Habsburg–Lotaringiai Lajos főherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Habsburg–Lotaringiai Lajos főherceg
(Ludwig von Österreich)
Lajos főherceg (Josef Kriehuber litográfiája).
Lajos főherceg (Josef Kriehuber litográfiája).
Született 1784. december 13.[1]
Firenze
Elhunyt 1864. december 21. (80 évesen)[1]
Bécs[2]
Állampolgársága osztrák
Szülei Mária Ludovika magyar királyné
II. Lipót magyar király
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Aranygyapjas rend lovagja
  • Szent András-rend
Sírhely császári kripta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Lajos főherceg témájú médiaállományokat.

Habsburg–Lotaringiai Lajos József Antal főherceg (Erzherzog Ludwig Joseph Anton Johann von Österreich) (Firenze, 1784. december 13.Bécs, 1864. december 21.), német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, József nádor öccse, császári-királyi táborszernagy, politikus.

Élete[szerkesztés]

Származása, testvérei[szerkesztés]

Lajos főherceg 1784. december 13-án született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a Poggio Imperiale kastélyban. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg (1747–1792), a későbbi II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné volt. Lajos főherceg az uralkodópár 16 gyermeke közül tizenötödikként született. A felnőtt kort megérő testvérek:

Katonai és politikai tevékenysége[szerkesztés]

Lajos főherceg gyermekéveit a firenzei nagyhercegi udvarban töltötte. Hatéves volt, 1790-ben, amikor apja megörökölte a császári trónt és a család Bécsbe költözött. 1792-ben nyolcévesen mindkét szülőjét elveszítette, három hónapon belül. Lajos elsőszülött bátyja, a 24 éves Ferenc lett az uralkodó (II. Ferenc néven német-római, 1804-től I. Ferenc néven osztrák császár), aki az elhunyt apa helyett irányította öccse neveltetését. A családi hagyományok szerint Lajos főherceg, mint általában a Habsburg-család fiútagjai, a birodalmi fegyveres erőkhöz került, ahol hamarosan táborszernagyi (Feldzeugmeister)rangot kapott.

1809-ig a határvédelem főfelügyelőjének (General-Grenzinspektor) tisztségét viselte. A Napóleon elleni ötödik koalíciós háborúban egy hadtestet parancsnokolt. Hiller báró tábornagy parancsnoksága alatt részt vett az 1809. április 1920-i abensbergi csatában, amely Napóleon győzelmével végződött. A napóleoni háborúk után, 18151816-ban bátyjával, János főherceggel együtt természettudományos és bölcsészeti tanulmányokat végeztek, és utazásokat tettek Angliában és Franciaországban. 1815. október 22-én Doverben György régens herceg (a későbbi IV. György angol király) fogadta őket. A főhercegek meglátogatták Oxfordot, Bath városát, Plymouth-t, Birminghamet, Bristolt, majd a skóciai Edinburgh-öt és Glasgow-t. A korszerű brit egyetemi oktatást és az iparvállalatokat tanulmányozták. Ausztriába hazatérve mindketten igyekeztek az angliai tapasztalatokat elterjeszteni, Ausztria iparosításának előmozdítása érdekében. 1819-ben, Colloredo gróf tábornagy halála után, Lajos főherceget a császári-királyi tüzérség főfelügyelőévé nevezték ki.

Bátyjához, János főherceghez hasonlóan ő is rangon alul nősült meg. Egyik franciaországi utazása alkalmával Lajos főherceg a Loire-menti Boisclaireau kastélyban megismerkedett Adelaide de Gueroust grófnővel, akit feleségül vett, miután ennek feltételeként lemondott maga és születendő gyermekei trónigényéről. 1838-ban megszületett egyetlen leányuk, akit Ana Victoria Habsburg-Gueroust névre kereszteltek, de nevét később Ana Victoria de la Pierre-re változtatta. (1858. körül férjhez ment Don José Maria Heredia Saez-hez).

Politikai tehetségét látva császári bátyja több alkalommal is őt küldte maga helyett nemzetközi tárgyalásokra. Ferenc császár végrendeletében Lajos főherceget jelölte meg a titkos Államértekezlet (Geheime Staatskonferenz) vezetőjének. Ferenc halála után, az uralkodásra alkalmatlan I. Ferdinánd császár uralkodása alatt, 1836-1848-ig valóban Lajos főherceg vezette az Államértekezletet, ahol az államügyekről a valódi döntéseket meghozták. Az államértekezlet mértékadó tagjai Ferenc Károly főherceg (Ferenc császár legkisebbik fia, Ferenc József későbbi császár édesapja), Metternich herceg, államkancellár (mai szóval külügyminiszter) és Kolowrat gróf voltak.

Lajos főherceg mereven abszolutisztikus gondolkodású volt, mindenben támogatta bátyjának, Ferenc császárnak, majd Metternich államkancellárnak politikáját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és Ferenc József trónra kerülése után Lajos főherceg visszavonult a politikai szerepléstől. 1848-ban az Osztrák Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, a műszaki és közgazdasági tudományoknak nyújtott bőkezű támogatását elismerve. Magánemberként élt, adományokkal segítette a szegényeket gondozó alapítványokat. Bécsben hunyt el, 1864. december 21-én, 80 éves korában. A bécsi kapucinusok templomának kriptájában (Kapuzinergruft) temették el, a család toszkánai ágának tagjai mellé.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források[szerkesztés]

  • Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 9632807146
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
  • Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, 6. kötet, Bécs, 1860. (Online: [1] is.)

További információk[szerkesztés]

  • http://www.thepeerage.com Életrajzi adatok, családfák.
  • Militär Schematismus des österreichischen Kaiserthums , 1818, 1819 etc.