Ugrás a tartalomhoz

Lakatos Géza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lakatos Géza
Született1890. április 30.
Budapest
Elhunyt1967. május 21. (77 évesen)
Adelaide, Ausztrália
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzomjas Lujza
Foglalkozásakatonatiszt, politikus
TisztségeMagyarország miniszterelnöke (1944. augusztus 29. – 1944. október 16.)
IskoláiMagyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Kitüntetései
A Magyar Királyság
36. miniszterelnöke
Hivatali idő
1944. augusztus 29. október 16.
KormányzóHorthy Miklós
ElődSztójay Döme
UtódSzálasi Ferenc
Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg parancsnoka
Hivatali idő
1943. augusztus 5. 1944. április 1.
KormányzóHorthy Miklós
ElődJány Gusztáv altábornagy
UtódVeress Lajos vezérezredes
Magyar Királyi 1. honvéd hadsereg parancsnoka
Hivatali idő
1944. április 1. 1944. május 15.
KormányzóHorthy Miklós
ElődNáday István vezérezredes
UtódBeregfy Károly altábornagy
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakatos Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30.Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök.

Élete

[szerkesztés]
Emléktáblája az erdélyi Csatószegen.

Pályájának kezdete

[szerkesztés]

A gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd - édesapjának korai halálát követően - Kálmán nevű testvérével együtt a soproni honvéd főreáliskolába került. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és ez évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél, majd a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi vezérkari Hadiakadémiára (Kriegsschule), amely az első világháború kitörése után megszűnt.

I. világháború

[szerkesztés]

Az orosz frontra került, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig az osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként szolgált. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején – 1919 májusában – a Magyar Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, végül beállt Horthy Miklós Nemzeti Hadseregébe.

Katonai karrierje

[szerkesztés]

A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán (Vkf-2) dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai magyar követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki.

Politikai szerepe

[szerkesztés]

A Sztójay-kormány leváltását követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták.

A második világháború után

[szerkesztés]

1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. 1951-ben kitelepítették a hajdú-biharmegyei Egyekre feleségével, Kálmán fiával és lányával együtt, ahol 1953-ig mezőgazdasági alkalmi munkából élt. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.

Művei

[szerkesztés]
  • Korszerű hadvezetés; Griff, Kassa, 1943
  • Ahogyan én láttam. Visszaemlékezések; Druck Molnár, München, 1981 (Auróra könyvek)
  • Ahogyan én láttam; szerk. Antal László, jegyz., utószó Szakály Sándor; Európa–História, Bp., 1992 (Extra Hungariam)
  • As I saw it. The tragedy of Hungary (Ahogyan én láttam); angolra ford. Mario D. Fenyo; Universe, Englewood, 1993

Kitüntetései a viselési sorrendben

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München : Aurora Kiadó, 1981. Aurora könyvek című sorozat
  • Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 174–75. o. ISBN 978-615-5465-61-1  

További információk

[szerkesztés]


Elődje:
Sztójay Döme
Magyarország miniszterelnöke
1944. augusztus 29 – október 15.
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Szálasi Ferenc (nemzetvezető)