Szabadkai egyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szabadkai Egyházmegye térképe
Catholic Church Serbia.PNG

A Szabadkai Egyházmegye, vagy Szabadkai Püspökség, a római katolikus egyház egyházszervezeti egysége a Délvidéken, a Szerb Köztársaság területén. Székhelye Szabadka. Jelenlegi püspöke Dr. Msgr. Pénzes János. Az egyházmegye védőszentje Szent Pál apostol.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szabadkai Egyházmegye története a Bácsi Érsekségre vezethető vissza, amelyet Szent László király alapított 1090 körül. A Zágrábi Érsekség 11. századi alapítóokmánya kortársként említi Fábiánt, mint bácsi érseket. A Bácsi Érsekség székhelye Bács városa volt.

A Kalocsa-Bácsi Érsekség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legkésőbb 1090-re[1] a Szent László rendeletére Bács is érseki székhelye lett a Kalocsai Érsekségnek, megalapítva ezzel a közös Kalocsa-Bácsi Érsekséget. Az érsekek hol Bácsott, hol pedig Kalocsán székeltek, de gyakran csak mint kalocsai, néha azonban úgy is mint bácsi érsekek írtak alá. Így a „mindörökre” egyesült érsekségnek továbbra is két székesegyháza és káptalanja volt: a nagyobbik Bácson, a kisebbik Kalocsán (Nagy Lajostól már a kalocsai székesegyház volt a nagyobb lsd.:Nagyboldogasszony-főszékesegyház (Kalocsa)).

Bácskának azon a részén, amely most Szerbiához tartozik, egészen a mohácsi csatáig (1526) virágzott a vallási élet. Számos szerzetes közösség megtelepedett a vidéken. A szerzetesek és szerzetes nővérek összesen 10 különböző apátsághoz és 9 elöljárósághoz tartoztak.

A török uralom idején földúlták nem csak a kolostorokat, hanem szinte minden keresztény kegyhelyet. A törökök feletti győzelem után többé nem újították fel sem a Bácsi Káptalant, sem a bácsi székesegyházat. Az érsekség továbbra is a Kalocsa-Bácsi Érsekség nevet viselte, de ekkor már az érsekek inkább kalocsaiként, mintsem kalocsai-bácsi érsekként írtak alá.

A Zentai csata után megújul az egyházi élet a Bácskában is. Már a "török időkben", de főleg a 17. század végén, mindjárt a felszabadulást követő években, ortodox szerbek és katolikus horvátok (főleg a mai bunyevácok és sokácok elődei) telepednek le Bácska elnéptelenedett vidékeire. A magyarok visszatelepedése a vidékre ehhez képest késik. A magyar, németek, szlovákok, ruszinok és ukrán lakosság telepítése Bácskába majd csak a 18. században nyer lendületet.

Bácsi Apostoli Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács városának középkori romjai

A trianoni békeszerződéssel (1918) a Kalocsa-Bácsi Érsekség területének kétharmada az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. Tekintettel arra, hogy az érsekség központjával, a Kalocsán székelő érsekkek, a kapcsolattartás szinte lehetetlenné vált, Szabadka székhellyel a Szentszék létrehozta a Bácskai Apostoli Közigazgatást (1923). E közigazgatás hívei főleg magyarok, németek, horvátok és szlovákok voltak. A Közigazgatás élén a szabadkai Szent Teréz Plébánia plébánosa, Lajčo Budanović állt, akit apostoli adminisztrátornak neveztek ki, majd 1927. május 1-jén püspökké szenteltek. A szabadkai Szent Teréz Plébánia keretében létrejött a Bácskai Egyházi Körzet püspöki hivatala.

1936-ban a Bácskai Apostoli Közigazgatás megtartotta első szinódusát, és ekkor kiadták az úgyn. bácskai törvénykönyvet is. Több új templomot építettek ebben az időben, és felépült a Paulinum elnevezésű papnevelde is. A lelkészek száma látványosan megnövekedett.

A második világháború idején, amikor Bácska ismét Magyarországhoz kerül, a Bácskai Apostoli Közigazgatás mint a Kalocsi Érsekség hatáskörébe tartozó hivatal működött. A magyar hatóságok Budanović püspököt internálták, aki házi őrizetben várta meg a háboró végét. Amint a háború befejeződött, Budanović püspök ismét visszakerült a Bácskai Apostoli Közigazgatás élére. Megélte a német lakosság teljes felszámolását egyházmegyéje területén, melynek során Bácska elveszítette híveinek egyharmadát. Miután a bácskai svábokat internálták, sok templom hívő és pap nélkül maradt Bácskában. Budanović püspök 1958. március 16-án hunyt el. Nyughelye a szabadkai székesegyház Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele oltáránál van.

