Álmos vezér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Álmos magyar fejedelem szócikkből átirányítva)
Álmos
Álmos ábrázolása a Képes krónikában
Álmos ábrázolása a Képes krónikában

A magyar törzsek választott vezére
Uralkodási ideje
9. század közepe895 (?)
Elődje Levedi (?)
Utódja Árpád
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 819 (?)
Erdély
Elhunyt 895 (?)
Erdély (?)
Gyermekei Árpád
Édesapja Ügyek vagy Előd
Édesanyja Emese (?)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Álmos témájú médiaállományokat.
Álmos és a másik hat vezér, a Képes krónika illusztrációja
Álmos nagyfejedelem egy későkori ábrázoláson

Álmos vezér (819? – 895?) a honfoglalás előtti magyarok egyik vezetője volt, Árpád nagyfejedelem[1] apja. A hét honfoglaló vezér egyike. A krónikás hagyomány egy része szerint apja Előd, más része szerint Ügyek volt.

Neve[szerkesztés]

Álmos nevét Anonymus Almus, Bíborbanszületett Konstantin pedig Almudz (középgörög nyelv Αλμουτζ) alakban hagyományozta ránk. Ez a név a sztyeppén gyakori lehetett, mert az egyik volgai bolgár uralkodót Almis ibn Selkejnek hívták.[2]

Álmos Anonymus szerint Egyek/Ügyek és Emese fiaként született, más magyar krónikák szerint Ügyek unokájaként és Előd fiaként. Ügyek és Emese nevére és a Turul szerepére vonatkozóan különféle értelmezések léteznek.[3] A Turul nem ejt teherbe, hanem a már várandós asszonynak megjelenve, és a kisdedet védőszárnyai alá helyezve gondoskodik arról, hogy az bántatlanul megérje a felnőttkort és beteljesítse nagyra hivatott sorsát. A Turul tehát őrző lény, védőszellem.[4]

Az almus szó latin jelentése jótékony, jóságos, áldásos, kegyes, tápláló, éltető, termékeny is lehet. Anonymus szerint egyenesen „szent”-et jelent.

Élete[szerkesztés]

Születési dátumáról egyetlen információ Anonymus Gesta Hungarorumában olvasható, eszerint 819-ben született. Anonymus más évszámaihoz hasonlóan ez is megkérdőjelezhető, de közelítő adatként elfogadható.

Nem lépett Pannónia földjére, a honfoglalás előtt vagy legalábbis annak kezdetén meghalt. Nem tudni, hogy a születéséről és a haláláról szóló mondákat milyen mértékben befolyásolták az országban később elterjedt keresztény történetek, azaz Jézus fogantatása és Mózes halála.

Egyes feltételezések Álmos halálát a kazár fejedelemöléshez hasonló szokásra vezetik vissza, a besenyőktől elszenvedett vereséggel, vagy a kiszabott uralkodási idő leteltével magyarázva. Mások szerint Álmost feláldozták, hogy ereje átszálljon fiába. A honfoglalás előtti arab források szerint Magyarországon szakrális kettős fejedelemség volt, akár a kazároknál, ahol a szakrális főkirály - kazár kagán és a magyar kende nem vett részt a napi ügyek intézésében, az ő léte őrködött népe sorsa felett, s mellette a hadvezér - a magyar dzsila, azaz gyula vitte a napi ügyeket, vezette a hadsereget. Egyes feltevések Álmosnak, mások Kurszán fejedelemnek tanúsítanak ilyen szerepet, amelyek természetesen kizárják egymást, hacsak nem Kurszán Álmos fia és Árpád bátyja nem volt, amit a későbbi Árpád-házi hagyomány eltitkolt, mert jogtalan utódlást mutatott volna, hiszen Kurszán utódai léteztek később is, mint a nemesi Kartal nemzetség. Ugyanakkor 948-ban Bulcsú harka vezetésével küldöttség járt Bíborbanszületett Konstantin udvarában, amelyik beszámolt a császárnak a magyarok fejedelmeiről, és ebben akkor szó sem volt szakrális fejedelemségről. Fejedelmet (arkhón), gyulát és harkát említ Bulcsú Konstantinnak, sőt Konstantin azt is írja, hogy „Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt…”, ami elég valószínűtlen, inkább valami illegitimitás eltitkolásáról van szó.

Álmost Erdőelve országában megölték[megj 1] és be nem jöhetett Pannóniába.
– A Képes krónika Álmos nagyfejedelem haláláról[5]
Ekkoriban a magyarok népe - Álmos nevű első fejedelme idejében - Szkítiából kivonulva megszerezte lakóhelyül Pannóniát.
Albericus Trium Fontium világkrónikája[6]

A hagyományban megőrződött esetleges szakralitás, és Levedi története pedig arra utalhat, együtt a honfoglalás előtti, korabeli arab híradásokkal, hogy a kazár mintájú szakrális fejedelemség létezett, és talán Levedi volt a szakrális főfejedelem, akinek kazárokkal és így Istemivel rokon dinasztiáját Árpád dinasztiája megfosztotta a hatalomtól, az új dinasztiának viszont nem volt még ideje ilyen szakralitást felépítenie.

Álmos nevét a dinasztia pozitív emlékezete mindenesetre megőrizte, a 11. század második felében I. Géza kisebbik fiát, Álmos herceget róla nevezték el.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár (913–959) X. század közepén szerkesztett államkormányzati műve, amit az utókor a De Administrando Imperio (DAI – A birodalom kormányzásáról ) címmel látott el, Árpádot egy ízben a „Turkia [Magyarország] nagyfejedelme (μέγας Τουρχίας αρχων) ” méltósággal említi. Mintegy fél évszázaddal később Querfurti Brúnó egy Magyarországra indított levélről szólt akképp, hogy azt Gézához, „a magyarok nagyfejedelméhez (ad Ungarorum seniorem magnum)” intézték. Mivel Árpádot és dédunokáját, Gézát egyaránt a ’nagyfejedelem’ jelentésű uralkodói titulussal ruházta fel egy-egy külhoni szemlélő, ezért kézenfekvő, ha az általuk vezetett államot utólag Magyar Nagyfejedelemség néven nevezzük. Lásd: Szabados György (2013) Egy steppe-állam Európa közepén: Magyar Nagyfejedelemség. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, 6-7. pp. 119-150. ISSN 1842-5089
  2. Róna-Tas IV. 3. e. A bulgárok.
  3. Lásd a nevezett szócikkeket.
  4. Lásd erről: Szabados György (MTA Történettudományi Intézet): Attila-ős, a sólyomforma madár és a fehér elefánt. http://www.arpad.btk.mta.hu/images/e-konyvtar/Szabados_Gyrgy_Attila-s_a_slyomforma_madr_s_a_fehr_elefnt.pdf
  5. Képes Krónika – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, Budapest, Fordította és a szövegmagyarázatokat összeállította Geréb László, 57. oldal
  6. A középkori magyar történeti hagyomány mesés elemei Albericus Trium Fontium krónikájának tükrében. Fons 19. (2012: 4.) 435–462.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Előző
Levedi (?)
Magyar uralkodó
9. század közepe – 895
Következő
Árpád

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Annak emléke, hogy az ősi nomád népek megölték vezéreiket, mikor azok megöregedtek (A fordító megjegyzése).

További információk[szerkesztés]