Gömör és Kishont vármegye
| Gömör és Kishont vármegye | |||
| |||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | Rimaszombat | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek | magyarok, szlovákok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 4.279 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| térképe | |||
 | |||
| domborzati térképe | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gömör és Kishont vármegye témájú médiaállományokat. | |||
Gömör és Kis-Hont vármegye (latinul Gömörinum, Gömöriensis, Gemeriensis, Geomoriensis et Kishonthensis, Kishontensis, németül Gemer und Kleinhont, szlovákul Gemer a Malohont) közigazgatási egység (vármegye) a volt Magyar Királyság területén. A 19. századig Gömör vármegye néven, majd 19. században és a 20. század elején a kishonti régióval együtt alkotta Gömör és Kis-Hont vármegyét. Területén jelenleg Dél-Szlovákia és Észak-Magyarország osztozik. Ma a Gömör elnevezést csupán ezen területre való utalásként használják, funkciója nincs.
A vármegye neve – nyilván bonyolultsága miatt – számtalan alakban fordul elő, azonban a hivatalos elnevezés eredetileg Gömör és Kis-Hont volt, a két világháború közötti időszakban pedig Gömör és Kishont.
Földrajz
Gömör és Kis-Hont vármegye a következő megyékkel volt határos: Zólyom, Liptó, Szepes, Abaúj-Torna, Borsod, Heves és Nógrád. A Gömör-Szepesi-érchegységben (ma: Szlovák-érchegység, Slovenské rudohorie) terült el, nagyjából a mostani magyar-szlovák határvidéken, Poltár, Rozsnyó és az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) alkotta háromszögben. A megyén átfolyt a Sajó. Területe kb. 4289 km² volt 1910 környékén.
Székhelyek
Gömör vármegye székhelye Gömör, illetve a gömöri vár volt, a 18. század elejétől pedig Pelsőc. Miután Kis-Honttal egyesült a vármegye, székhelye Rimaszombat.
Történelem
Gömör a Magyar Királyság egyik legrégibb vármegyéje volt. Kis-Hont, mely Hont vármegyének Tiszolc és Rimaszombat között fekvő, Nógrád, Gömör és Zólyom vármegyék közé ékelődő exklávéja volt, csak 1786–1802 környékén csatlakozott hozzá, attól kezdve a vármegye neve Gömör és Kis-Hont.
1918-ban (az 1920-as trianoni békével megerősítve) a megye legnagyobb része az újonnan alakult Csehszlovákia része lett, kivéve egy kis területet Putnok környékén, mely a székhelye is volt e rövid időre, és néhány települést a rimaszombati járásból a vármegye legdélibb részéből. 1923-ban a csonka megyét összevonták Borsoddal Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven.
1938-ban a megye legnagyobb részét ismét Magyarországhoz csatolták az I. bécsi döntéssel. Ekkor az önálló Gömör és Kishont, illetve Borsod vármegyék újraalakultak, 1945-ben azonban ismét egyesültek, immár nem csak ideiglenesen, Borsod-Gömör megyeként. Ez a rövid életű megye azután az 1950-es megyerendezés során egyesült Abaújjal és Zemplénnel, így jött létre a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
1993-ban Csehszlovákia felbomlásával Gömör és Kis-Hont csehszlovákiai része Szlovákiához került. Szlovákiai részei az 1996-os közigazgatási reform óta a Kassai kerülethez és a Besztercebányai kerülethez tartoznak.
Gömör vármegye nevét ma Magyarország települései közül már csak egy kis falu, Gömörszőlős őrzi nevében.
Járások
A 20. század elején a járások és székhelyeik a következők voltak:
- Rimaszombati, székhelye Rimaszombat.
- Garamvölgyi, székhelye Nándorvölgy.
- Nagyrőcei, székhelye Jolsva.
- Rozsnyói, székhelye Rozsnyó.
- Tornaljai, székhelye Tornalja.
- Rimaszécsi, székhelye Rimaszécs.
Ezek a települések ma Szlovákiában találhatóak.
