Német márka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német márka
(Deutsche Mark)
50 pfennig
50 pfennig
100 márka
100 márka

ISO 4217 kódDEM
Devizajel DM
Ország  Németország
 Koszovó
 Montenegró
Használat kezdete 1990.
Bevonás ideje 2001. december 31.

Árfolyam
Aktuális árfolyamXE Currency Converter
Hozzá rögzített Bosnyák konvertibilis márka
Bolgár leva
Váltópénz
pfennig (pf.) 1/100
Érmék
Használatban 1, 2, 5, 10, 50 pfennig, 1, 2, 5 DM
Bankjegyek
Gyakran használt 10, 20, 50, 100, 200 DM
Ritkán használt 500, 1000 DM
Európai árfolyam-mechanizmus (ERM)
Kezdete 1979. március 13.
Rögzített árfolyam kezdete 1998. december 31.
€-val helyettesítve (nem készpénz) 1999. január 1.
€-val helyettesítve (készpénz) 2002. január 1.
Euró árfolyam 1,95583 DEM
Kibocsátó
Központi bankNémet Szövetségi Bank
Weboldala
BankjegynyomdaBundesdruckerei GmbH
Giesecke+Devrient
Weboldala
PénzverdeBavarian Central Mint
Hamburgische Münze
Staatliche Münze Berlin
Staatliche Münzen Baden-Württemberg
gegründet von der Staatlichen Münze Karlsruhe (G) und der Staatlichen Münze Stuttgart

https://muenze.hamburg.de/
https://www.muenze-berlin.de/
https://www.mintbw.de/ Weboldala

Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.
A Wikimédia Commons tartalmaz Német márka témájú médiaállományokat.

A német márka (szokásos rövidítései: DM és DEM) a Német Szövetségi Köztársaság törvényes pénzneme volt az 1948-as bevezetéstől – a keleti tartományokban pedig az 1990-es újraegyesítéstől – 1999-ig, amikor szerepét átvette az euró. A szövetségesek által megszállt területeken hozták először forgalomba az addigi birodalmi márka (Reichsmark) helyett, s egészen az euró bevezetéséig mint a Német Szövetségi Köztársaság pénzneme szolgált. Az érmék és bankjegyek még három évig, az euró bankjegyek és érmék forgalomba hozataláig megmaradtak mint a készpénzforgalom lebonyolításának eszközei.

A német márka váltópénze a (magyarban kisbetűvel írt) Pfennig volt (1 márka = 100 pfennig). A tízpfenniges érme köznapi neve Groschen (magyarul: garas) volt.

Helyesírás és kiejtés[szerkesztés]

A pénznem német neve Deutsche Mark (nn.), többes száma megegyezik az egyes számmal. Németül a deutsche melléknév (a német jelentésű melléknév nőnemű, egyesszámú, alanyeseti alakja), ez esetben nagybetűvel írandó, mivel tulajdonnév része, míg a Mark mint minden német főnév, szintén nagybetűvel írandó. Az angolban használatos (de a magyar nyelvben sem ismeretlen) deutschmark forma csak kissé tér el (hiányzik a hangsúlytalan e). A németben használják a rövidebb Mark és D-Mark formákat is; mindkettő nőnemű és ezeknek is csak az egyesszámát használják pénzmennyiség megjelölésére. Olykor a Mark többesszámát (Märker) szokták használni, ha kifejezetten több pénzdarabra (érmére, bankjegyre) utalnak, például Gib mir mal ein paar Märker kb. Adj csak ide néhány márkást (azaz márka érmét vagy papírpénzt).

