Etelköz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A magyarok vándorlása a honfoglalás kori régészeti leletanyag keleti párhuzamainak elterjedése alapján

Etelköz történeti-földrajzi fogalom, melyet az Árpád népe által a honfoglalást megelőzően birtokolt terület megjelölésére használnak. Az elnevezés egyetlen forráson, Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzásáról című művén alapul (Aτελκoυζoυ, Aτελ και Oυζoυ..,[1] ejtsd: Atelkuzu, Atel ke uzu).

Földrajzi helye[szerkesztés]

Arról, hogy a név pontosan mely földrajzi helyet jelöli, sok vita folyt, de más középkori szerzők műveit is figyelembe véve Etelköz fekvése elég pontosan behatárolható.

A császár művének 38. fejezetében a következőt írja:

A besenyők földjét, melyen abban az időben a turkok laktak, az ott levő folyók neve szerint nevezik. Ezek a folyók: az első a Barukh, a második a Kubu, a harmadik a Trullosz, a negyedik a Brutosz, az ötödik a Szeretosz.

A 40. fejezetben:

Az a tartomány, melyet előbb bírtak a turkok, az azt átszelő folyam neve szerint Etelnek és Kuzunak neveztetik, és ott most a besenyők laknak.” (Vári Rezső 19. század végi fordítása)

Az így meghatározott földrajzi helyet Budai Ézsaiás 1811-ből származó átírása nyomán nevezik a magyar történészek Etelköznek, és a feltételezések szerint az elnevezés a Don folyót vagy általában folyóvizet jelentő ótörök eredetű etel és a magyar -köz szó összetételével keletkezett. (A Volga ótörök neve is Etil volt, a kazárok Volga-menti fővárosát pedig Itilnek nevezték.) A császár a földrajzi hely meghatározásához öt folyónevet ad meg. Vita a régi folyónevek azonosítása körül keletkezett, de legvalószínűbb megfeleltetésük a következő:

  • Barukh = Dnyeper (Hun Var. A barukh héber eredetű szó, jelentése „áldott”. Bíborbanszületett Konstantin híres művét görögül írta, de jól ismerte a Bibliát, amelyben szintén szerepel ez a szó. A Barukh megnevezés eredhet a zsidó vallást felvevő kazároktól is.)
  • Kubu = Déli-Bug (de lehet az az Azovi-tengerbe ömlő Kubány is; ógörögül Hüpanisz = Déli-Bug és Kubány)
  • Trullosz = Dnyeszter (ez a Turla besenyő és török neve, tehát itt nyilván a Dnyeszterről van szó),
  • Brutosz = Prut (több történész szerint is azonos a mai Románia és Moldova közötti határfolyóval, a Pruttal); és
  • Szeretosz = Szeret (A romániai Moldvában ma is létezik a Szeret folyó, mellette laknak a csángók)[2]

A törzsszövetségi szálláshely kiterjedésével kapcsolatos elképzeléseket Tóth Sándor László 1998-ban az alábbiak szerint csoportosította:

  • a „nagy Etelköz” elmélete szerint a magyar törzsek által birtokolt terület a Don és az Al-Duna között volt,
  • a „közepes Etelköz” elmélete szerint a fenti öt folyó vidéke volt Etelköz,
  • a „kis Etelköz” elmélet támogatói úgy vélik, hogy a Duna és a Don közötti terület tartozott a magyar érdekszférához, és ezen belül a Dnyeper-Bug, a Dnyeszter vidékén, vagy a Prut-Szeret közén feküdt a tényleges szállásterület.[3]
  • Etelköz ~ Folyóköz. Az arab forrás (Ibn Ruszta) nem mond ellent Konstantinnak. 870 körül a Don és Al-Duna térség lehetett Folyóköz. 852-ben jelentek meg Ostmark (mai Dunántúl is) tartományban, 881-ben Bécs alatt csatáztak. [4]

Elfoglalásának időpontja[szerkesztés]

Az Etelközzel kapcsolatos kérdéskör nem merül ki a földrajzi hely meghatározásában. Etelköz Árpád népének utolsó hazája volt a honfoglalás előtt. Itt folytak le olyan fontos események, mint például a vérszerződés, vagy egyes vélemények szerint a kavarok – a szakirodalomban sokszor helytelenül kabaroknak vagy kóboroknak nevezett kazár népcsoport – csatlakozása. Etelköz fontos a magyar-szláv érintkezés kezdetének meghatározásában is. A kutatásnak tehát ki kellett terjednie arra is, hogy Árpád népe mikor költözött át Levédiából Etelközbe. Mivel a történész császár művében semmiféle támpontot nem nyújt egy időrend felállítására, ebben a kérdésben talán még nagyobb a bizonytalanság, mint a földrajzi hely meghatározásában.

