„Nonnosz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 70. sor: | 70. sor: | ||
[[Kategória:Ókori görög költők, írók]] |
[[Kategória:Ókori görög költők, írók]] |
||
[[Kategória:Az 5. században elhunyt személyek]] |
[[Kategória:Az 5. században elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:Ókori görög eposzköltők]] |
|||
A lap 2020. július 21., 15:32-kori változata
| Nonnosz | |
| Élete | |
| Született | 4. század Akhmím, Egyiptom |
| Elhunyt | 5. század |
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | eposz |
| Fontosabb művei | Dionysiaká Metabole |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nonnosz témájú médiaállományokat. | |
Panopoliszi Nonnosz, (ógörög nyelven Νόννος) a mai Egyiptom területén található Panopoliszban (ma: Akhmim) született, a 4. század végén vagy az 5. században élt görög költő; a Dionysiaká című eposz szerzője.
Életéről szinte semmit nem tudni. Csak műveiből lehet következtetni arra, hogy fiatalon, amikor még pogány volt, írta nagy eposzát; később keresztény lett, és akkor írta át versben János evangéliumát (Metabole).
Dionüszosz-eposz
A hatalmas terjedelmű Dionüszosz-eposz (Διονυσιακά / Dionysiaká) 48 énekből áll (mint az Iliasz és az Odüsszeia). Dionüszosz isten indiai hadjáratát tárgyalja rendkívül körülményesen, a cselekmény folyamatosságát zavaró sokféle mítosz unos-untalan bevonásával. Szerkezete teljesen széteső, még a hős alakja sem tartja össze. A mű Zeusz Európában tett látogatásával kezdődik, maga Dionüszosz csak a nyolcadik énekben születik meg.
Érdekesség, hogy a szerző kétszáz évvel a kereszténység államvallássá tétele után antik eposzt írt, „még egyszer, utoljára, egy egyiptomi monumentalitású műben összefoglalva az egész görög szenttörténetet.” Pogány szelleme ellenére Bizáncban még a 13. században is másolták.[1]
Nonnosz gondosan kidolgozott hexameterekben írt, szigorú verselési technikáját később többen követték (pl. Musaeus, Paulus Silentiariust és mások).
Eposzát először a holland Gerhard Falkenburg (1535–1578) adta ki 1569-ben.[2]
Jegyzetek
- ↑ Szerb Antal i.m.
- ↑ Almási Gábor, Kiss Farkas Gábor (2013). Szöveggondozás és kapcsolatápolás (PDF). Irodalomtörténeti Közlemények 117. évfolyam (6. szám).
Műve magyarul
- Görög Költők Antológiája. Onlineː http://mek.oszk.hu/07000/07081/
Források
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. (Petronii, 6. Cajus)
- Bokor József (szerk.). cikk-címe, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Szerb Antal: A világirodalom története (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962) A késői görög irodalom c. alfejezet, 62. oldal
- Enciklopegyija Brokgauza i Efrona (orosz nyelven) (1890–1907)
