Charles Taze Russell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Taze Russell
Charles Taze Russell sharp.jpg
Charles Russell 1911-ben
Született
1852. február 16.
Elhunyt
1916. október 31. (64 évesen)
Foglalkozása szerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Taze Russell témájú médiaállományokat.

Charles Taze Russell (1852. február 16.1916. október 31.), vagy ismertebben Russel pásztor, egy amerikai evangéliumhirdető volt a pennsylvaniai Pittsburghből, ahol megalapította a "Bibliakutató mozgalmat". Ő alapította meg a Zion's Watch Tower and Herald of Christ's Presence című vallásos újságot 1879-ben. 1881-ben alapította meg az egyik Biblia-olvasó társaságot, a Zion's Watch Tower Tract Society-t. 1917-ben egyházszakadás következett be, amikor is Jehova tanúi és a Bibliakutatók különváltak. Sokan vallják ma is magukat a követőjének.

Életének első szakasza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joseph Lytel Russell és Ann Eliza Birney gyermekeként született 1852. február 16-án egy hétfői napon Allegheny városában, amely az egyesült államokbeli Pennsylvaniában van. Charles a második volt az öt gyermek közül, és csupán ő, és egyik testvére érte meg a felnőtt kort. Testvérei: Thomas (1850. szeptember 4. – 1855), Margaret ("Mae", később Margaret Land, aki az 1940-es évek végén halt meg), Lucinda (1857. július 21. – 1858), Joseph Lytel, Jr. (1859. április 25. – 1860). Anyja 1861. január 25-én halt meg 29 évesen, az apa 1897. december 17-én 85 évesen távozott.

A Russel család Philadelphiában és Alleghenyben élt. Pittsburghben letelepedtek és a Presbiter Egyház helyi gyülekezetének megbecsült tagjaivá váltak. Charlest apja már tizenéves korában társként bevette a pittsburghi méteráru üzletébe; tizenkét évesen szerződéseket írt, feladatokat végzett apja más ruházati üzleteiben is.

Tizenhárom évesen elhagyta a Presbiter Egyházat és a Kongregációs Egyház híve lett, mivel megtetszett neki az ottani szervezeti forma. Charles gyermekkorában gyakran írt krétával bibliai idézeteket a belváros járdáira, hogy felhívja a figyelmet Isten büntetésére. Tizenhat évesen egy barátjával folytatott beszélgetései során felismerte a kereszténység tévedéseit (középkori szokások, a hitvallás ellentmondásai); ez oda vezetett, hogy megkérdőjelezte a hitét. Ezek után vizsgálni kezdett más nézőpontokat és filozófiákat is – mint a konfucianizmus, buddhizmus, taoizmus, hinduizmus – de rövid idő után mindegyikkel felhagyott. 1870-ben 18 évesen egy híres adventista szónok, Jonas Wendell előadását hallgatta. Wendell racionális és logikai eszközöket használt fel a Biblia próféciáinak és időszámításának az értelmezésében, nagy figyelmet fordított az 1874-es évre, Jézus eljövetelének feltételezett időpontjára. A szónoklat után, ahogy később visszaemlékezett rá, megerősödött hite nem csak abban, hogy a Biblia az Isten szava, hanem hogy minden kereszténynek kötelessége az evangélium hirdetése.

Szolgálata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1870 és 1875 között a Russell család és mások tanulmányozták a Bibliát, kutatták a keresztény hitvallást, doktrínákat és hagyományokat elindítva a Bibliakutató mozgalmat. Az adventista millerita lelkipásztor, George Storrs és George Stetson szintén részt vettek ezeken. 1870-es években azonban egyházszakadás történt. A kavarodásban a Russell-család három Biblia-olvasó csoport élére állt, William H. Conley és felesége pedig 2 csoportot vezetett. Charles csoportja úgy vélte, hogy jelentős hibákat fedeztek fel a keresztény tanításokban. A család úgy hitte, hogy ezáltal egy tisztább rálátásuk van az igazi kereszténység mibenlétére; 1874-ben újra megkeresztelkedtek. William H. Conley támogatta Charlest és közösen adták ki a Food For Thinking Christians magazint, hogy visszacsábítsák a híveket.

