Euró

Az euró (euro, Ευρώ, Евро, devizakód: EUR, szimbólum: €) egy egységes, európai fizetőeszköznek szánt pénznem, mely a bevezető országokban a korábbi nemzeti valuták helyébe lép. Elszámolási pénzként 1999 óta, készpénzként 2002 óta van jelen. Az Európai Unió közös valutája.

Gazdasági jelentősége

Az euró az EU közös gazdasági és monetáris politikájának (Európai Gazdasági és Monetáris Unió) fő eszköze. Bevezetésének gazdaságpolitikai célja az egységes piac működésének javítása, a négy szabadság érvényesítése, azaz az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának könnyebbé tétele. A bevezető tagállamok általános gazdasági fejlődésük egyik sarokkövének tekintik. A forgalom megkönnyítése, az árak összehasonlíthatóságának növelése, az átváltási költségek és az árfolyam-kockázatok megszüntetése révén elősegíti az EU belső piacának fejlődését. A különböző pénznemek eltűnésével alapja a tőkepiac integrációjának, s hatékonyan mérsékli az európai gazdaságokra ható külső inflációs nyomást.

A közös gazdasági és monetáris politika vezető intézménye az Európai Központi Bank; ennek elsődleges célja az árstabilitás biztosítása, azaz az infláció leszorítása, a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, összességében az anticiklikus gazdaságpolitika.

Az eurózóna lakosainak száma 2007. január 1-jén 312,7 millió, és a világ GDP-jének (bruttó hazai termék) 22%-át képviseli, míg az Egyesült Államok 28%-ot. Az eurót az amerikai dollár, az angol font és a japán jen mellett a legújabb irányadó világvalutaként tartják számon. 2006-ban az euró a világ tartalékvalutái között erős második helyen áll a dollár mögött. (A USD részesedése a világ tartalékaiban 65,7%, az euróé 25,2%, az angol fonté 4,2%, a japán jené 3,2%, a svájci franké 0,2%.)

Az afrikai valutaközösségi frank, a bolgár leva, a bosnyák konvertibilis márka, a comorei frank, a csendes-óceáni valutaközösségi frank és a zöld-foki-szigeteki escudo fixen (állandó átváltási aránnyal) az euróhoz rögzített árfolyamúak. Ezek többsége korábban a francia frankhoz, a német márkához, vagy a portugál escudóhoz kötötték árfolyamukat.

Árfolyama

Középárfolyama 2008-ban 240–260 magyar forint (HUF) körül mozog. 2008. június végén a forint erősödése miatt megközelítette a 235 Ft-ot, amivel a május végi után újabb csúcs dőlt meg.

Az USD-hez viszonyított árfolyama a 2002-es, készpénzként történt bevezetéskor 0,8 USD körül mozgott, 2006 során 1,3 USD körül stabilizálódott, majd a dollár romlása miatt 2008-ra közel 1,6 USD-ig emelkedett.

Az euró nyelvi vonatkozásai

Az új közös pénz nevéről a madridi csúcson (1995. december 15–16.) született megállapodás az akkori uniós tagok között; az euró ekkor kapta jelenlegi nevét. Így az EU-tizenötök rendelkeztek a közös pénz nevének írásmódjáról is, mely a döntés értelmében egyes szám, nem ragozott formában, minden tagállami nyelven egységesen euro, tekintet nélkül az egyes országok helyesírási különbségeire.

Az Európai Unió 2004-es bővítésekor csatlakozó új tagállamok az euró írásmódjára vonatkozó szabályokat az acquis communautaire, azaz az Európai Unió egész érvényes jogrendszere egészével együtt átvették.

A megkövetelt írásmód azonban több nyelvben is problémás, így a pénznem írásmódja körüli merev szabályokat többen is vitatták/vitatják, köztük Lettország, Litvánia, Málta, Magyarország és Szlovénia.

