Ugrás a tartalomhoz

Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sándor Lipót főherceg
Magyarország nádora
Hivatali idő
1790. november 12. – 1795. július 12.
Előd1765 óta nincs betöltve
UtódJózsef nádor
Született1772. augusztus 14.[1][2][3]
Firenze
Elhunyt

Laxenburg
Sírhelycsászári kripta
Pártpolitikus a politikai pártok megjelenése előtt
SzüleiII. Lipót császár
Mária Ludovika császárné
Gyermekeinincs
Foglalkozáspolitikus
Halál okabaleset
Vallásrómai katolikus
Díjak
  • Aranygyapjas rend lovagja
  • Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor Lipót főherceg témájú médiaállományokat.

Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót főherceg (németül: Erzherzog Alexander Leopold Johann Joseph von Österreich; Firenze, 1772. augusztus 14. – Laxenburg, Alsó-Ausztria, 1795. július 12.), osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Toszkána hercege, 1790-től haláláig Magyarország nádora.

Élete

[szerkesztés]

Sándor Lipót főherceg 1772. augusztus 14-én született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a Poggio Imperiale kastélyban.

Szülei, testvérei

[szerkesztés]

Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg (1747–1792), a későbbi II. Lipót magyar király és osztrák főherceg, német-római császár, magyar és cseh király. Édesanyja a Bourbon-házból jött Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné. Sándor Lipót az uralkodópár 16 gyermeke közül hatodikként született.

A felnőttkort megért testvérei:

Pályafutása

[szerkesztés]

Sándor Lipót ifjúkorát Firenzében, apja nagyhercegi udvarában töltötte. Nagykorúságát elérve az Aranygyapjas rend lovagjává ütötték. Édesapja 1790-ben visszatért Bécsbe, hogy II. Lipót néven elhunyt bátyja, II. József császár örökébe lépjen.

  • Harmadik fia, Károly főherceg Teschen hercegségének megöröklése mellett katonai pályára lépett, ás a császári hadsereg /tábornoka lett. Nevezetessége, hogy a napóleoni háborúkban többször is megverte a francia seregeket.
  • Negyedik fiúkéntt, a 18 éves Sándor Lipót főherceg a Magyar Királyság helytartója lett. A magyar rendi országgyűlés 1790. november 12-én meg is választotta őt az ország nádorává. Amíg Lipót császár élt, Sándor Lipót az ő iránymutatásai és reformtörekvései szerint, mérsékelt és magyarbarát elvei alapján kormányzott, többször sikerrel közvetített a magyar rendek és a bécsi császári udvar között. Lipót halála (1792) után a főherceg legidősebb bátyja, Ferenc lett a császár, és ő a francia forradalom fenyegető radikalizálódása nyomán apjánál keményebb birodalmi központosítást, szigorúbb rendőri ellenőrzést, a forradalmi eszmék terjedésének kíméletlen megakadályozását követelte meg.

Lipót császár 1791-ben megbízta egyik legjobban fizetett magyarországi besúgóját, Martinovics Ignác címzetes apátot, hogy titokban lázítsa a jobbágyokat a magyar földbirtokos nemesség ellen, ezzel gyöngítve a császári reformok nemesi ellenzékét. A titkos ügynökhálózatra épülő tervet megakadályozta Lipót váratlan halála 1792. március 1-én.

Utódát, Ferenc császárt nem érdekelték elődjének reformtervei. Megszüntette Martinovics javadalmazását, és menesztette támogatóját, Gotthardi Ferencet, a titkosrendőrség vezetőjét is. A sértődött Martinovics 1794 tavaszán hazafias forradalmi szervezkedésbe fogott, de ezt 1795-ben leleplezték. Tömegtámogatás híján a magyar jakobinusok összeesküvésének valódi súlya sokkal kisebb volt, mint amennyit a császári hatalom belemagyarázott. Csak egy maroknyi jól képzett idealista és humanista hazafi vett részt benne, de Martinovics vallomásában szinte az összes felelős magyar vezető hivatalnokot résztvevőnek vagy szimpatizánsnak minősítette. Az alig 22 éves, tapasztalatlan nádort mélységesen megrettentette az összeesküvésnek a vallomásokból kibontakozó mérete. A főherceg úgy érezte, hogy a magyar nemesek visszaéltek bizalmával. Azonnal leváltotta a mérsékelt érzelmű magyar főméltóságokat, helyükre feltétlenül császárhű, reformellenes hivatalnokokat ültetett. Kidolgozott és császári bátyjának beterjesztett egy szélsőségesen reakcionárius programjavaslatot, amely szerint Magyarországon a rendet és nyugalmat a legkeményebb sajtócenzúrával és rendőri erőszakkal kell fenntartani, az ellenzéki megnyilvánulásokat pedig szigorú büntetésekkel sújtani. A forradalmi eszmék terjedésétől tartó Ferenc császár magáévá tette öccse javaslatát. A bécsi udvar az egész Habsburg Birodalomban a legszigorúbb rendőri elnyomatást vezette be kormányzati módszerként. Martinovicsot és a jakobinus szervezkedés négy vezetőjét „(direktorát)” a királyi bíróság halálra ítélte. 1795. május 20-án, a budai vár alatti Generális-kaszálón („Generalswiese”, a mai Vérmező) fejüket vették. Sok embert ítéltek súlyos börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra.