Kutatói vélemények[szerkesztés]

A korszak meghatározó kutatói között Etelköz földrajzi helyével és Etelköz elfoglalásának idejével kapcsolatban a következő vélemények fordultak elő:

Etelköz földrajzi elhelyezkedése Etelköz elfoglalásának ideje
Vámbéry Ármin (1895) a Volga és a Dnyeper között
Hóman Bálint (1908) a Dnyeper és a Duna között
Bartha Antal (1968) az Al-Duna[5] és a Dnyeper között 820
Györffy György (1996) a Dnyepertől nyugatra 860
Róna-Tas András (1996) a Duna és a Dnyeper között 670
Türk Attila (2015) a Duna és a Dnyeper között 850 körül[6]

Régészeti eredmények[szerkesztés]

Az elmúlt évek új leleteinek segítségével jelentős előrelépés történt Etelköz régészeti meghatározásával kapcsolatban. „A Dnyeszter Menti Köztársaság területén feltárt Szlobodzeja, illetve Ukrajnában a Dnyeper középső folyása mentén - elsősorban annak nyugati oldalán - elhelyezkedő Szubbotyici-horizontnak nevezett lelőhelycsoport (Szubotcy, Katerinovka, Korobcsino stb.) nagy valószínűséggel az írott forrásokból ismert Etelköz területét rajzolják ki. Az itt feltárt leletek közeli kapcsolatokat mutatnak egyrészt a Kárpát-medence honfoglalás kori, illetve a Volga-Dél-Ural vidék 8-10. századi régészeti hagyatékával.[7] Továbbá fontos eredmény, hogy a fenti lelethorizont jól elkülöníthető a környező, főleg szláv etnikumok régészeti hagyatékától.[8] A többféle kormeghatározási módszerrel a 9. század második felére keltezett temetkezésékből kiválóan követhető Etelköz és a szomszédos területek közötti kereskedelem: északról a szláv kerámiák érkezése, illetve délről a bizánci selyem megjelenése.

Levédia problémája[szerkesztés]

Az írott források által említett Levédiát és Etelközt a kutatók nagy része térben és időben elkülönítette, és Levédiát az Etelközt megelőző szállásterületnek tekintette. Bíborbanszületett Konstantin De administrando imperio (DAI) művéből tudjuk, hogy a besenyők támadása miatt a magyar törzsek egy része nyugat felé költözött, Etelközbe. További támpont a Kazár Birodalom közelsége, illetve a törzsi szállásterület két folyója: Chidmas és Chingilus. Ezen támpontok alapján a kutatók többsége a Don és a Dnyeper közti területre helyezte Levédiát, illetve a történészek a Don-Donyec vidékére valószínűsítették ezt a törzsszövetségi területet. Ugyanakkor elmondható, hogy „nincs régészeti nyoma annak, hogy a 6-8. század között az Ural vidékéről újabb népesség költözött volna” a Don és Donyec közötti területre. „Régészetileg tehát jelenleg elfogadhatónak tűnik az a történelmi elképzelés, mely nem számol önálló levédiai szállásterülettel, hanem azt Etelköz - feltehetőleg keleti - részének tekinti.” [9]

Felhasznált források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Egyes elméletek szerint a név az úzok népnevet takarja: Aτελ = Volga folyó, και = és, mellé, Oυζoυ = úzok. Lásd: Kánnai Zoltán: Besenyők és úzok
  2. Honnan jöttünk Etelközből?
  3. Sudár 2014 31. o.
  4. Kiszely István: A magyarok eredete és ősi kultúrája I. 2000. ISBN 963 9188 85 9 /Etelköz 312-13. o.
  5. Sudár 2015 138. o. -„Etelköz nyugati határa viszont alig lehetett az Al-Duna, mivel az I. Bolgár Cárság régészeti emlékei - sőt kifejezetten telepleletei - ettől sokkal északabbra is nagy sűrűséggel fordulnak elő.”
  6. Sudár 2015 140. o. - A Szubbotyici-horizont leleteinek keltezése alapján. „Ezek keltezése hagyományos és immár radiokarbon kormeghatározással is a 9. század második felére tehető. Így az itt eltemetettek leletanyagának jellege és időrendje alapján az etelközi szállások magyarjai lehettek. Mindez meglepő összhangban áll az írott források adataival, melyek szerint a magyarok elődei a 9. század második fele, középső harmada előtt nem tűnnek fel a térségben.
  7. Sudár 2014 32. o.
  8. Sudár 2015 137. o. Régészeti kultúrák Kelet-Európában (8-9. század, V.V. Szedov térképe nyomán).
  9. Sudár 2014 34. o.