszhangra találtak a rokonlelkű fiúban. A fiatal Leonardo kitüntető megbecsülését mutatja, hogy a mester rábízta a Krisztus keresztelését ábrázoló nagyméretű képének befejezését, a hiányzó bal oldali angyal megfestését.

Az ötvösség mellett a művészet minden ágával foglalkozott, építészettel, szobrászattal és festészettel, s élénken érdeklődött az elméleti tudományok iránt is. Legjelentősebb műveit azonban a szobrászat területén alkotta, amely Firenzében a legfontosabb művészeti ág volt. A reneszánsz szobrászat megteremtője a XV. század első felében Donatello, aki a művészet legfőbb céljának a következetes, olykor nyers realizmust tartja. Verrocchio vele ellentétben a tökéletes formakészséget, a mély érzéssel telt ábrázolást, a kifejezés gazdagságát tartja elsődlegesnek. A testfelépítés realizmusa mellett a hangsúlyt a mozgalmas testfelületek és a ruházat vibráló fény-árnyék játékának minél hűségesebb, minél elevenebb és finomabb jellemzésére helyezi. Művészetének másik jellemzője – szemben Donatellóval – az elegancia és báj finomabb szobrászi megfogalmazása, amely alkotásain a fölényes mesterségbeli és technikai tudás briliáns gyakorlata révén érvényesül. Az ifjú Verrocchio korán kapcsolatba kerül Firenze híres uraival, a Mediciekkel.

Cosimo de’ Medici halála után (1464) elkészítette annak egyszerű, ízléses síremlékét a firenzei San Lorenzo-templomban, majd a szép márványkutat a templom mögött, valamint Piero meg Giovanni Medici gyönyörű síremlékét a templom sekrestyéjében (1472), s a firenzei Palazzo Vecchio kútján a delfinnel játszó fiú bronzszobrát. Ezt követte 1476-ban leghíresebb műveinek egyike: az ifjú Dávid bronzszobra (Firenze, Nemzeti Múzeum). Minden eddigi művét felülmúlja a Krisztust és Szent Tamást ábrázoló nagy bronzcsoportja a firenzei Orsanmichele-templomon (1483). A legszigorúbb természethűség, kitűnő technika, találó jellemzés és mély kifejezés a legtökéletesebb összhatással párosulva a legszebb modern szoborművek közé sorozzák. 1479-ben bízták meg Colleoni zsoldosvezér velencei lovas szobrának elkészítésével. Éveken át dolgozott rajta, de a szobor bronzba öntését már nem érhette meg. 1488-ban, ötvenkét éves korában váratlanul meghalt, csak tanítványa, Alessandro Leopardi[3] fejezhette be a szobor öntését 1496-ban.

Ez akadályozta meg abban is, hogy Mátyás királyunk által megrendelt márvány kutat elkészíthesse. Verrocchio művészete nem volt ismeretlen Mátyás király előtt, mivel Lorenzo Medicitől egy alkalommal Verrocchio Dáriust és Nagy Sándort ábrázoló domborműveit kapta ajándékba. Ezek a török háborúk alatt elpusztultak, de másolatok révén fennmaradt az emlékük.

Verrocchio ritkán dolgozott márványban, inkább a bronz anyagát kedvelte. Ennél a technikánál a művész előbb puhán kezelhető anyagból, viaszból vagy agyagból készíti el a szobrot, s így módjában áll a mozdulat frissességét kifejeznie. A bronznak a mintába öntése után a felület fény-árnyék játéka fokozza az ábrázolás elevenségét. Verrocchio a hírnevét szobrászati alkotásainak köszönhette, de jelentős pedagógiái tevékenységet is fejtett ki. Műhelyében tanult Pietro Perugino, aki az ifjú Raffaello mestere lesz, Lorenzo di Credi, aki egész életében Verrocchio műhelyében maradt, és a mesterén túlnőtt tanítvány: Leonardo da Vinci. .