1876 tavaszán Russell egy üzleti útja során kezébe került a "Herald of the Morning" egy példánya. Ezt a lapot a millerita Nelson H. Barbour (1824-1908) adta ki a New York-i Rochester-ben. Russell találkozót szervezett a lap kiadójával, megosztották egymással jegyzeteiket; Barbour sok új nézettel ismertette meg Russellt, köztük azzal, hogy 1878 áprilisában lesz a keresztények Megváltása. Charles Jézus Második Eljövetelére készült, eladta öt szövetboltját – hozzávetőlegesen háromszázezer dollárért. Roussell támogatásával 1877-ben Barbour kiadta "Three Worlds; or Plan of Redemption" című könyvét, melyben nézeteit foglalta össze. Ugyanebben az évben került kiadásra Russell 1874-ben írt szövege a "The Object and Manner of our Lord's Return". Russell nagy vágya volt, hogy a kereszténység felélesztését, megújítását vezesse; erre bizonyíték, hogy kétszer is meghívta Pittsburgh összes vallási vezetőjét, hogy megossza velük nézeteit. Azonban Russell elképzeléseit és a Megváltás elközeledtének lehetőségét elvetették.

Szakítás Barbourral[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1878 áprilisában nem következett be a Megváltás – ahogy azt Barbour, Russel és követői megjósolták. Russell egyik követője által írt könyv – A. H. Macmillan: Faith on the March – szerint, Macmillan megjegyezte Russellnek, hogy a pittsburghi újságok arról számoltak be, hogy Russell a Hatodik Hídon fehér köntösbe öltözve Krisztus halálának emléknapja éjjelén várta Jézus eljövetelét, hogy elragadtasson sokakkal együtt; mire Russell nevetve azt válaszolta, hogy ő akkor aludt és csak a radikálisak lehettek ott, ő maga pedig nem ebben az időben várja a Megváltást, mert érzi, hogy még az egész Földön sok embernek kell prédikálnia a Királyság üzenetéről:

While talking with Russell about the events of 1878, I told him that Pittsburgh papers had reported he was on the Sixth Street bridge dressed in a white robe on the night of the Memorial of Christ's death, expecting to be taken to heaven together with many others. I asked him, "Is that correct?" Russell laughed heartily and said: "I was in bed that night between 10:30 and 11:00 P.M. However, some of the more radical ones might have been there, but I was not. Neither did I expect to be taken to heaven at that time, for I felt there was much work to be done preaching the Kingdom message to the peoples of the earth before the church would be taken away.
– A. H. Macmillan: Faith on the March, p. 27

Russell megzavarodva, hogy hiba van az időpont kiszámításában, újra megvizsgálta a doktrínát, hogy valóban bibliai alapokon nyugszik-e vagy csak keresztényi hagyományból származik. Arra a következtetésre jutott, hogy emberek által kialakított hagyományról van szó és ezt kezdte tanítani a Herold cikkein keresztül. Barbour is zavarban volt a tévedését illetően, de elutasította Russell magyarázatát; 1878 tavasza és 1879 nyara között a havonta megjelenő cikkeiben vitatkozott Russell nézőpontjával. A háromságpárti John H. Paton is saját állásponttal állt elő és azt hevesen védelmezte. Barbour ellenkezése oda vezetett, hogy visszavontak több közös tézist, a próféciák és írások kronológiáját, amelyek korábban összekapcsolták a két gondolkodót. Vitáztak azon is, hogy kit illet meg Jézus váltságáldozata, így végül szakítottak egymással.

Russell kivonta támogatását az újságból és elindította a sajátját: Zion's Watch Tower and Herald of Christ's Presence címmel, amelynek első száma 1879 júliusában jelent meg. Barbour folytatta a "Herald of the Morning" kiadását és még abban az évben megalapította a "The Church of the Strangers" egyházat.