A Szabadkai Egyházmegye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lajčo Budanović püspök halála után Zvekanović Mátyás állt a Bácsi Apostoli Közigazgatás élére, akit már 1956-ban segédpüspökké szenteltek Szabadkán. Az új adminisztrátor folytatta elődje munkáját: új plébániák és templomok létesültek, felépült az új Paulinum papnevelde és a Josefinum lelkész otthon. A montenegrói Kotori-öbölben, a Perastnál lévő Szent György szigeten, az egyházmegye papsága számára üdülőt hozott létre.

VI. Pál pápa 1968. január 25-én a Bácskai Apostoli Közigazgatás területén megalapíttotta az új püspökséget, Szabadkai Egyházmegye néven, Zvekanović Mátyást pedig kinevezte Szabadka első megyés püspökének. Mátyás püspök 1989. május 16-ig állt az egyházmegye élén, amikor II. János Pál pápa Mons. Pénzes Jánost nevezte ki új szabadkai megyés püspökké. Zvekanović Mátyás püspök 1991. április 21-én hunyt el és a szabadkai székesegyház újonnan megépített püspöki sírboltjában temették el, a Szent József oltár közelében.

Szervezeti felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szabadkai Egyházmegye székhelye Szabadka, székesegyháza a szabadkai Szent Teréz Plébániatemplom. Az egyházmegye védőszentje Szent Pál apostol. Híveinek száma mintegy 350,000. Az utóbbi években, Jugoszlávia felbomlása óta, a katolikusok száma a vidéken csökkent, részben az elvándorlás miatt (sok magyar hagyta el a Délvidéket az 1990-es évek háborúi következtében, és számos horvát család is az anyaországba költözött át), részben pedig az alacsony természetes szaporulat miatt.

A Szabadkai Egyházmegye híveinek többsége magyar nemzetiségű. Szám szerint a második helyen a horvátok állnak, de kisebb számban vannak németek, szlovákok és más nemzetiségűek is. A szertartásokat főleg magyarul és horvát nyelven tartják, de ahol igény van rá, biztosítják a német és a szlovák nyelvű istentiszteletek is.

A papnövendékek középfokú tanulmányaikat főleg a szabadkai Paulinumban (klasszikus nyelvi gimnázium) végzik horvát és magyar nyelven. A magyar diákok számára az anyanyelvi képzés magyar nyelvből természetesen biztosított, heti négy órában tanulnak magyar nyelvet és irodalmat, és érettségit is tesznek belőle. A négy éves középfokú tanulmányok után a magyar panövendékek rendszerint Magyarországon folytatják teológiai tanulmányaikat, a horvát nemzetiségűek Horvátországban, a Szlovákok Szlovákiában. Egyes kispapok számára lehetőség van arra is, hogy Olaszországban végzzék tanulmányaikat, ahonnan többen magiszteri, illetve doktori tudományos fokozattal térnek vissza.

A Szabadkai Egyházmegye keretében Teológiai-Katehétikai Intézet is működik, magyar és horvát nyelvű ágazattal. Az intézetben a jövendőbeli hitoktatók, lelkipásztori-pasztorális munkatársak és diakónusok tanulnak.

A püspökségben több mint 80 lelkész és 5 állandó diakónus dolgozik. Szabadkán, Bácson és Újvidéken ferencesrendiek, Zomborban pedig egy kármelita közösség is van. Az egyházmegye területéről számos jezsuita származik, akik jelenleg a magyar, illetve a horvát jezsuita rendtartomány keretében dolgoznak. Az egyházmegye területén a szerzetes nővérek négy rendbeli kongregációja tevékenykedik (két ágoston rendi szerzetesnő közösség, egy ferences és egy domonkos közösség). Számuk százra tehető.

A Szabadkai Egyházmegye területén a latin szertartású katolikusokon kívül számos görög katolikus plébánia közösség is van, amelyek többnyire ruszin, illetve ukrán nyelvűek.

Amikor 1986. december 19-én II. János Pál pápa megalapította a Belgrádi Egyházi Tartományt, a Szabadkai Egyházmegye és a Nagybecskereki Püspökség suffragán püspökségként csatlakoztak hozzá.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2006. p. 135