Ljubač (Ražanac)
| Ljubač | |
 | |
| Ljubač strandja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Ražanac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23248 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 402 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 6 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 15′ 43″, k. h. 15° 17′ 49″Koordináták: é. sz. 44° 15′ 43″, k. h. 15° 17′ 49″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ljubač témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ljubač falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Ražanachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zára központjától légvonalban 16 km-re, közúton 18 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délnyugatra, Dalmácia északi részén a Pag-sziget délkeleti végével átellenben, a Ljubač-i öböl partján fekszik. A település mintegy 3 km hosszan nyúlik el a tengerparton Ljubački Stanovi és Provale között. Mára már minden irányban terjeszkedett, de történelmi magja a sziklás tengerpart felett mintegy 200 méter hosszan és 100 méter szélesen terül el. Szűk utcáival és sűrű építésű házaival jellegzetes tengerparti dalmát település képét mutatja. A középkorban a török veszély közeledtére védőfalakkal vették körül, melyek legnagyobb részét mára elbontották.
Története[szerkesztés]
Környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt, melyről számos régészeti lelet tanúskodik. A legrégebbi leletek a kőkorszakból valók, de a legtöbb ősi kulturális emlék a vaskorból, leginkább az i. e. 1. évezredből származik, amikor az illír liburn törzs lakta ezt a vidéket. A liburn kultúra egyik legjelentősebb emlékét a falu felett találjuk, ahol jól látható a mesterségesen erőddé épített Venac-domb (Gradina) jellegzetes formája.[2][3] Közelében a Dvorne nevű helyen nagy számú halomsírt találtak. Közülük a legnagyobb a Križarska glavica melynek nagyobb része az 1940-es években megsemmisült és csak egy kisebb részét sikerült feltárni, melynek leleteit a zágrábi régészeti múzeumban őrzik.[4] A térséget az i. e. 2. században szállták meg a rómaiak aki több nyaralót és villagazdaságot építettek ide. 2002-ben Podvršje település alatt a Glavčine (Matakov Brig) nevű helyen nagyméretű kettős templom maradványait tárták fel. A déli templom a késő római korból, az 5. század második feléből, az északi a 6. század közepéről származik.[2] Kora bizánci stílusban épült. A horvátok legkorábbi jelenlétéről a többi között a Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt fogadalmi templom közelében található három halomsír tanúskodik, de az óhorvát kultúra eme emlékei is jelentősen károsodtak.[4] A Plemići-öböl Rtinával szemközti oldalán, a Ljubljana-fokon állnak a templomosok középkori várának, Ljubačnak a romjai, melyet a nép Stari gradnak, vagy Ljubljanának nevez. A várat II. András magyar király egyik 1205-ben kelt, még hercegként írt oklevelében említik először „Castrum Gliube” alakban.[4] A vár a középkorban a zárai régió egyik legjelentősebb erősségévé fejlődött. Védelmét előbb a templomos lovagok, után a johanniták látták el.[4] Később bencés kolostor működött benne, melyet a benne található szakrális épületek romjai is igazolnak. A vár a 17. századig állt fenn, amikor a török veszély közeledtére a velenceiek lerombolták, mivel védelmét nem tudták biztosítani. A török-velencei háborúk után a 17. század végén Boszniából érkezett horvátokkal telepítették be.[3] A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. Plébániáját 1851-ben alapították.[3] 1857-ben 217, 1910-ben 220 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1993-tól az újraalapított Ražanac községhez tartozik. 2011-ben 475 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal, állattartással, halászattal és turizmussal foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 217 | 0 | 200 | 179 | 190 | 220 | 630 | 542 | 584 | 627 | 626 | 607 | 594 | 703 | 455 | 475 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1712-ben építették, 1812-ben nyerte el mai formáját. 1946-ban megújították. A kis méretű épületnek oldalt két félköríves ablaka van. Homlokzatát egy rozetta és egy kereszt alakú nyílás díszíti.[4] Felette áll a harangtorony két haranggal. Főoltára márványból készült, rajta védőszentjének Szent Mártonnak szobra áll. A falmélyedésekben a gyermekét karján tartó Szűzanya és Jézus szíve szobrai vannak elhelyezve.[3]
- Ljubač várának romjai ma is jól láthatók a falutól 3,5 km-re északnyugatra a tengerbe 3 km hosszan benyúló félsziget végében, a tenger feletti Ljubljana nevű hegyfokon.[7] Az idő vasfogának leginkább a belsejében állt 14. századi gótikus Szent Marcela templom állt ellen. Érdekessége, hogy az egyhajós templom a szentély felé kiszélesedik és három félköríves apszisban végződik. Az apszis mellett fennmaradt az északi fal egy része a támpillérekkel.[4] A romok között találhatók a templomosok által 12-13. században épített román stílusú Szűz Mária templom romjai is.[3] A várból származó legértékesebb tárgy egy kehely, melyet a Szent Márton templomban őriznek.
- A 13-14. századi írásos dokumentumokban néhány kolostort is említenek a település területén. Ezek közül néhánynak fennmaradtak a romjai is. A Remete Szent Pál kolostor a tengerparton, a Remete Szent Antal kolostor a hegyen, a Szent Ilona kolostor a Szent Miklós templommal a Ljubljana-fokon állt.[3]
- Építészeti emlékeinek gazdagsága miatt Ljubačot és környékét a közeljövőben régészeti parkká kívánják nyilvánítani, ezzel az első ilyen jellegű terület lenne az ország területén.[4]
- Ljubački Stanovi Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma 1895-ben épült, 1998-ban megújították. A homlokzat feletti harangépítményben egy harang látható. Főoltárán védőszentjének szobra áll.[3]
További információk[szerkesztés]
- Ražanac turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Ljubač képes ismertetője (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Razanac-tzo.net:Povijest Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ a b c d e f g Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Ljubač (A település története és egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ a b c d e f g Razanac-tzo.net:Ljubač Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1335.