A váltópénz neve Pfennig (hn.), melynek a Marktól eltérően van elterjedten használt többesszáma (Pfennige). Az egyes és a többes szám is használható a többes kifejezésére a félreértés veszélye nélkül, például dreißig Pfennige vagy dreißig Pfennig (azaz 30 pfennig)

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A márka a német egység 1871-es létrejötte utáni Németország pénzegysége. Ezt megelőzően a különféle német államok sokféle pénzegységet hoztak forgalomba, melyek többségének értékét azonban a 16⅜ gramm színezüstöt tartalmazó egyleti tallérhoz (Vereinsthaler) rögzítették. Bár a márka aranyalapú valuta volt, az egyleti tallérhoz viszonyított árfolyamát 1 tallér = 3 márka értéken rögzítették.

Az 1873-ban bevezetett német aranymárka (Goldmark) az első világháború után elvált az arany-standardtól: a márkaérték papírértékké vált (papírmárka; Papiermark). A világháborút követő infláció, majd hiperinfláció miatt a márka teljesen elvesztette értékét, a készpénzállományt pedig kizárólag papírpénz alkotta. A hiperinflációt követő stabilizációs program részeként hozták forgalomba 1923-ban a járadékmárkát (Rentenmark), majd 1924-ben a birodalmi márkát.

A bevezetéstől az újraegyesítésig[szerkesztés]

A német márkát (Deutsche Mark) 1948. június 21-én vezették be a nyugati szövetséges hatalmak. A korábbi járadékmárkát és birodalmi márkát különféle árfolyamok szerint váltották át az új fizetőeszközre: 1 birodalmi márkát 1 német márkára váltottak a fizetések, lakbérek stb. esetében; 10 birodalmi márkát váltottak át 1 német márkára a privát nem-bankok bankszámláinak konvertálásakor, de bizonyos összeghatár felett csak 65 pfenniget számoltak el 10 birodalmi márkánként. Ezeken kívül még minden személyt egy egyszeri, fejenkénti 60 márkás juttatásban részesítettek, amit két részletben (először 40, majd 20 márka) fizettek ki.

Az új pénz bevezetésének elsődleges célja volt egy újabb hiperinfláció elszabadulásának megelőzése, és a feketepiaci árucsere visszaszorítása (ahol például az amerikai cigaretta is fizetőeszközként szolgált). Ez a szovjet hatóságok haragját váltotta ki, ui. a lépést fenyegetésnek tekintették. Amikor az új márkát Berlin nyugati szövetségesek által őrzött részén is bevezették, a szovjetek azonnal lezártak minden közúti, vasúti és vízi összeköttetést Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország között. Ez vezetett a berlini blokádhoz.

Néhány nap múlva a szovjet megszállási övezetben is új pénzt vezettek be (amelyet kezdetben szintén Deutsche Marknak, azaz német márkának neveztek) felülbélyegzett birodalmi márka és rentenmárka bankjegyek formájában – ezzel az érvényüket vesztő bankjegyek nyugatról való beáramlását kívánták megakadályozni. 1948 júliusában egy teljesen új kelet-német márka bankjegysort adtak ki.

A német márkát először a szövetséges hadsereg bocsátotta ki. Később az 1948-as év során a Bank deutscher Länder folytatta a kibocsátást, majd 1960-tól a Deutsche Bundesbank. Az évek során egyre nőtt a bizalom a német márka iránt, jól őrizte értékét olyan időkben is, amikor a térség valutáinak gyorsuló inflációval kellett szembenézniük. Hamarosan a német nemzeti büszkeség egyik fő forrása, és a nyugat-német nemzetgazdaság gyarapodásának sarokköve lett, különösen az 1950-es években, a Wirtschaftswunder, a német gazdasági csoda kibontakozásának idején. A bizalom külföldön is megmutatkozott: a német márka az amerikai dollár után a második legnagyobb mennyiségben tartalékolt valuta volt (az euró bevezetéséig).

A német márkának jelentős szerep jutott az újraegyesítés során is: 1990 júliusában hivatalosan bevezették az NDK-ban az addigi kelet-német márka helyébe. Az NDK-márkában vezetett bankszámlákat 4000 márka értékhatárig 1:1 arányban, afölött 1:2 arányban váltották át NSZK-márkára. Ezt a lépést sok közgazdász kritizálta a túlzottan nagylelkű átváltási arányok miatt, sokan a későbbi gazdasági gondokat is ebben látják gyökerezni.

