Farnese Erzsébet spanyol királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Farnese Erzsébet
Isabel de Farnesio.jpg
Uralkodóház Farnese
Született 1692. október 25.
Parma
Elhunyt 1766. július 11. (73 évesen)
Aranjuez
NyughelyeLa Granja de San
Ildefonso királyi palota

1766. július 17.
Házastársa V. Fülöp spanyol király
Gyermekei III. Károly spanyol király
Mária Anna Viktória portugál királyné
I. Fülöp parmai herceg
Mária Terézia francia dauphine
Mária Antonietta szárd–piemonti királyné
Édesapja II. Farnese Odoardo
Édesanyja Pfalz–Neuburgi Dorottya Zsófia palotagrófnő
Vallása római katolikus
Farnese Erzsébet címere
Farnese Erzsébet címere
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Farnese Erzsébet témájú médiaállományokat.

Farnese Erzsébet (olaszul: Elisabetta Farnese; Parma, 1692. október 25. – Aranjuez, 1766. július 11.), a befolyásos olasz Farnese-házból származó parmai hercegnő, aki V. Fülöp spanyol király második hitveseként Spanyolország királynéja 1714 és 1746 között (Farnese Izabella, spanyolul: Isabel de Farnesio néven), majd annak de facto uralkodója tehetetlen férje mellett.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Coat of arms of the House of Farnese.svg

Farnese Erzsébet hercegnő 1692. október 25-én született Parmában. Édesapja a Farnese családból származó II. Odoardo herceg (1666–1693) volt, II. Ranuccio parmai herceg (1630–1694) és Este-i Izabella modenai hercegnő (1635–1666) fia, Parma és Piacenza hercegségek trónjának örököse, aki azonban még apjának, az uralkodó II. Ranuccio hercegnek életében meghalt.

Édesanyja a Wittelsbach-házból származó Dorottya Zsófia pfalz–neuburgi hercegnő (1670–1748) volt, Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem (1615–1690) és Elisabeth Amalia Magdalena hessen-darmstadti palotagrófnő (1635–1709) leánya.

Egyéves korában, 1693-ban Erzsébet hercegnő félárva lett, ekkor halt meg ugyanis huszonhét éves édesapja, Odoardo herceg. 1694-ben nagyapja, Ranuccio herceg halálakor a parmai és piacenzai hercegi trónt az elhunyt Odoardo öccse, Francesco Farnese herceg (1678–1727), Erzsébet hercegnő nagybátyja örökölte. Özvegy anyja, Dorottya Zsófia hercegnő 1695-ben hozzáment saját sógorához, Francesco uralkodó herceghez, de második házasságából nem születtek gyermekek.

Házassága, gyermekei[szerkesztés]

Coat of Arms of Elisabeth Farnese, Queen Consort of Spain.svg

A huszonkét éves parmai hercegnő kezét 1714-ben a Bourbon-házból származó V. Fülöp spanyol királyLajos francia trónörökös herceg és Mária Anna Viktória bajor hercegnő legidősebb fia, XIV. Lajos unokája – kérte meg, aki nem sokkal korábban veszítette el első, fiatal feleségét, Mária Lujza Gabriella savoyai hercegnőt. A második házasság létrejöttében a király miniszterének, Alberoni bíborosnak és a király ágyasának, a francia származású Des Ursins (de los Ursinos) hercegnőnek volt különösen nagy szerepe, akit még XIV. Lajos francia király adott első udvarhölgyként a néhai Savoyai Mária Lujza királyné mellé, hogy rajta keresztül gyakoroljon befolyást unokájának, V. Fülöpnek politikájára. A házasságot képviselők útján (per procurationem) Parmában 1714. szeptember 16-án, majd Guadalajarában 1714. december 24-én kötötték meg, Erzsébet hercegnőt Izabella királyné (Isabel de Farnesio) néven koronázták Spanyolország királynéjává. A házasságból hét gyermek született:

Spanyolország királynéja[szerkesztés]

Erzsébet hercegnő (Izabella királyné) erőszakos, hatalomra vágyó asszony volt, döntő befolyást gyakorolt tehetetlen és ingatag férje elhatározásaira. Első intézkedéseként elűzte a királyi udvarból V. Fülöp nagy befolyással bíró ágyasát, Ursins (Ursinos, Orsini) hercegnőt, és magához ragadta a tényleges hatalmat. Ettől kezdve évtizedeken keresztül Erzsébet és tanácsosa, Alberoni bíboros a spanyol politikai élet legmeghatározóbb és legbefolyásosabb alakjai lettek.

1731. január 20-án meghalt Erzsébet hercegnő apai nagybátyja, Antonio Farnese parmai herceg. Erzsébet, mint a Parmai és Piacenzai Hercegség örökösnője keresztülvitte, hogy fiai, Károly és Fülöp megkapják az egykori itáliai spanyol birtokokat: a parmai hercegségeket, Nápolyt és Szicíliát.

V. Fülöp 1746. július 9-én meghalt, és a spanyol trónt első házasságából származó fia, VI. Ferdinánd foglalta el. Erzsébet hercegnő minden befolyását elveszítette, és egy időre kénytelen volt a háttérbe húzódni. A Palacio Real de Riofrío kastélyt rendeztette be székhelyévé, és a következő 13 évet ott töltötte, mint Spanyolország özvegy királynéja. Csak 1759-ben jutott ismét nagyobb szerephez, amikor a gyermektelen VI. Ferdinánd halálával a trónt Erzsébet hercegnő (Izabella királyné) elsőszülött fia, III. Károly foglalta el. Visszanyerte régi befolyását, és haláláig nagy szerepet játszott a spanyol politikában.

1766. július 11-én hunyt el az aranjuezi királyi palotában. A spanyol Bourbonok hagyományos temetkezőhelyén, a madridi San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban temették el, síremléke fennmaradt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Farnese Erzsébet
Farnese-család
Született: 1692. október 25. Elhunyt: 1766. július 11.
Előző
Savoyai
Mária Lujza
Spanyolország királynéja
1714. december 24. –
1724. január 14.
Következő
Orléans-i
Lujza Erzsébet
Előző
Orléans-i
Lujza Erzsébet
Spanyolország királynéja
1724. szeptember 6. –
1746. július 9.
Következő
Bragança
Mária Borbála