A jelenlegi gyakorlat szerint az euróérméken, euró-bankjegyeken és az az Európai Unió hivatalos jogi dokumentumaiban minden, latin betűs írásmóddal rendelkező hivatalos nyelven az euro változatot kell alkalmazni. Ez a szabály azonban természetesen nem kötelezi a szóban forgó nyelveket használó tagállamokat arra, hogy „belső használatra” is ezt a változatot alkalmazzák.

  Eurózóna (Eurót használó EU-tagállamok)

  EU-tagállamok lebegtetve az euróhoz rögzített árfolyamú saját pénznemmel (ERM II)

  EU-tagállamok szabad árfolyamú saját pénznemmel

  Államok fixen az euróhoz rögzített árfolyamú saját pénznemmel

  Eurót használó Unión kívüliek

Az euró mint fizetőeszköz

Az euró jelenleg 21 ország pénzneme.

Az Európai Unión belül (eurózóna)

Ausztria (korábbi pénzeneme az osztrák schilling, ATS), Belgium (belga frank, BEF), Ciprus (ciprusi font, CYP), Finnország (finn márka, FIM), Franciaország (francia frank, FRF), Görögország (görög drachma, GRD), Hollandia (holland forint, NLG), Írország (ír font, IEP), Luxemburg (luxemburgi frank, LUF), Málta (máltai líra, MTL), Németország (német márka, DEM), Olaszország (olasz líra, ITL), Portugália (portugál escudo, PTE), Spanyolország (spanyol peseta, ESP) és Szlovénia (szlovén tolár, SIT) – az EU-27 azon 15 országaként, amelyek áttértek az euró használatára – együttesen alkotják az eurózónát, másnéven európai valutauniót. Ezen országok jogosultak mind euróérmék, mind euróbankjegyek kibocsátására.

De jure (monetáris megállapodás szerint)

Monaco (francia frank, FRF), San Marino (olasz líra, ITL) és a Vatikán (vatikáni líra, VAL) hivatalos pénzneme az euró, melyet az Unióval kötött egyenkénti monetáris megállapodások keretében ismertek el sajátjukként. Ezen országok és Francia- ill. Olaszország között korábban hasonló szerződések voltak életben, a mostani megállapodások ezen tradíciókat folytatják. Korlátozott mennyiségű euróérme verésére jogosultak.

De facto (monetáris megállapodás nélkül)

Andorrának nincs és eddigi történelme folyamán soha nem is volt hivatalos pénzneme. Az euró megjelenése előtt a francia frank (FRF) és a spanyol peseta (ESP) volt itt használatban, így ezek megszűnésével a hercegség pénzneme az euró lett. 2003-ban Andorra hivatalosan kérte a monetáris megállapodás megkötését, mely azóta is függőben van. Bár az eddigi határozatok értelmében az ország jogosult az euró hivatalos pénzeszközként való használatára, nem adhat ki semmiféle euróbankjegyet vagy -érmét, sőt a Közösséggel való külön megállapodás nélkül semmiféle bankjegyet, pénzérmét vagy pénzhelyettesítő eszközt sem!

Koszovó és Montenegró egyoldalúan (az Unióval való külön megállapodás nélkül) használja az eurót fizetőeszköznek, a megszűnt német márka (DEM) helyett.

Egyéb

Észak-Korea külkereskedelmi célokra használja az eurót 2002 decembere óta, felváltva vele az amerikai dollárt (USD). Az ország nemzeti valutája, a won (KPW) nem konvertibilis, csak belföldön használatos.

Irán 2007 decemberében jelentette be, hogy ezentúl USA dollár helyett eurót és jent kér a kőolajáért.