Áttérés az euróra[szerkesztés]

Az 1990-es évek közvéleménykutatásai szerint a többség elutasította a német márka euróra cserélését, és még ma is jelentős azok száma, akik a márkához való visszatérést tartanák helyesnek. Az euró hivatalosan 1999. január 1-jétől vált Németország törvényes pénznemévé. Bár készpénz formájában az euró ekkor még nem jelent meg, ettől kezdve a márka jogilag csupán az euró fizikai formáját jelentette, illetve annak (nem decimális) váltópénzeként funkcionált. Az eurókészpénz 2002. január 1-jei megjelenése után a márka elvesztette törvényes fizetőeszköz-jellegét, azaz – szemben a többi országgal, amely ugyanekkor cserélte le nemzeti valutáját euróra – Németországban azonnal az euró vált egyedüli törvényes pénznemmé. Ennek azonban inkább elvi (jogi) jelentősége volt, hiszen február 28-ig még korlátlanul elfogadták a márkát, de a visszajárót már kizárólag euróban adták. A Deutsche Bundesbank korlátlan ideig garantálja a márka euróra váltását valamennyi fiókjában. Emellett mind a mai napig előfordulnak akciók, melyek idején fizetésképp márkát is elfogadnak a boltokban. A Deutsche Telekom németországi utcai telefonfülkéinek 90 százaléka még most is elfogadja a márka és a pfennig-érméket.[1]

Érmék[szerkesztés]

Az első érméket a Bank deutscher Länder adta ki 1948-ban és 1949-ben. 1950-től a Bundesrepublik Deutschland (a. m. Német Szövetségi Köztársaság) felirat szerepelt az érméken.

Címlet Kibocsátás évei Összetétel Előlap Hátlap
1 Pfennig 1948-2001 1948-1949: Bronzzal bevont acél
1950-2001: Rézzel bevont acél
Tölgyfaág Értékjelzés
2 Pfennig 1950-2001 1950-1968: Bronz
1968-2001: Bronzzal bevont acél
Tölgyfaág Értékjelzés
5 Pfennig 1949-2001 Sárgarézzel bevont acél Tölgyfaág Értékjelzés
10 Pfennig 1949-2001 Sárgarézzel bevont acél Tölgyfaág Értékjelzés
50 Pfennig 1949-2001 Sárgarézzel bevont acél Tölgyfacsemetét ültető nő Értékjelzés
1 DM 1950-2001 Réznikkel Német sas Értékjelzés
2 DM 1957-2001 Réznikkel Német sas 1957-1971: Max Planck
1969-1987: Konrad Adenauer
1970-1987: Theodor Heuss
1979-2001: Kurt Schumacher
1988-2001: Ludwig Erhard
1990-1994: Franz Josef Strauß
1994-2001: Willy Brandt
5 DM 1957-2001 1951-1974: Ezüst
1975-2001: Réznikkel
Német sas Értékjelzés

Szép számmal bocsátottak ki 5 és 10 márka címletű ezüst emlékpénzeket is, melyek ugyan törvényes fizetőeszköznek minősültek, inkább az éremgyűjtők gyűjteményét gyarapították.

A német érméken látható verdejel az érmét készítő pénzverdére utal:

Ezek a verdejegyek a német euróérméken is megtalálhatók.