Russell házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1879. március 13-án vette feleségül Maria Frances Ackley-t (kiejtés: moriah, 1850-1938) néhány hónapos ismeretség után. A látványos szeretet kifejeződése ellenére nem szerelmi házasság volt, egy kölcsönös partneri megállapodás volt az evangélium terjesztése céljából. 1897-ben vita alakult ki köztük azon, hogy a nő milyen mértékben vegyen részt a magazinjuk vezetésében. 1906. július 15-i cikkében Russell kiadta a saját beszámolóját a nézeteltérésükről, amely a http://www.biblestudents.com/htdbv5/r3808.htm oldalon olvasható. A nő váló-perre vitte férjét azzal az indokkal, hogy szellemi kegyetlenség áldozata, amely közvetlen következménye a házasságukkor kötött kölcsönös szüzességi fogadalomnak. A kihallgatás alatt a nő burkolt utalásokat tett arra, hogy Charles ferde hajlamot mutat – fogadott gyermeke – egy Watch Tower gyorsírónő iránt. A The Brooklyn Daily Eagle napilap részleteket közölt a vádiratból és a tárgyalás menetéről, amely olvasható a http://www.pastor-russell.com/misc/bde.html címen. Maria Russel – ahogy a gyászjelentésben a neve szerepel – a floridai St. Petersburgban halt meg 1938 augusztusában Hodgkin's lymphoma következtében.

Nagyobb publicitás és a kiadványai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1881-ben ő (titkár és pénzügyi szakértő), az apja (alelnök) és Conley(elnök) hozta létre a Zion's Watch Tower Tract Society jogi szervezetet, hogy azon keresztül adja ki traktátusait, újságjait, doktrínai tanulmányait és Bibliáit. Mindent a helyi nyomdákkal nyomtattatott ki és köttetett be, majd a colporteur[1]-ökkel, a házalókkal (ma követői a hírnök szót használják) terjesztette el. 1882-ben Conley szakított Russellékkel. Charles 1884-ben jegyeztette be az újjáalakult Watch Towert – amelynek immár ő lett az elnöke; ezzel Russell fokozta tevékenységét. A Biblia-csoportja több száz tagúvá vált, követői voltak Új-Angliától Virginian keresztül Ohioig mindenfelé. Évenkénti választást tartottak, ahol mindig megválasztották "Pásztor"nak; a világ minden táján alakuló gyülekezetek is követték ezt a hagyományt.

Russell vagyonának majdnem tizedét adta oda a Food for Thinking Christians 1881-es kiadásának és terjesztésének előmozdítására. Még ugyan abban az évben jelentek meg a The Tabernacle and its Teachings és a Tabernacle Shadows of the Better Sacrifices. 1886 pénzügyi kudarcai utána a nagy mennyiségű kintlévőség ellenére kiadta a The Plan of the Ages, későbbi nevén The Divine Plan of the Ages könyvét, amelyet egy hétrészes sorozat első darabjának szánt. A sorozat további köteteire Millennial Dawn gyűjtőnévvel hivatkozott, melyeket "Studies in the Scriptures" néven emlegetnek ma a követői. A sorozatból ezek a könyvek készültek el: The Time is at Hand (1889), Thy Kingdom Come (1891), The Day of Vengeance" – későbbi nevén: "The Battle of Armageddon" – (1897), The At-one-ment Between God and Men (1899), The New Creation (1904). A hetedik könyv azonban késett a lakosság Bibliakutatókkal szemben való ellenérzései miatt. Russell 1916-os halála után, 1917-ben jelent meg a hetedik rész The Finished Mystery címmel. Úgy tervezte, hogy a Jelenések Könyvének magyarázatát fogja tartalmazni, de a kiadás Ezékiel és a Zsoltárok értelmezését is tartalmazta. A könyv megjelenése azonnali visszhangot váltott ki a terjesztés módjával és a tartalommal kapcsolatban is. Hamar fény derült arra, hogy Clayton J. Woodworth és George H. Fisher írta és Joseph Franklin Rutherford szerkesztette a könyvet.

1903-tól az újságok Russell írott prédikációit kezdték közreadni. Ezek világszerte ismertté váltak, 12-50 millió olvasója volt az USA-ban. Ez és a reklámozásra tett erőfeszítések tették Russell-pásztort a világ egyik legismertebb személyiségévé.

Nagyon sok kritika érte, eretneknek nyilvánították, de minél több a kritikusa, annál ismertebbé válik.