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ötvösként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • bronz gyertyatartó[4]
  • Keresztelő Szent János lefejezését ábrázoló ezüst dombormű, 1477-1479 között a firenzei Battisteronak, a trecento és a quattrocento kiváló szobrászaitól díszített aranyozott ezüst oltárára készült. A középkori oltárelők pompáját idéző sorozatban az ő reliefje a magas dombormű modellálásának és cizellálásának mesteri példája[5]

Festőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krisztus megkeresztelése 1475 körül. Olaj, fa, 177 x 151 cm. Firenze, Uffizi Verrocchio egyetlen ránkmaradt hiteles festménye. Az előtérben, a kép középpontjában, Krisztus álló alakját látjuk, akihez Keresztelő János lendületes mozdulattal közeledik, s jobbjával nagy figyelemmel önti a vizet Krisztus fejére. A háttérben messzenyúló folyóvölgy, sziklás, hegyes partokkal. Krisztus testének megfestése Verrocchio fejlett anatómiai tudását, pontos megfigyelőkészségét és a fényárnyékok finom festői visszaadását mutatja. A szikár testű Keresztelő János nagy megilletődését leginkább az érzékeny vonalakkal kialakított, profilban ábrázolt arc fejezi ki. A Krisztus ruháit tartó bal oldali angyal a mester nagy tanítványának, Leonardo da Vincinek alkotása. Ez a nagyvonalú egyszerűséggel és könnyed természetességgel megfogalmazott, merész mozgású angyal a főalakok részletezőbb előadásmódja mellett már az új korszak, az érett reneszánsz művészetét képviseli.

Szobrászként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A primulás hölgy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A primulás hölgy ("Kankalinos hölgy")[6] készült: 1470 körül. Márvány, magassága 61 cm.[7] A fehér márványból készült mellszobor előkelő megjelenésű fiatal nőt ábrázol. A márvány nemes keménysége az alak kissé merev beállítása mellett fokozza az ünnepélyes hatást. Az arc és a kéz ritka szépsége miatt a szobrot többször Leonardo művei közé sorolták. A mély érzéssel megmintázott kéz azonban, amely oly finoman szorítja magához a kis primulacsokrot, Verrocchio művészetére utal. Az arc zárkózott egyéniségre vall, de a száj szögletében halk mosoly rejtőzik, amelyet inkább érzünk, mint látunk. A hajfürtök részletező megmintázása árulja el leginkább, hogy a mester még a kora reneszánsz művészetéhez tartozik. Verrocchiónak ez a műve azonban indítást adott Leonardónak híres női arcképe, a Mona Lisa megfestéséhez.

Puttó delfinnel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Puttó delfinnel 1470-es évek. Bronz, magassága 69 cm.[8] A firenzei városháza udvarán, szökőkút tetején áll ez az eleven kis puttó. Eredetileg a Mediciek Careggi-beli villájában, az egyik kerti kutat díszítette. A puttó kövér kis kezével boldogan szorítja magához a nagy halat, és szinte repül örömében. Egy pillanatra azonban fellábával megpihen a kút csúcsán, és kicsattakó derűvel ránk mosolyog. Ez a természetes közvetlenség a reneszánsz életöröm legszebb művészi kifejezése. A kis szobor nagyszerű példája Verrocchio biztos művészi tudásának, amely éppúgy ismeri a gyermeki test felépítését, mint a legbonyolultabb mozgás, a repülés törvényszerűségeit. A budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz egy kis delfines angyalkát bronzból, amely sok rokonságot mutat a firenzei puttóval. Valószínű ez is Verrocchio műve.

Dávid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dávid (1470-1476) között. Bronz, magassága 126 cm.[9] Dávid a fiatal parasztfiú, aki parittyával győzte le Góliátot, az erős óriást, majd kardjával levágta fejét. Verrocchio a nagy tett végrehajtása után ábrázolja a fiút. A csípőre tett bal kéz és a kardját marokra szorító jobb kéz a kihívó fölény kifejezői éppúgy, mint a határozott tekintetű arc, amelynek mosolya a kamaszfiú bátor öntudatát sugározza. Dávid lábánál Góliát levágott feje a győzelem bizonyítéka. A hatalmas, erős ember élettelen feje még inkább méggyőz bennünket a fiatal fiú büszkeségének jogosságáról. A részletek finom és aprólékos ábrázolása csak a bronzöntés technikájával érhetők el, ahol a mintát előbb könnyen munkálható viaszból vagy agyagból készítik. A bibliai Dávid a firenzei köztársaság jelképévé vált, és a nép győzelmét jelenti a zsarnokok felett. Ezért nyert elhelyezést a Dávid szobor a firenzei városházán.

