Visszavonulása után a Honvéd labdarúgó-szakosztályának vezetője lett, majd 1978-ban szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1982-ben a Budapest Honvéd vezetőedzője lett. Irányítása alatt a csapat 1984 és 1986 között három alkalommal magyar bajnoki címet szerzett, emellett 1985-ben a Magyar Népköztársasági Kupát is megnyerte. 1986-ban rövid időre, három válogatott mérkőzésen során a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. 1988-ig a Bp. Honvéd egyesület labdarúgásért felelős ügyvezető
elnökhelyettese volt.
1989-ben a görögOlimbiakósz technikai igazgatójává nevezték ki, amely posztot 1990 nyaráig töltött be. 1995 januárjában az immár Kispest Honvéd FC-nek hívott labdarúgóklub klubigazgatója lett, emellett 1997 szeptembere és 1998 között, ill. 1999 nyarától rövid időre ismét a csapat vezetőedzőjeként tevékenykedett. 1999 szeptemberében felmentették klubigazgatói, majd vezetőedzői pozíciójából is.
Menedzserként
Magyarországon egyik első személyként kezdett el különböző labdarúgókat menedzselni, először akkori saját vejét, Détári Lajost. Ő intézte el Détári átigazolását az Eintracht Frankfurttól az Olimbiakósz. 2002-ben bírósági eljárás indult ellene hűtlen kezelés gyanújával Bárányos Zsolt és Tóth Mihály korábbi eligazolásával kapcsolatban, de felmentették a vádak alól. Az eljárás során végig ártatlanságát hangoztatta. A labdarúgástól a 2000-es évektől már visszavonult és nyugdíjba ment.[1]
Magyarország
Hollandia