Halála, hatása és hagyatéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Misszionárius útjáról hazafelé már többféle betegséggel küzdött, 1916. október 31. éjjelén amikor a vonat a texasi Pampa állomáshoz ért, Russell-pásztor meghalt. A halálhíre világszerte több újság vezércikke volt. Testét a pittsburghi Rosemont United Cemetery temetőben helyezték el; fejfa és egy nyolc láb magas piramis (1924-ben a Társulat állította) is jelzi a sírhelyet.

1917 januárjában Joseph Franklin Rutherfordot választották meg a Társulat elnökévé a választással kapcsolatos viták ellenére. További viták voltak Russell végrendeletének értelmezését illetően: milyen tartalom jelenthet meg az Őrtoronyban, kinek van joga új irodalmat kiadni… A gyülekezet háromnegyede nem akarta elfogadni a Rutherford által eszközölt egyre növekvő számú tantétel-változást, amit 1918-ig folyamatosan közölt az Őrtorony magazin lapjain. Sok Bibliakutatónak az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor 1928 novemberében Rutherford visszautasította a Nagy Piramis doktrínát, illetve, hogy 1927 februárjában tagadta Russellnek az igazság helyreállításában betöltött szerepét. A megmaradt támogatókkal 1931.-ben felvette a Jehova tanúi nevet, a társulat nevét pedig Watch Tower-ről Watchtower-re változtatta. Amint a számuk újra növekedni kezdett, Rutherford megreformálta a szervezet szerkezetét is; a tulajdonképpen független gyülekezeteket központi irányítás alá vonta, a gyülekezet irányítását végző véneket is a szervezet nevezi ki.

Teológia és tanítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teológiája arra a felfedezésre épül, hogy a kereszténység hitvallása, emberek által kialakított tradíciói hibákat, tévedéseket tartalmaznak, amelyek károsak. A Bibliát analitikus elemzéssel kell tanulmányozni. Úgy gondolja, hogy helyreállítja az igazi keresztény hitet olyan tisztává, mint az az első században volt. Ezt a nézetet a legtöbb korabeli vallásvezető és tudós eretneknek tartotta; ennek ellenére később több nézetét is átvették. Russell-pásztor sok protestánssal egyetértett a Biblia elsőbbségében, és az egyetlen olyan dolognak tartotta, ami magában is igazolhatja a hit létjogosultságát. Ugyanakkor úgy gondolta, hogy annak értelmezésében, interpretációjában hibák vannak. A millerita (és néhány 19. századi protestáns) igehirdetőkkel egyetértve úgy gondolta, hogy a Nagy Hitehagyás tantétele (Jézus beszélt arról, hogy halála után sokan el fogják hagyni a tanításait) már az első században teljesedni kezdett, az akkori keresztények egyre jobban eltértek az igaz tanítástól. Valamint átvette azt az akkoriban feltűnő, majd később hanyatló nézetet is, amely szerint Krisztus második eljövetele már közel van; Armageddon csatája, a keresztények Megváltása hamarosan elérkezik. Több területen különbözik a spirituális interpretácójuk a Katolikus és sok Protestáns nézettől, többek között:

  • Russell elveti a tüzes pokol fogalmát. 144000 igaz támadt fel a mennyországba. A "Nagy sokaság" a földi örök élet kilátása előtt áll és a többi ember halálalvásban van a földi feltámadásra várva.
  • A Háromságot sem fogadta el úgy, ahogy azt általában magyarázzák; hitt Krisztus isteni mivoltában, de nem gondolta, hogy ezt az Atyjától kapta ajándékba a kereszthalál után – mint azt az ortodoxiában állítják. A Szent Szellem nem személy nála, hanem az Isten erejének manifesztációja (megnyilvánulása).
  • Russell kiszámította, hogy 1874 Krisztus Második Eljövetelének napja, haláláig úgy tanította, hogy e dátum elteltével már láthatatlanul jelen is van és a Mennyből uralkodik. Azt jósolta, hogy a meghatározott idő 1914-ben telik be, amikor is Krisztus átveszi az uralmat a Föld eseményei felett. Az első világháború kitörését úgy magyarázta, mint az Armageddon kezdetét, amely nagy változásokat hoz a társadalomban, vége szakad a föld soknyelvűségnek, a világ anarchiába merül és a helyreállított Izrael ellen fordul.
  • Elutasította a megszokott Bishop Usher-féle bibliai időszámítást; egy közvetlen megközelítést alkalmazott, deduktív oksági bizonyítási módszert; így beosztotta Ádámtól napjaiig eltelt 6000 évet. Ezt a próféciákkal összevetve úgy találta, hogy 1874. jelentős év; Krisztus Második Eljövetelének időpontja.
  • Russell néhány számot a pyramidology spekulatív módszerével állapított meg. Hitt azokban a nézetekben, melyeket először keresztény írók (John Taylor, Charles Piazzi Smyth és Joseph Seiss) tanítottak, hogy a Gízai piramisokat a Hyksosok mellett a Héberek építették Isten útmutatása alapján. Mégpedig úgy építették fel, hogy azok értelmét csak a modern ember fedje fel. Úgy gondolta, hogy az olyan kifejezésekkel, mint az évenkénti (angol)hüvelyk, a piramisok segítségével ki lehet számítani azokat a nevezetes dátumokat, amelyeket a bibliai próféciákból már kiszámolt: 1914, 1874, 1948 (részletek a http://www.pastor-russell.com/volumes/V3/Study_10.html weboldal függelékében). Több szövegből, mint az Ésaiás 19:19-20, arra vélt utalásokat felfedezni, hogy az ember történelmének siker- és kudarcélményeinek hullámzása az ember bukásának a bizonyítéka. A Mózesi Törvény pedig előárnyékolja Jézus halálát és a Mennyben levő igazak túláradó boldogságra jutását.
  • Charles Taze Russell volt az egyik legelső keresztény szónok, aki azt a világnézetet mozdította elő, melyet később cionizmusnak neveztek. Nelson H. Barbourtól kölcsönözte az ötletet, mely szerint Isten megkegyelmez a zsidóknak 1878-ban. – ezt az elképzelést 1879-ben már beépítette a prédikációiba. 1910-ben abban a New York-i világhírű Hippodrom Theatre színházban tartott egy találkozót, ahová több ezer zsidó jár; a keresztény és zsidó világot is sokkolta, hogy szónoklatával nem téríteni akarta a zsidó hallgatóságot. Russell úgy vélte, hogy Palesztina földje a zsidó fajhoz tartozik, Isten pedig ezennel visszahívja a zsidókat saját földjükre, hogy ott megalakuljon Isten Királyságának központja. Úgy számolta, hogy 1910-re a zsidóság visszaszivárog az ígéret földjére, és újra egy népet fog alkotni. Ez azonban nem következett be; úgy módosította elképzelését, hogy 1914-ben fognak mindnyájan visszatérni a földjükre, és vérrel követelik majd vissza földjüket.
(A keresztény cionizmus szócikk alatt részletek az elképzelésről)

Kritikák és ellenvélemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az 1892-es évben a hívei is kritizálták Russell vezetési stílusát. 1893.-ban Otto van Zech, Elmer Bryan, J.B. Adamson, S.G. Rogers, Paul Koetitz és mások készítettek egy újságot, amit a pittshburghi Bibliakutatók között terjesztettek. Kifejtették, hogy Russell egy diktátor, agyafúrt üzletember, aki a Millennial Dawn könyvsorozatából kíván meggazdagodni; követőit anyagi okokból átveri, a sorozatot női álnév alatt jelenteti meg: Az A Conspiracy Exposed and Harvest Siftings füzet – amit Russell maga írt – az 1894. áprilisi Őrtoronyhoz adtak ráadásként azzal a céllal, hogy rávegye az olvasóközönséget, hogy előre rendeljék meg a magazint, hogy legyen belőle elegendő, amit még szélesebb körben terjeszthetnek. Russell ezen felül lemásoltatta azokat a leveleket, amelyeket az ex-tagoktól kapott, hogy bemutassa, hogy azok vádjai csak koholmányok, Sátán vezérli őket, hogy felforgassák Russell evangéliumhirdető munkáját…

1894-ben tömegesen hagyták el a gyülekezetét a radikális doktrína-változások miatt.