Az euró története

Előzmények

1971-ben – az Egyesült Államok aranykészleteinek zárolásával – összeomlott a Bretton Woods-i monetáris együttműködés, amely a II. világháború vége óta szabályozta a csatlakozott nyugati valuták árfolyammozgásait, így köztük a Közös Piac akkori 6 tagállamáét is. A következő évben – hogy a szélsőséges árfolyamingadozásokat elkerülhessék – a hat állam nemzeti valutáik árfolyamát egymáshoz rögzítette, létrehozva ezzel az úgynevezett európai valutakígyót. A kölcsönös egymáshoz rendeléseket 1979-ben az Európai Monetáris Rendszer keretében bevezetett ERM (Exchange Rate Mechanism) valutaátváltási rendszerrel váltották ki. A szabályozás új alapjaként az ugyanebben az évben létrehozott ECU szolgált, mint úgynevezett kosárvaluta, amelynek értékét az ERM-hez csatlakozott országok valutái értékének súlyozott átlagaként adták meg. Az egyes pénznemek értékét az ECU értékéhez rögzítették, meghagyva egy sávot, amin belül a csatlakozott valuta értéke ingadozhatott. Az ECU az EGK belső elszámolási egysége lett, de sohasem jelent meg pénzként. Az időközben kibővült közösség az Egységes Európai Okmány (1986) keretében a belső piac továbbfejlesztése mellett foglalt állást.

Közvetlen előzmények

Rögzített euróátváltási árfolyamok
Pénznem	Kód	1€	Lezárva
belga frank	BEF	40,3399	1998.12.31.
finn márka	FIM	5,94573	1998.12.31.
francia frank	FRF	6,55957	1998.12.31.
holland forint	NLG	2,20371	1998.12.31.
ír font	IEP	0,787564	1998.12.31.
luxemburgi frank	LUF	40,3399	1998.12.31.
német márka	DEM	1,95583	1998.12.31.
olasz líra	ITL	1936,27	1998.12.31.
osztrák schilling	ATS	13,7603	1998.12.31.
portugál escudo	PTE	200,482	1998.12.31.
spanyol peseta	ESP	166,386	1998.12.31.
görög drachma	GRD	340,750	2000.06.19.
szlovén tolár	SIT	239,640	2006.07.11.
ciprusi font	CYP	0,585274	2007.07.10.
máltai líra	MTL	0,429300	2007.07.10.

1992: A közös pénz bevezetéséről szóló első rendelkezések a maastrichti szerződésben (hivatalos nevén Szerződés az Európai Unióról) kaptak helyet. A tagállamok ebben rendelkeznek egy monetáris unió, azaz a közös valuta létrehozásáról (lásd: Gazdasági és Monetáris Unió); a bevezetés céldátumát 1999-ben jelölik meg. A közös pénz stablilitása érdekében szigorú konvergenciafeltételeket állapítanak meg, melyek szerint:

• az infláció legfeljebb 1,5%-kal lehet magasabb a három legalacsonyabb rátával rendelkező tagállam átlagánál;
• a hosszú lejáratú államkötvények kamatlába nem haladhatja meg 2 százalékponttal többel a három legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező tagállamét;
• az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át;
• az államadósság nem lehet több, mint a GDP 60%-a.

Megállapodás születik arról, hogy a feltételeket a bevezetést megelőző legalább két évben teljesíteni kell.

1995: Az Európai Tanács madridi értekezletén döntés születik a közös pénz nevéről és a felelősségi körök kiosztásáról, továbbá céldátumot jelölnek ki a készpénzes forma bevezetésére (december 15–16.).

1996: Az Európai Bizottság kijelöli a végleges eurószimbólumot (december 12.).

1998: Véglegesedik azon országok névsora, amelyek bevezetik az eurót. 1999-ben – egyelőre számlapénzként; rendelkeznek a készpénzes forma bevezetésének, illetve a nemzeti valuták kivonásának céldátumairól (május 3.). Véglegesítik az euróérmék technikai paramétereit (május 3.). Megállapodás születik Dánia és Görögország belépéséről az ERM-II rendszerbe (szeptember 26.). Végleges átváltási arányszámokat állapítanak meg a bevezető 11 ország nemzeti valutái és az euró között (december 31.).