A szenvedő Krisztus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szenvedő Krisztus, készült 1480 körül. Terrakotta, magassága 95 cm. (Budapest, Szépművészeti Múzeum). A budapesti szobor eredetileg, kisebb csoport főalakja volt, amelyhez két térdelő angyal tartozott. Mennyi csendes fájdalom árad az arcról, a mélyen ülő zárt szemekből, milyen beszédes a kissé nyitott, keskeny száj! Milyen kifejező a kéz, amely finom ujjaival az oldalsebre mutat! Az arc nemes vonásai, amelyet a vállra-omló hullámos haj keretez, a szép kézmozdulattal együtt, Verrocchio mély érzéssel átitatott realizmusát mutatják. A szobor égetett agyagból készült, amelyet olaszul terra cottának neveznek. Ez a puha anyag a legalkalmasabb a részletszépség kifejezésére, akár égetve, akár mintának használva bronzba öntve.

Colleoni lovas szobra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Colleoni lovas szobra 14801496 között készült. Bronz, Velence, Campo di SS. Giovanni e Paolo Verrocchio leghíresebb alkotása ez az életnagyságú lovas szobor, amely Velence győztes hadvezérét, Bartolomeo Colleonit ábrázolja. A büszke zsoldosvezér teljes vértezetben, keményen megfeszített lábbal ül a lovon. Jobbjában a vezéri pálcát, baljában a kantárt tartja. A harcra kész lendület és a belső feszültség eggyé forrasztja a lovast a lóval. A szikrázó szemek, a markáns arcvonások, az ökölbe szorított kéz, amelyen az erek feszülnek, ezek azok a részletek, amelyek Verrocchio mély jellemábrázolási készségét megdöbbentően bizonyítják. A izmait is belső izgalom feszíti, s ez leginkább a ló fején jut kifejezésre. A szobor jelentőségét jobban megértjük, ha összehasonlítjuk Verrocchio nagy elődjének, Donatellónak páduai lovas szobrával, a Gattamelatával. Ott teljes a nyugalom és harmónia, míg itt a hadvezér akaratereje úrrá lesz a tüzes paripán.[10]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon IV. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968
  • Vayer Lajos: Az Itáliai reneszánsz művészete, Corvina Kiadó, Budapest, 1982 ISBN 963-13-1286-0
  • Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (ford. Zsámboki Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.) ISBN 963-596-256-8

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A festmény bal oldalán látható angyal figuráját, Verrocchio műhelyében tanulóként dolgozó Leonardo da Vinci készítette
  2. A lovas szobrot 1448-ban állították fel, Andrea Verrocchio tervei szerint Alessandro Leopardi végezte el az öntési munkálatokat, valamint az alapzat terveit. A templomot a Velencei Köztársaság adományozta a templom és a kolostor területét a Domonkos-rendi szerzeteseknek, ahol már a 13. században elkezdték az együttes építkezését. A munkák jó két évszázadon keresztül elhúzódtak. Az építkezést az apszissal kezdték el, amelyet a kereszthajókkal együtt 1368-ban fejezték be.
  3. (Leopardo) Alessandro olasz szobrász és építész. 1475-1520 körül Velencében és Paduában működött. 1491-95-ben bronzba öntötte Verrocchio Colleoni lovas szobrának mintáját s talapzatot készített hozzá. L. készítette a Sz. Márk-tér híres bronzzászlótartóit és Vendramin doge síremlékét a S. Giovanni e Paolo templomban, elkezdte a velencei Scuola della Misericordia építkezését s tervezte a paduai Santa Giustina templomot.
  4. Amszterdam, Rijksmuseum
  5. Firenze, Museo dell' Opera del Duomo
  6. Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete 127 p.
  7. Firenze, Museo Nazionale.
  8. Firenze, Palazzo Vecchio
  9. Firenze, Museo Nazionale
  10. Az 1475-ben bekövetkezett halála után Velence pályázatot hirdetett lovas szobrára. A kiállított modellek közül Verrocchio műve tetszett a legjobban, s így ő kapott megbízást a szobor elkészítésére. A művész ekkor Velencébe ment, de a szobor bronzba öntését már nem érhette meg. 1488-ban, ötvenkét éves korában váratlanul meghalt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrea del Verrocchio témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]