Édenkert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.[1]
Mózes első könyve, 2. fej. 8-9
Az Édenkert.
(Limbourg fivérek: Les Très Riches Heures kódex (15. század))
Így képzelte el az Édenkertet Hieronymus Bosch
Id. Jan Brueghel Édenkert-víziója
Giovanni di Paolo: Kiűzetés a Paradicsomból

Az Édenkert vagy Paradicsom (más nevein Éden, Paradicsomkert, héber nyelven: gan'éden) azon vidék neve, ahol a héber Biblia (Ószövetség) elbeszélése szerint az első emberpár, Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt. A bibliai elbeszélés alapján tágabb értelemben az emberiség elképzelt ősi aranykorát (pl. a görög mitológiában), illetve az embert körülvevő érintetlen természetet is szokás paradicsomi állapotként jellemezni.

Az Éden és Paradicsom szavak eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Éden név a sumer EDIN (𒂔) logogrammal írt eden főnév származéka. A III. uri dinasztia idején tűnik fel először, bár nyilván régebben is létező szó. Jelentése „felső oldal”, vagy síkság, nyílt terület, sztyeppe. Óakkád szövegekben is előfordul a füves puszták edinu jelölése.[2] Innen ment át az óbabiloni, majd újbabiloni és héber nyelvekbe. A héberek a hasonló hangzású, „gyönyörűség” jelentésű szavukkal hozták összefüggésbe.

A Paradicsom név a latin paradisus (édenkert, mennyország) nyomán került nyelvünkbe, ami a ógörög paradeiszosz (παράδεισος) átvétele. Ez a héber pardez görögös formája, s előzménye az óperzsa pairi-daeza (körülkerítés). A szó a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. A magyarba a latin szó tárgyesetes (paradisum) alakjában került át.[3] Nehezen magyarázható azonban, hogy a héberek miért vettek volna át a saját menyországukra vonatkozó, díszpark jelentésű szót az óperzsából. A görög paradeiszosz (újgörögben parádiszosz) szó azonban a görögből is levezethető, nem szükséges héber eredetet feltenni. A para (παρά) előtag azt jelenti, „olyan, mint”, a deiszosz (δεήσος) „esdeklés”, „könyörgés”, „fohász” jelentésű, a paradeioszosz összetétel viszont nem az édenkertet, hanem az égboltot is jelenti, átvitt értelemben a menyországot.

Az édenkert négy folyója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A négy folyóról a bibliai szöveg azt állítja, hogy az Édenben van a forrása, onnan jön ki négy ágra szakadva, hogy az Édenkertet öntözze, ezért a közös forrás elsőszámú jelöltje az Anatóliától Indiáig nyúló hegyvidék, mivel két folyó azonosítása biztos.

Nincs kétség afelől, hogy a P(e)rát az Eufrátesz (sumerül: Buranunna, akkádul: Purattu).

Afelől sincs kétség, hogy a Hiddekel a Tigris (sumer Idigna, akkád Idiglat). Itt a szöveg azt is közli, hogy a folyó Assurtól keletre folyik.

A Gihón a Biblia szerint Kús országát veszi körül, ami általában Etiópia neve, ezért a középkorban úgy gondolták, hogy itt a Nílusról van szó (egyiptomi nyelven: Hápi), arról viszont nehezen hihető, hogy az ókorban úgy gondolták volna, hogy közös lehet a forrása a Tigrissel és az Eufrátesszel. De lehetséges, hogy Kús neve itt a kassúkat takarja, azaz a mai iráni Huzesztánt (óperzsa nyelven: Udzsa), ahonnan több folyó is ömlik az Alsó tengerbe azaz a Perzsa-öbölbe. Ezek neve ugyan nem vethető össze a bibliai Gihón névvel, de ez nem jelenti az azonosítás akadályát. A Zagroszból lefolyó Karkheh (egykori Kerka) és Zahreh jöhetnek számításba. Kús magyarázatául rengeteg erőltetett azonosítás is felmerült még, mint Kis város, valamint a Hindukus hegység neve is. Utóbbit az támasztaná alá, hogy az Amu-darja arab neve Dzsajhun.

A Pisón név mögött a középkorban az Indust látták, amiről a Biblia azt írja, hogy körülveszi Havila országát, ahol az arany van, és ahonnan a bedólah és a sóham-kő származik. Haviláról elképzelhető, hogy a sumer mitológia keleti országát, haralit takarja, ahonnan aranyat és drágaköveket hoznak. Harmatta János dravida etimológiával napkelet jelentésűnek magyarázta. A sóham-kő, a jeruzsálemi főpap melldísze jelentheti a lazúrkövet.

A korabeli héberek földrajzi ismereteiben azonban nem lehet megbízni, valamint a Biblia megírása és az események között eltelt idő rengeteg szövegromlásra, ténytorzulásra ad lehetőséget. Egy elmélet szerint a négy folyó nem az Édenből ered, hanem az Édenben folyik össze, a négy ágra szakadás a felfelé haladás irányából értelmezhető, mert egyébként sem szokásuk a folyóknak ágakra szakadni, sokkal inkább egyesülni. A Tigris, az Eufrátesz és a kassziták földjén (ókori Kussukhe) átfolyó Gihón a mai Perzsa-öbölben összefolyik. Mintegy 10 000 évvel ezelőtt a Perzsa-öböl még nem létezett, a tengerszint körülbelül 60 méterrel alacsonyabb volt, a folyók ténylegesen összefolytak. Ugyanide ömlött délről egy azóta kiszáradt folyó, amely az Arab-félszigeten eredt. Az összefolyás helye a mai kuvaiti parttól keletre lehetett, körülbelül megegyezik a sumerek által Dilmunnak nevezett térséggel, amely mitikus jelleget kapott a szövegeikben, és amely a mai Bahreinnel azonos. Az elmélet megmagyarázza a sumer eden szó eredetét és alkalmazását, valamint érthetővé teszi az özönvíz-mítoszt, hiszen a kainozoikumi eljegesedés utolsó glaciális periódusa után a Perzsa-öböl viszonylag gyorsan feltöltődött, és tenger foglalta el az addigi élőhelyeket.

Mivel Ezékiel Libanonba tette az Édent, született egy elmélet, amely szerint a sumer „istenek kertje” (a sumer menyország) az Anti-Libanon-hegyvidéken lenne. Ez az elmélet hegyvidékre helyezi a sumer „síkság” szót, holott a sumereknek volt külön szavuk a hegyvidékek jelölésére, a hurszag.

Az Ószövetség szerint Káin, Ádám és Éva fia, Édentől keletre telepedett le, miután megölte testvérét Ábelt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más elképzelt mennyországok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája - Folytatás itt
  2. ePSD: EDIN
  3. Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Komoróczy Géza: Az ókori Kelet (ÓKOR,2006. V. évf. 3-4. szám) ISSN 1589-2700

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Édenkert témájú médiaállományokat.