A létező euró

Fájl:Ír font - megsemmisítésre várva.jpg

Megsemmisítésre váró, bevont ír font, 2001

1999: Az ECU-t felváltja az euró; Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország számlapénzként bevezeti a közös valutát; Dánia és Görögország az ERM-II keretében az euróhoz rögzítik valutáik árfolyamát (január 1.). Megkezdődik az euróérmék verése és a bankjegyek nyomtatása.

2000: Döntés születik arról, hogy Görögország is bevezeti az eurót, egyben véglegesedik a görög drachma és az euró közötti átváltási arány (június 19.). Dániában ügydöntő népszavazást tartanak az euró bevezetéséről, a többség (53,1%) elutasítja a közös valutát (szeptember 28.).

Fájl:Bruselj euro slovenia.jpg

A Szlovénia euróövezeti tagságát hirdető lepel az Európai Parlament oldalfalán; 2006 augusztusa

2001: Görögország számlapénzként bevezeti az eurót (január 1.).

2002: Készpénz formájában is forgalomba kerül az euró, a közös és a helyi valuták átmenetileg együtt vannak forgalomban (január 1.). A korábbi nemzeti valutákat végképp kivonják a forgalomból, befejeződik az átmeneti időszak (február 28.).

2003: Az euró bevezetéséről tartott ügydöntő svédországi népszavazáson a többség (55,9%) az euró ellen szavaz (szeptember 14.).

2004: Észtország, Litvánia és Szlovénia csatlakozik az ERM-II rendszerhez (június 28.).

2005: Ciprus, Lettország és Málta csatlakozik az ERM-II rendszerhez (május 2.). Ugyanezt teszi Szlovákia is (november 28.).

2006: Véglegesedik az euró és a szlovén tolár átváltási arányszáma (július 11.).

2007: Szlovénia bevezeti az eurót (január 1.). Ciprus és Málta az euróövezetbe való belépésének elfogadása. (július 10.).

2008: Ciprus és Málta bevezeti az eurót (január 1.).

2009: Szlovákia bevezeti az eurót (január 1.).

A jövő

Nagy-Britannia és Dánia a maastrichti szerződésben kimaradási jogot (opt-out) tárgyalt ki a maga számára az euró bevezetése alól. Az összes többi tagállam számára kötelező az euró bevezetése, amennyiben teljesítik annak feltételeit. Svédország szándékosan nem teljesíti a csatlakozás egyik formális feltételét annak érdekében, hogy ne legyen kötelezhető a csatlakozásra, mivel a lakosság népszavazáson ez ellen foglalt állást.

Szlovénia, Ciprus és Málta után a legközelebbi bevezető tagállam – Szlovákia – 2009-ben áll át az euró használatára. Ugyanebben az évben kaphatja meg Andorra a teljes jogú euróövezeti tagságot, vagyis az érmeverés jogát.

Az opt-out útján a fontot megtartó Nagy-Britannia csatlakozása nem várható a közeljövőben. A koronát megtartó Dánia azonban újabb népszavazás kiírását fontolgatja a kérdésben, erre 2008-ban vagy 2009-ben kerülhet sor. Jelenleg az euró többségi támogatást élvez a dán lakosság körében. Az EU-ba valószínűleg 2010-ben vagy 2011-ben bekerülő Horvátország esetében még nem került szóba céldátum.

Az euróövezet tervezett bővítése (nyitható táblázat)

2009	Andorra (érmék kibocsátásának joga); Szlovákia (hivatalos céldátum).
2010	Litvánia (valószínű céldátum).
2011	Észtország (valószínű céldátum).
2012	Lengyelország (bizonytalan céldátum); Bulgária (valószínű céldátum).
2013	Csehország (bizonytalan céldátum); Magyarország (bizonytalan céldátum); Lettország (valószínű céldátum).
2014	Románia (hivatalos céldátum).