Bankjegyek[szerkesztés]

A német márka bankjegyekből négy sorozatot bocsátottak ki:

Az első sorozat bankjegyei[szerkesztés]

Az első sorozatot 1948-ban az amerikai-brit-francia szövetséges megszálló hatalmak bocsátották ki. Címletek: ½, 1, 2, 5, 10, 20, 50 és 100 márka. A 20 és 50 márkásból kétféle változat készült, valamennyit az Egyesült Államokban nyomtatták. Biztonsági elemként metszetmélynyomtatást és a bankjegyek papírjába kevert, planchette nevű színes, kis méretű korongokat használtak. A Nyugat-Berlinben használt bankjegyeket "B" felülbélyegzéssel, vagy perforálással látták el, a köznyelvben ezeket a „Bärenmark“ - medvemárka elnevezéssel illették (Berlin címerállata a medve).

A második sorozat bankjegyei[szerkesztés]

A második sorozatot 1948-ban adta ki a frissen létrehozott Bank deutscher Länder. A bankjegyek külleme hasonlított az amerikai dolláréhoz és a francia frankéhoz, az egyes címletek tervezését és gyártását megosztva végezte a francia jegybank, a Banque de France, a brit Thomas de la Rue cég és a New York-i American Bank Note Company. Címletek: 5 és 10 pfennig; 5, 10, 20, 50 és 100 márka. Az 5, valamint a franciás stílusú 50 és 100 márkást Max Bittrof (1890-1972) tervezte. A 10 és a 20 márkást az első szériából vették át kisebb módosításokkal, mint például a Bank deutscher Länder felirat megjelenése.

A harmadik sorozat bankjegyei[szerkesztés]

A harmadik sorozatot 1960-as kibocsátási évszámmal, 1961 és 1965 között fokozatosan forgalomba helyezve a Deutsche Bundesbank adta ki. A bankjegyeken semleges szimbólumok, híres német festők nem túl jelentős személyeket ábrázoló, de művészettörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű portréfestményei szerepeltek. Címletei: 5, 10, 20, 50, 100, 500 és 1000 márka. Esztétikai szempontból a legszebben sikerült német bankjegyeknek tartják a sorozatot. 1960, 1970, 1977 és 1980-as évszámváltozatokban nyomtatták őket, a forgalomból való kivonásra 1995-ben kerültek.

A negyedik sorozat (Vierte Serie - BBk III) bankjegyei[szerkesztés]

A negyedik sorozatot 1990-nel kezdődően hozta forgalomba a Deutsche Bundesbank, hogy felvegye a harcot a fejlődő bankjegyhamisítási technikákkal. A bankjegyek német művészeket és tudósokat, illetve a munkájukhoz kapcsolódó helyszíneket, eszközöket és szimbólumokat ábrázoltak. Ebben a sorozatban jelent meg először a kétszáz márkás címlet, melynek célja a százmárkások forgalmának csökkentése (százmárkás bankjegyek tették ki a teljes bankjegyállomány 54%-át) meg a 100 és 500 márkás címletek közötti „űr” betöltése. Ennek ellenére a kétszáz márkás nem vált népszerűvé.

Az utolsó két sorozatban az ötmárkás bankjegyek mennyisége messze elmaradt az azonos címletű érméétől, illetve a 100 márkánál nagyobb címletek is viszonylag ritkán fordulnak elő.

A német bankjegyek külleme gyakorlatilag nem változott az 1960-1990 közötti időszakban. Mivel a bankjegyhamisítási technikák számottevő fejlődésen mentek keresztül, illetve a viszonylag jó minőségű színes sokszorosítási technikák könnyen elérhetővé váltak, az 1980-as évek végén a Deutsche Bundesbank egy új bankjegysorozat kibocsátását határozta el. Míg a színek hasonlóak maradtak a korábbi címleteken használtakhoz, a bankjegyek külleme teljesen megújult, és egy új címlet, a 200 márkás is a sorozat része lett. Híres német művészek és tudósok arcképe került a bankjegyekre, nők és férfiak egyenlő számban, a növekvő címlettel váltakozva. Az előoldal hátterében megjelenített városok épületei szorosan kapcsolódnak az ábrázolt személyiséghez (például születés vagy elhalálozás helye, munkásságának helyszíne), hasonlóan a szintén a háttérben szereplő szimbólumhoz. A bankjegyek hátoldalának témája is az előoldalon megjelenő személyhez kapcsolódik.

