Somos
| Somos (Drienov) | |
 | |
| A római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Eperjesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1283 |
| Polgármester | Peter Tomko |
| Irányítószám | 082 04 |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | PO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2238 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 104 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 219 m |
| Terület | 20,27 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Somos
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 52′ 30″, k. h. 21° 16′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 30″, k. h. 21° 16′ 20″ | |
| Somos weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Somos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Somos (szlovákul: Drienov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Eperjestől 14 km-re délre, a Tarca bal partján található.
Története[szerkesztés]
A falut 1283-ban IV. László király oklevelében említik először. 1284-ben „Sumus” alakban említik, ekkor birtokosa Somosi György fia Péter volt. A település a 13. században keletkezett az Aba nemzetség egy elpusztult faluja helyén, a somosi váruradalom területén. 1284-től vámszedőhely volt, híresek voltak vásárai is. 1427-ben 10 portája adózott. Itt verte meg 1449. szeptember 5-én Giskra huszita serege Székely Tamás magyar seregét. A várat 1575-ben elfoglalta és lerombolta a török, a falu viszont mezővárossá fejlődött. Főbb birtokosai a Somosy, Berzeviczy, Máriássy, Thököly, Klobusiczky és Dessewffy családok. 1787-ben 112 házában 845 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SOMOS. Drinov. Régi tót Mezőváros Sáros Várm. földes Ura Dezsőfy Uraság, a’ kinek kastéllyával ékesíttetik, fekszik Eperjeshez két mértföldnyire; lakosai leginkább katolikusok, határja középszerű, vagyonnyaikat jól eladhattyák.”[2]
A 19. századtól az Andrássyak tulajdonában találjuk. 1828-ban 140 háza és 1055 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, de a 19. századtól jelentős volt a fazekasság és téglagyár is működött a településen.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Somos, tót falu, Sáros vmegyében, Eperjeshez délre 2 mfd., a kassai országútban, a Tarcsa mellett: 885 kath., 14 evang., 25 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Földe, rétje igen jó, s a gazdaság müvelt európai módra folytattatik. Kastély. Vizimalom. Tehenészet. Szép tölgyes erdő. F. u. gr. Andrásy György.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 1421, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 2050 lakosából 2011 szlovák volt.
2011-ben 2111 lakosából 1841 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma a 14. század első felében épült, eredetileg gótikus stílusú volt. A 15. században bővítették, 1749 után barokk stílusban építették át.
- Késő barokk kastélya az 1760-as években épült a régi gótikus vár helyén.
- Görögkatolikus temploma 1902-ben épült.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
|