A magyar helyzet

Nincs elképzelés arról, hogy Magyarország legkorábban mikor vezetheti be az eurót, mivel a kormány és a jegybank lemondott arról, hogy 2008-ban bejelentse a közös valuta bevezetésének dátumát. A Fidesz 2010-es választással számolva a 2016–17-et látja reális célnak. A magyar kormány 2006-ban úgynevezett konvergencia-programot állított össze a maastrichti kritériumok mielőbbi teljesítése végett.

Fenntartások az euró bevezetésével kapcsolatban

Fájl:Euróellenes kampány - Hollandia.jpg

A Holland Szocialista Párt euróellenes plakátja 1997-ből. A felirat szabad fordításban: „Euró. Európa új feje?”

Az euróval szembeni fenntartások az EU-val szemben általában megfogalmazott ellenérvek és érzések, az euroszkepticizmus jelentős részét alkotják.

Az euró bevezetésének általános sikere mellett időnként és helyenként jelentős negatív reakciókat is kiváltott a közvéleményben és szakmai, közgazdász-közökben egyaránt.

Ezek az állásfoglalások sokféle tőről fakadtak. A külső ellenvélemények jelentősége volt a kisebb. Néhány – főleg amerikai – közgazdász úgy vélekedett, hogy az euró évek alatt össze fog omlani. A hivatalos amerikai kormányzati álláspont azonban üdvözölte a lépést, tekintet nélkül arra, hogy az euró már középtávon is jelentős konkurense a dollárnak, mint nemzetközi tartalék-valuta és globális elszámoló eszköz.

Az EU-n belüli ellenvélemények is több csoportra oszthatók. Az ellenérzések első és legjelentősebb kiváltó oka a maastrichti kritériumok bevezetése (és az ezzel járó gazdasági megszigorítások) miatti elégedetlenség, a hatalmon lévő kormányok népszerűség-vesztése emiatt, ami különösen Franciaországban volt jelentős. A másik igen elterjedt ellenérzés a nemzeti büszkeség csorbulásából, a saját pénz iránti nosztalgiából fakadt, pl. Németországban, Hollandiában. Ezekben a gazdaságilag jól teljesítő államokban a saját valuta a nemzeti büszkeség és a gazdasági biztonságérzet fontos eleme volt, amelynek elvesztése aggodalmakat keltett. Ugyanez a tényező Nagy-Britanniában eleve lehetetlenné tette az euró bevezetését, ezért azt közös megegyezéssel eleve el kellett halasztani bizonytalan időre, a hasonlóan különutas Dániával együtt. Svédországban is hasonló vélemények kerültek többségbe a közvéleményben, de a kormányzat bízott abban, hogy idővel meg tudja győzni a lakosságot az euró hasznáról, ezért aláírta szerződést. A 2003-as népszavazás azonban negatív eredménnyel zárult.

Az újonnan csatlakozó országokat illetően eleve volt egy olyan álláspont a régi tagállamok szakmai köreiben, hogy korai csatlakozásuk az eurózónához káros lehet a közös valuta szilárdságára, ezért annak jelentős várakozási idővel történő bevezetését szorgalmazták. A csatlakozó országokban a szakma többsége mindenütt amellett foglalt állást, hogy a mielőbbi bevezetés segíti felzárkózásukat. Jelentős ellenvélemények is megfogalmazódtak azonban, amelyek legfőbb szakmai érve az volt, hogy a korai lemondás a saját valuta árfolyamának önálló szabályozásáról egy olyan fontos eszközt vesz ki az országok kezéből, amelyre szükségük lehet a felzárkózás időszakában. Ehhez csatlakozik természetesen az újonnan csatlakozó országok egy részében is a maastrichti kritériumok alkalmazásával járó gazdasági szigortól való félelem, illetve saját valutához is kapcsolódó nemzeti érzés.

