Fahéjfa
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Cinnamomum verum J.Presl |
A fahéjfa (Cinnamomum verum vagy C. zeylanicum), népies nevén ceyloni fahéj, cinet, cimet vagy cinnamomi a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum növénynemzetség egyik legismertebb faja. Gyakran fahéjnak nevezik a kassziát (Cinnamomum aromaticum vagy C. cassia) is.
A 10–15 méter magasra növő fa fiatal ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik a fahéj néven ismert fűszert. Három fajtáját ismerjük. A legjobb minőségű a ceyloni, majd a kínai és malabári fahéj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A növény és a fűszer
A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert. Ceylon (Srí Lanka) szigetén és a Szunda szigeteken, valamint Kínában vadon előforduló, és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna színű fűszer (Cinnamomi cortex). Jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer.
Vágott darabokban, vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, csersavat, nyálkát, gyantát, cukrot, keményítőt és fahéjaldehidet tartalmaz.
A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, finomabb ízű. Őrletlen állapotban kinézetük is könnyen megkülönböztethető, a ceyloni fahéj vékonyabb (papírszerű), a kínai kb. 1 mm vastag és fás.
[szerkesztés] A fahéj története
Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Valóságos fűszerháború dúlt, amely emberáldozatokat is követelt. A Fűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszítette.
A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle.
Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer – még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásoknál is használunk belőle egy-egy csipetnyit. Hazánkba a 15. században érkezett el.
[szerkesztés] Felhasználhatjuk még
- Őrölt állapotban mézeskalács, almás lepény, rétes, zsírban sült fánk, rizsételek, tejes ételek, míg egész állapotban kompótok, befőttek, gyümölcslevesek, forralt borok és egyéb italok készítésénél.
- A gyógyászatban emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt használják. A fahéj serkenti az emésztést, és hurutok ellen is kiváló, legalábbis a régi korok orvosai szerint. Talán ezért szerepelt régen a nehezen emészthető ételek sora végén az illatozó fahéjas sütemény.
- Indiában bizonyos curryk alkotóeleme, a Közel-Keleten húsételeket ízesítenek vele, mint a tadzsin. Dél-Kelet Ázsiában fűszerkeverékek, például a kínai ötfűszer-keverék alkotórésze, mely fahéjból, csillagánizsból, szegfűszegből, szecsuani borsból és édesköményből áll.[1]
- Egyre inkább használják sós ételek, például a bárány elkészítéséhez, de kisebb mennyiségben, mint a desszertekben. Kevésbé ismert, hogy a fahéj kis mennyiségben ízfokozóként használatos a konyhaművészetben.[1]
[szerkesztés] Egészségre gyakorolt hatása
A fahéj az emésztőszervekre gyakorolt hatásai mellett a szív- és érrendszerre, valamint a vércukorszintre is jótékonyan hat. A Brit Diabétesz szövetség lapjának októberi száma egy 12 héten át zajló vizsgálatról számolt be, amelyben igazolták, hogy napi két gramm fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet és a vérnyomást. A londoni Imperial College kutatásának alapját az a korábbi igazolt eredmény képezte, mely szerint hogy napi fél teáskanál fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet, a trigliceridszintet, az LDL (káros koleszterin) és a teljes koleszterinszintet a II. típusú cukorbetegeknél. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy két hónapon keresztül napi 2g fahéj elfogyasztása jelentősen csökkenti a HbA1c szintet és a magas vérnyomást a rosszul kontrolált II. típusú cukorbetegeknél. Ezért a fahéj étrend-kiegészítőként történő fogyasztása egy újabb lehetőség a vércukorszint és a vérnyomás szabályozásához, természetesen az előírt gyógyszeres kezelés mellett.
[szerkesztés] Ártalmas összetevői
A fahéj bizonyos összetevői nagy mennyiségben mérgezőek, ugyanis az őrölt fahéjban található olajok (eugenol, kumarin) irritálhatják a száj, a gyomor és a belek nyálkahártyáját vagy vérzékenységet okozhatnak. Így tehát a fahéj gyógyászati alkalmazása kizárólag olyan speciális készítményeken keresztül történhet meg, melyekből ezeket az összetevőket már kivonták.
[szerkesztés] Tárolása
A fahéjat őrölt és egész állapotában is fénytől, idegen szagoktól védett, száraz, sötét helyen, jól zárható edényben kell tárolni.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
|
|||||||
|
||||||||