Új biztonsági elemek is megjelentek, mint például az ablakos biztonsági szál (melyen az értékjelzés is szerepel mikroírással), mikroírás, (a rátekintés szögétől függően látható) rejtett kép, (a rátekintés szögétől függően) optikailag változó tulajdonságú festék használata, UV-fényben fluoreszkáló festék használata. A vakok tájékozódását címletenként változó dombornyomott jelek segítik.

Elsőként, 1990. október 1-jén az 1989. január 2. dátummal nyomtatott 100 és 200 márkás bankjegyek kerültek forgalomba. A következő címlet, a tízmárkás 1991 tavaszán, míg az ötvenmárkás ugyanazon év őszén jelent meg. Végül az új 5, 500 és 1000 márkás bankjegyeket 1992. október 1-jén vezették be. A fokozatos bevezetést azért tartották fontosnak, mert időt akartak hagyni az egyes címletek megismerésére az újabbak megjelenése előtt. Végül utolsóként azokat a bankjegyeket vezették be, melyeknek a legkisebb volt a forgalma.

Névérték Kép Kép Érték euróban Szín Előoldal Hátoldal
5 DM 2,56 Sárgászöld Bettina von Arnim, a wiepersdorfi kastély és Berlin történelmi épületei Brandenburgi kapu
10 DM 5,11 Kékeslila Carl Friedrich Gauss, normál eloszlás sűrűségfüggvénye, Göttingen történelmi épületei Szextáns, Hannover háromszögeléses felmérésekor készült térkép
20 DM 10,23 Kékeszöld Annette von Droste-Hülshoff, Meersburg épületei Írótoll és bükk, mely a Zsidóbükk című művére utal
50 DM 25,56 Sárgásbarna Balthasar Neumann, Würzburg óvárosának épületei A würzburgi érseki palota lépcsőháza, a kitzingeni keresztelőkápolna alaprajza
100 DM 100 DM Serie4 Vorderseite 100 dm 1989 rs 51,13 Kék Clara Schumann, Lipcse történelmi épületei, líra Zongora, a frankfurti Hoch'sches Konservatorium
200 DM 200 dm 1989 vs 200 dm 1989 rs 102,26 Narancs Paul Ehrlich, Frankfurt történelmi épületei, az arzfenamin képlete Mikroszkóp, Aszklépiosz botja, vázlatos sejtstruktúrák
500 DM 255,65 Vörösesibolya Anna Maria Sibylla Merian, egy rovar, Nürnberg történelmi épületei Pitypang, araszolólepke lárvája, lepke
1000 DM 511,29 Sötétbarna Wilhelm és Jakob Grimm, Kassel történelmi épületei A Grimm-féle német szótár (Deutsches Wörterbuch), a berlini királyi könyvtár

Korszerűsített, 1996-os 50, 100 és 200 márkás (BBk IIIa)[szerkesztés]

1996-tól a legfontosabbnak tartott 50, 100 és 200 márkás címletekre újabb biztonsági elemek kerültek: hologramhatású kép, EURion csillagkép és gyöngyházfényű irizáló festékkel nyomtatott kép.

Kép Kép Névérték Érték euróban Szín Előoldal Hátoldal
50 DM 1996 50 DM 1996 b 50 DM 25,56 Sárgásbarna Balthasar Neumann, Würzburg óvárosának épületei A würzburgi érseki palota lépcsőháza, a kitzingeni keresztelőkápolna alaprajza
100 DM 51,13 Kék Clara Schumann, Lipcse történelmi épületei, líra Zongora, a frankfurti Hoch'sches Konservatorium
200 DM 102,26 Narancs Paul Ehrlich, Frankfurt történelmi épületei, az arzfenamin képlete Mikroszkóp, Aszklépiosz botja, vázlatos sejtstruktúrák

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]