Végül, de nem utolsósorban, az eurót már bevezetett országokban a kereskedők olyan piaci szegmensekben, ahol a kereslet ezt megengedte, igyekeztek ezt az áttérést is kihasználni üzleti érdekeik érvényesítésére, és ez helyenként látványos áremeléseket produkált. Ezek nem voltak nagy hatással az adott gazdaság egész árszínvonalára, de hozzájárultak az új pénzzel szembeni ellenérzésekhez.

Az euró karakterisztikája és megjelenési formái

Az eurószimbólum

Eurószimbólum a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank épülete előtt

Az eurószimbólum, másnevén az eurójel az euró devizajele. A hivatalos értelmezés szerint a jel alapja a görög epszilon karakter, utalva az európai civilizáció gyökereire, illetve földrészünk nevének első betűjére. A jelben levő két párhuzamos vonal az egyenlőség jele, azt a reményt hivatott kifejezni, miszerint az euró stabil, értékálló fizetőeszköz lesz. Mostani formájában 1996. december 12-e óta hivatalos, az Európai Bizottság ekkor hirdette ki az eurószimbólum tervezésére kiírt pályázat győztesét, egy négy névtelen tervezőből álló csapatot.^[forrás?] Megjegyzendő, hogy a jelben Arthur Eisenmenger, az Európai Bizottság nyugalmazott grafikusa saját munkáját véli felfedezni; állítása szerint a jel eredetileg Európa szimbólumáként látott napvilágot 1974-ben.

Az eurószimbólum összegek leírásakor való használatában vegyes gyakorlat alakult ki; az egyes országokban az € egyszerűen átvette a korábbi nemzeti valuta jelzésének helyét. Így előfordul, hogy a jelet az összeg előtt (€3,50), az összeg után (3,50 €) és az is, hogy az euró- és a centértékek között (3€50) helyezik el. A hivatalos ajánlás szerint a jel az összeg elé írandó.^[forrás?]

Pénzérmék és bankjegyek

Euróbankjegyek- és érmék

Mind az érmék, mind a bankjegyek ez euró kézzel fogható megjelenési formái, gyártásuk 1998-ban kezdődött, közforgalomba először 2002-ben kerültek. Euróérméket az eurózóna tagállamai, továbbá Monaco, San Marino és a Vatikán bocsátanak ki; euróövezeti szinten minden pénzérmékkel kapcsolatos kérdést az Európai Bizottság koordinál. Euró-bankjegyek kibocsátására az EKB és a 13 eurózónabeli állam jogosult, a gyakorlatban viszont az EKB nem él kibocsátási jogával. Az eurót bevezető területeken minden címlet, előállítási helyétől függetlenül, egységesen törvényes fizetőeszköz.

Amíg a bankjegyek minden nyomdából azonos kivitelezésben kerülnek ki (méretük, színük, anyaguk, nyomásuk címletenként megegyezik), addig az érmék hátoldalán az előállító ország által önállóan választott (nemzeti) motívumai jelennek meg; ennek megfelelően beszélhetünk egységes írás-, illetve nemzeti fejoldalról. Mivel a fejoldal kialakítása országonként eltérő, 2007 elején 144 különböző érme van forgalomban (16 ország 19 érmesorozata), nem számítva az emlékérméket, amelyek különleges nyomattal készített kéteurósok. Bankjegyekből jelenleg 7 címlet van forgalomban (€500, €200, €100, €50, €20, €10, €5).

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Euró témájú médiaállományokat.

Magyar nyelvű

• Magyar Nemzeti Bank
• Európai Központi Bank
• Farkasházy Attila: Diplomadolgozat

Idegen nyelvű

• Az Európai Unió európortálja
• Az Európai Parlament
• A Máltai Nyelv Tanácsa
• Evertype.com – The euro and standardization
• Európai Vakok Szövetsége – Euró-munkacsoport
• Portál az európai joghoz (más néven: EUR-Lex)
• Euromuenzen.com
• Eurotracer.net