Miklósvágása
| Miklósvágása (Miklušovce) | |
 | |
| A Nagyboldogasszony templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Eperjesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1330 |
| Polgármester | Mária Čuchtová |
| Irányítószám | 082 44 |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | PO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 305 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 43 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 473 m |
| Terület | 7,22 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Miklósvágása
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 55′ 00″, k. h. 21° 04′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 55′ 00″, k. h. 21° 04′ 50″ | |
| Miklósvágása weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Miklósvágása témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Miklósvágása (szlovákul: Miklušovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Eperjestől 23 km-re délnyugatra, a Hernád felett fekszik.
Története[szerkesztés]
A település valószínűleg a 12. században keletkezett. Régi temploma a 13. században már állt, lényegében a mai templom helyén. 1330-ban „villa Nikolay” néven említik először. A 14. század elején a somosi uradalomhoz tartozott, melyet Károly Róbert király hívének, a Drugeth családnak adományozott, de nem sokáig maradt a család birtokában. 1386-ban mint királyi birtokot Luxemburgi Zsigmond a somosi nemeseknek adta. 1391-ben a Szécsyek kapták, akik a 15. század első felében is birtokolták. Később Rihnó várának tartozéka, urai a Szapolyaiak, valamint a Salm és Groff családok voltak. 1427-ben 39 adózó portája volt, ezzel a nagyobb falvak közé számított. 1600-ban 16 lakott házzal rendelkezett, ezen kívül a soltész háza, templom, plébánia és iskola állt a faluban. A 17. század végén és a 18. század elején állítólag nagyolvasztó működött itt, mely a gölnici vasércbányák anyagát dolgozta fel. Lakói földműveléssel, favágással, szövéssel, fuvarozással, kovácsmesterséggel, kőbányászattal foglalkoztak. A 18. században a Semsey és Görgey családok birtoka volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MIKLÓSVÁGÁS. Miklusovce. Orosz falu Sáros Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Szedliczához nem messze, és annak filiája, földgye középszerű, keresette jó módgyok van, legelője, réttye, erdeje is elég van.”[2]
Az 1830-as években kolera pusztított.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vágás (Miklós-), (Miklussowce), Sáros v. orosz falu, Szedliczéhez 1/2 órányira: 16 romai, 510 g. kath., 28 zsidó lak. Görög kath. paroch. templom. Nagy erdő. Fürészmalom. A Hernád mellett, a helységtől 1 órányira rézbányát is mivel. A rézolvasztó hámort részvényes társaság (400 részvény 200 forintjával ezüstben) alapitotta, s most 3 kemenczében dolgonak. F. u. Roll. Ut. p. Eperjes.”[3]
1889-ben az egész falu leégett egy tűzvészben, később a tűz keletkezésének helyén a helyiek keresztet állítottak.
1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 354, többségben ruszin lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel.
2001-ben 331 lakosából 324 szlovák volt.
2011-ben 314 lakosából 307 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma eredetileg a 13. században épült, 1812-ben klasszicista stílusban építették át. 1889-ben a templom is leégett, de újjáépítették. 2000-ben a restauráláskor északi falán a 14. századból származó falfestmények tűntek elő.
További információk[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. december 6.)[halott link]