Halála

[szerkesztés]

Alig két hónappal Martinovicsék kivégzése után a főherceg, aki műkedvelő vegyész volt, a laxenburgi kastélyban egy tűzijátékot készített elő Mária Terézia császárné (Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai hercegnő, 1772–1807), Sándor Lipót sógornőjének fogadására. A munka közben robbanás történt, és a főherceg súlyos égési sérüléseket szenvedett. Sebeiből nem épült fel, és néhány nap múlva, 1795. július 12-én szörnyű szenvedések után meghalt. Mint a császári család tagját, a bécsi kapucinusok kriptájában (Kapuzinergruft) temették el.

Utódjául a nádori tisztségre a császár 1795. szeptember 20-án öccsét, a 19 éves József Antal főherceget (József nádort) jelölte. Magyarország szerencséjére az abszolutisztikus elnyomó módszerekre építő, szélsőségesen magyarellenes Sándor Lipót helyére lépő József nádor felvilágosult gondolkodású, a magyarokkal jól együttműködő személyiség volt. Fél évszázados itthoni tevékenysége elősegítette az ország, különösen Buda és Pest városának fejlődését.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Darvas Ferenc: Felséges királyi herczeg Leopold Sándor, hazánk nádor ispánya halálát kesergő versek, Buda, 1795
  • A mai Budapest VIII. kerületében, a Bródy Sándor utca korábban kétszer is viselte a nevét (1840–1918, majd 1921–31 között Főherceg Sándor utcaként).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Habsburg, Alexander Leopold (BLKÖ)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. V. Károly lotaringiai herceg
 
 
 
 
 
 
 
8. I. Lipót lotaringiai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Eleonóra Mária Jozefa osztrák főhercegnő
 
 
 
 
 
 
 
4. I. Ferenc német-római császár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Fülöp orléans-i herceg (1640–1701)
 
 
 
 
 
 
 
9. Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
2. II. Lipót német-római császár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. I. Lipót magyar király
 
 
 
 
 
 
 
10. VI. Károly német-római császár
III. Károly magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Eleonóra pfalz–neuburgi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
5. Mária Terézia magyar királynő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. Lajos Rudolf braunschweig–lüneburgi herceg
 
 
 
 
 
 
 
11. Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Krisztina Lujza öttingeni hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
1. Sándor Lipót osztrák főherceg, nádor
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Lajos francia királyi herceg (1661–1711)
 
 
 
 
 
 
 
12. V. Fülöp spanyol király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Mária Anna Viktória bajor hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
6. III. Károly spanyol király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. II. Odoardo pármai herceg
 
 
 
 
 
 
 
13. Farnese Erzsébet pármai hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Dorottya Zsófia pfalz–neuburgi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
3. Mária Ludovika spanyol infánsnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. I. Frigyes Ágost szász választófejedelem
II. Ágost lengyel király
 
 
 
 
 
 
 
14. II. Frigyes Ágost szász választófejedelem
III. Ágost lengyel király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Christiane Eberhardine von Brandenburg-Bayreuth
 
 
 
 
 
 
 
7. Mária Amália szász hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. I. József magyar király
 
 
 
 
 
 
 
15. Mária Jozefa osztrák főhercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Vilma Amália braunschweig–lüneburgi hercegnő
 
 
 
 
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Habsburg–Lotaringiai_Sándor_Lipót_magyar_nádor&oldid=26899322”