Ternye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ternye (Terňa)
Ternye
Ternye
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Eperjesi
Turisztikai régió Sáros
Rang község
Első írásos említés 1259
Polgármester Juraj Senderák
Irányítószám 082 67
Körzethívószám 051
Forgalmi rendszám PO
Népesség
Teljes népesség 1149 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 450 m
Terület 29,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ternye (Szlovákia)
Ternye
Ternye
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 06′ 30″, k. h. 21° 14′ 15″Koordináták: é. sz. 49° 06′ 30″, k. h. 21° 14′ 15″
Ternye weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ternye témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ternye, (szlovákul: Terňa) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. 2011-ben 1149 lakosából 1126 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Eperjestől 15 km-re északra fekszik. Balpataka és Radoskő tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek, a bükki kultúra népe élt ezen a vidéken, amely később a hallstatt korban is lakott volt. A hallstatt kori település maradványait a Lysa Stráža dűlőben 1954-ben tárták fel. A Hrádok nevű magaslaton középkori földvárat feltételeznek a régészek. Az innen előkerült cserépmaradványok a 10. – 12. századi időszakra utalnak. A mai falut 1259-ben "Therne", 1310-ben "Tyrna", 1312-ben „Thermia”, 1353-ban „Kysternye”, 1427-ben "Therne, Alsoterne, Felsoterne" alakban említik a korabeli források. Először IV. Béla király 1259-ben kelt adománylevele említi, melyben a sárosi királyi uradalomhoz tartozó falut a tatárok elleni harcokban tett szolgálataiért Adam lengyel lovagnak adja. Ezt az oklevelet több történész hamisítványnak tartja, mely az utódoknak csak a tulajdonjog és a kiváltságok igazolására szolgált. 1310-ben a jászói konvent oklevele megerősíti, hogy a falu a Tekul nemzetség birtoka, az oklevél szerint a falut a patak osztotta két birtokrészre. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék már említi a falu gótikus templomát és Kozma nevű papját is. A 14. század első felében új településrész bukkan fel a forrásokban, Kisternye néven. 1427-ben a falunak 29 portája volt, ezen belül Alsóternye 13, Felsőternye 8, Ternye 8 portával rendelkezett. Részben a Ternyei család, részben tarcai nemesek birtoka volt. A 15. század közepétől a Kálnássy és a Gombos család, a 19. században a Bornemissza család birtoka volt. A 15. század közepén 4 nemesi kúria, templom és plébánia állt a településen. 1600-ban 10 háza mellett kúriák, templom és plébánia állt a faluban. Lakói többségben zsellérek voltak, akik mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. 1787-ben 63 házában 513 lakos élt. 1828-ban 101 háza és 767 lakosa volt. 1850 és 1880 között sok lakója kivándorolt. A 19. században területén kőbánya működött.

Ternye

Vályi András szerint " TERNYE. Tót falu Sáros Várm. földes Ura B. Splényi Uraság, a’ kinek kastéllyával ékesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Eperjeshez 1 mértföldnyire; határja jó, réttye kétszer kaszáltatik, legelője hasznos, fája van, piatza közel. " [2]

Fényes Elek szerint " Ternye, tót falu, Sáros vgyében, Bártfához délre 2 mfd., az eperjesi postautban: 638 kath., 40 zsidó lak. Kat. paroch. templom. Savanyúviz-forrás. Postahivatal és váltás Bártfa és Eperjes közt. Több nemesudvar. Földje sok és jó; juhtenyésztése nevezetes. F. u. gr. Dessewffy, Schuller, Bencsik, Bornemisza. " [3]

1910-ben 453, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel. 1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott. A háború után lakói a mezőgazdaságban dolgoztak, emellett erdei munkákkal és kőműves munkákkal foglalkoztak.

2001-ben 1036 lakosából 944 szlovák és 88 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században már állt, eredetileg gótikus volt. Később reneszánsz stílusban építették át, majd 1736-ban megújították és bővítették.
  • Kastélya a 17. század elején épült, eredetileg reneszánsz stílusú volt, a 18. század második felében azonban rokokó stílusban építették át.
  • Klasszicista kúriája a 19. század első felében épült.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]