1897-ben a felesége elhagyta az Őrtorony folyóirat vezetését illető vitájuk miatt. A nő azt követelte, hogy férjével egyenlő belelátása legyen az ügyintézésbe, egyenlő jogai cikkinek publikálását illetően, prédikáláskor, képviselhesse a céget külföldi partnerekkel való tárgyaláskor. 1903-ban válópert indított mentális kegyetlenségre hivatkozva; férje szüzességre kényszeri, gyakran hidegen viselkedik és közömbös bánásmódban részesíti. 1906-ban elfogadták végül a válásukat és Charles-t tartásdíj fizetésére kötelezték. Russell azzal védekezett, hogy feleségét a női választójogért mozgalom fertőzte meg. A bíróság Russell ügyvédjének vádjai hatására felszólította Russelnét, hogy tisztázza, hogy ő kényszerítette-e a férjét a házasságra, mire az asszony "nem"-mel felelt. Russell közben beperelte a nőt rágalmazásért, amiért az medúzának nevezte, a bíróság viszont csak egy dollár kártérítést ítélt meg.

1911. március 22-én a The Brooklyn Daily Eagle Russell-t vádolta, hogy gabonát "Csoda Gabona"-ként árul és így erőlködés nélkül jut profithoz. Egy másik alkalommal több újság írt arról, hogy Russell megtéveszt és megcsal sokakat azt állítva, hogy feljavított gabonát árult 60 dollárért vékánként – ami jóval az akkori átlagos ár felett volt. 1912-1913 között az Eagle több állítólagos csalásról is beszámolt Russell részéről; ezért a pásztor beperelte az újságot rágalmazásért, de elvesztette a pert. Russell írásaiban védte magát azt állítva, hogy a Csoda Gabona bevételét a Társulat javára fordította; különben is volt hogy 1 dollárért is árulta fontonként, de ha valaki vissza akarja váltani, akkor annak visszavásárolja ugyan azon az áron. – de nem tudunk visszatérítésről.

1913.-as év során John Jacob Ross – J.J., kanadai, Ontario tartománybeli, hamiltoni miniszter – kiadta a Some Facts about the Self-Styled "Pastor" Charles T. Russell című tanulmányát, amiért Charles beperelte rágalmazásért: Amikor a bíróság megkérdezte tőle, hogy ismeri-e a görög ábécé-t, igennel válaszolt, de a keresztkérdések után és miután megmutatták neki a görög ábécét, visszavonta állítását. Ross azt is állította, hogy Russell akkor is hazudott, amikor azt állította, hogy lelkészi végzettsége van. Russel úgy védekezett, hogy sohasem állította, hogy tud görögül, vagy ismeri az ábécét, valamint nem is tudott volna felolvasni a görög nyelvű könyvből, mert mielőtt elolvashatta volna, már elvették tőle. Azt mondta, hogy abban hisz, hogy az ő elrendezése Istentől való és ehhez nem szükséges semmilyen felekezet jóváhagyása; Pásztornak pedig több, mint 1200 gyülekezet választotta meg őt, ami szerinte elegendő ahhoz, hogy lelkészi végzettségűvé emelkedjen vagy az evangélium kiválasztott hirdetője legyen.

Az utóbbi időben azzal vádolták meg, hogy szoros kapcsolatok fűzték a szabadkőművességhez. A kritikusai nem tudták egyetlen páholyhoz sem kapcsolni, de azt állították, hogy az ilyen csoportok az okkultizmushoz kötődnek. Rámutattak, hogy a Studies in the Scriptures újabb kiadásainak előlapján egy szárnyas napkorong található, amely szerintük összefüggésbe hozható egy szabadkőműves szimbólummal. Russel írásaiban nincs feljegyezve, hogy bármely csoporttal kapcsolatban állt volna, és az 1895. júniusi Őrtorony 143. oldalán tagadja, hogy bármilyen kapcsolatban állna a szabadkőművesekkel, valamint kijelenti, hogy az ilyenek nagyon gonoszak'(„grievous evils”). Az említett jelképet ő valójában a Malakiás könyve 4:2 alapján készítette el, melyben a nap a szárnyakkal Krisztus Királyságának kezdetét jelenti.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Taze Russell témájú médiaállományokat.