William Miller (prédikátor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Miller
William Miller.jpg
Született
1782. február 15.
Pittsfield
Elhunyt
1849. december 20. (67 évesen)
Foglalkozása teológus

William Miller (Pittsfield, 1782. február 15.1849. december 20.) baptista prédikátor, az adventizmus úttörője.

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai Massachusetts állambeli Pittsfieldben 1782. február 15-én. Négyéves korában költöztek a New York-i Low Hampton[1] kis falvába. Kilencéves koráig az anyja tanította, majd a frissen alapított East Poultney District Schoolba íratták. Nincs adat arról, hogy 18 éves kora után tovább tanult volna, de sokféle könyvet elolvasott; több könyvtárban volt bérlete (Judge James Witherell és Matthew Lyon kongresszusi képviselő Vermont-beli fairhaveni magánkönyvtára, Alexander Cruikshanks New York-i, Whitehall-beli könyvtára).

1803-ban feleségül vette Lucy Smitht; felesége szülővárosa, a vermonti Poultney közelébe költözött, ahol farmerként tevékenykedett. Több civil hivatal betöltésére is megválasztották itt, mint a helyi rendőrparancsnoknak . 1809-ben helyettes seriff, majd valamikor békebíró lett. A Vermonti Hadseregcsoportban is szolgált; 1810. július 21-én zászlóssá léptették elő. Viszonylag tehetős embernek számított, mivel saját háza, földje és legalább két lova is volt.

Nem sokkal Poultneybe költözése után, felhagyott baptista gyökereivel és deista lett. A naplójába így ír erről: „Megismerkedtem a falu (Poultney) elöljáróival, akik meggyőződéses deisták voltak; de ennek ellenére jó polgárok, és erkölcsös, komoly emberek. Kezembe adták Voltaire, [David] Hume, [Thomas] Paine, Ethan Allen és más deista író könyvét.” (Apology and Defence, William Miller, p. 24).

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miller ismert, tevékeny Szabadkőműves volt – amit Sylvester Bliss biográfustól tudunk. Whitney R. Cross szerint a York Rite Kőművesekhez tartozott.[2] H. Y. Smith és W. S. Rann úgy említik, mint egyike annak az ötvenegy embernek akik irányítják a várost.[3] Miller Kapitány bejegyzés feltűnik a Morning Star Páholy – ami állítólag az 1800-as években jött létre Poultneyben – korai mesterei között.[4] 1832. november 17-i Truman Hendryxnek írt levelében egy szabadkőműves-ellenes személy halálának örvendezett.[2] Az 1816.-i megtérése után jól dokumentáltak a kőműves-ellenesekről tett kijelentései, és nem talált ellentmondást a baptista vallásos hit és a Szabadkőműves világlátás között. A Poultney környéki páholyok azonban 1832-ben bezártak egy Szabadkőműves-ellenes megmozdulás következtében. 1833. szeptember 12-én már a Baptista egyház ministránsaként tevékenykedett; ezután úgy tűnik, hogy a kőművességben nem töltött be aktív szerepet. Egyes bizonyítékok arra mutatnak, hogy 1834 vagy még később fordult csak el a mozgalomtól.[4]

It seemed to me that the Supreme Being must have watched over the interests of this country in an especial manner, and delivered us from the hands of our enemies….So surprising a result, against such odds, did seem to me like the work of a mightier power than man.

– Memoirs of William Miller, Sylvester Bliss, p. 52-53

Az 1812-es háború kitörésekor a verlonti Burlingtonba utazott egy csapat helybelivel együtt, ahol csatlakozott a XXX. Gyalogos Ezredhez, mint az Egyesült Államok hadseregének zászlósa. Toborzótisztként tevékenykedett a háború legnagyobb részében, 1814. február 1-jén kapitányi rangra emelték. A Plattsburgi Csata volt az első akciója, az amerikai seregek megfutamították a sokszoros túlerőben lévő briteket; ezt isteni csodának látta, és kételkedni kezdett a deizmusban.

A háború véget ért, majd 1815. június 18-án őt is leszerelték. William Miller visszatért Poultneybe, de nem sokkal később családjával visszaköltözött Low Hamptonba. Ebben az időben elsősorban a halállal és a halál utáni élettel kapcsolatos dolgok érdekelték. Nagy hatást gyakorolt rá apja és nővére halála, és a háborúban átélt borzalom. Úgy találta, hogy csak két lehetőség merülhet fel a halál után: megsemmisülés vagy elszámoltatás – egyik lehetőség sem tetszett Millernek.

Megpróbálta visszanyerni a baptizmusba vetett hitét; először össze kívánta egyeztetni a deista és baptista tételeket. Versről versre elemezte a Bibliát, úgy találta, hogy a posztmillennializmus (Jelenések 20. fejezetében leírt 1000 év előtt jön el Jézus Második Eljövetele; ellentéte a premillennializmus) nem Bibliai tanítás, azt állította, hogy az eljövetel dátuma megtalálható a bibliai próféciákban.

Megállapításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jézus az ezer éves millennium előtt fog eljönni (pre-millenium). A Dániel 8:14 versre alapozta az időpont számítását („És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” – Károli Gáspár – Dániel könyve (Dán) ). A napok és az évek egymásba helyettesíthetőségének doktrínáját („day-year principle”) fogalmazta meg ő is, mint előtte sok bibliakutató, tanító. A szentély (szanktuárium) megtisztítása a Föld tüzzel való megtisztítását jelképezi, ami Jézus Második Eljövetelekor fog bekövetkezni. A 2300 napos időszak i. e. 457-ben kezdődött, amikor a Perzsa Artaxerxész elrendelte Jeruzsálem újjáépítését. Így 1843-ban telik le az 1000 év, és akkor tér vissza Jézus.

1823.-ig csak egyedül tanulmányozott, hogy meggyőződjön számításának helyességéről, majd terjeszteni kezdte. Már 1822.-ben összeállította 20 pontból álló füzetét. Csak 1831. augusztus 7-én, a hónap első vasárnapján a New York-i Drezdában kezdett el publikálni.

Tanainak terjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1832.-ben egy 16 részből álló cikksorozatot tett közzé a Vermont Telegraph baptista lapban. Elárasztották a levelek és az érdeklődő vendégek. 1834.-ben már nem tudott személyesen eleget tenni a hitszónoki meghívások sokaságának és a kérdések megválaszolásának, így kiadta tanításainak 64 oldalas vázlatát, a traktátus Evidence from Scripture and History of the Second Coming of Christ, about the Year 1843: Exhibited in a Course of Lectures címen jelent meg. 1840.-re a helyi kétes hírű, zavaros vallási mozgalom nemzeti méreteket öltött. Joshua Vaughan Himes – A Montanabeli bostoni Chardon Street Chapel lelkipásztora – lett az egyik kulcsfigurája ennek az időszaknak, aki publikációs tapasztalattal és lehetőségekkel rendelkezett. Himes csak 1842.-ben fogadta el teljes mértékben Miller tanait. Ennek ellenére Himes a Signs of the Times kéthetente megjelenő folyóiratot biztosította Miller számára, melynek első száma 1840. február 28-án jelent meg.

Krisztus Második Eljövetelére várva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A támogatóinak nyomása ellenére sem jelentett ki határozott dátumot az Úr Második Eljövetelének bekövetkezésére vonatkozóan; azonban 1843. március 21. és 1844. március 21. közé (rabbinikus júdaizmus naptár szerinti egy év) szorította ezt az intervallumot.[5] 1844. március 21. elmúlt minden incidens nélkül, 1844. április 18. lett az új dátum a karaita zsidók naptára alapján.[6] Azonban ez a dátum is elmúlt Krisztus visszatérése nélkül. Beismerte, hogy tévedett, de továbbra is hirdette, hogy Jézus Második Eljövetele már a kapuban van.


Our fondest hopes and expectations were blasted, and such a spirit of weeping came over us as I never experienced before….We wept, and wept, till the day dawn.

– Quoted in Millennial Fever, George R. Knight, p.218

1844 augusztusában a New Hampshire-i Exeterben tartott összejövetelen Samuel S. Snow közvetítette az új dátumot. Beszédét "Heted-havi Üzenet" vagy "Igazi Éjféli Siralom" néven emlegetik, amiben 1844. október 22-t jelölte meg.

Október 23-án is ugyan úgy kelt fel a nap, mint bármely más napon; ez lett a millerita mozgalom követőinek nagy kiábrándulása. A legtöbb millerita egyszerűen felhagyott a hittel, de burjánzani kezdtek az új nézőpontok is. Miller továbbra is várta a második eljövetelt, de úgy gondolta, hogy emberi eredetű és téves a felállított kronológia.

1849. december 20-án bekövetkezett haláláig várta az eljövetelt, Low Hampton közelében temették el. Háza ma múzeumként működik,[7] egy bejegyzett amerikai Nemzeti Történelmi Mérföldkő (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_National_Historic_Landmarks_by_state).

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A milleriták 50 000 és 500 000 közötti főt számláltak, Miller hagyatékát az Adventista Keresztény Egyház (61 000 taggal), Hetednapi Adventista Egyház (14 000 000 taggal) viszi tovább. Számos közösség a nagy kiábrándulás megrázkódtatásából emelkedett ki, mint a Bibliakutató mozgalom.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hampton északi külső tanyasi része Low Hampton
  2. ^ a b The Burned-over District: A Social and Intellectual History of Enthusiastic Religion in Western New York, Whitney R. Cross, p. 288
  3. History of Rutland County Vermont with Illustrations & Biographical Sketches of Some of Its Prominent Men & Pioneers, 1886
  4. ^ a b RUTLANDhistorypage02
  5. Quoted in William Miller and the Advent Crisis, Everett N. Dick, p. 96-97
  6. Millennial Fever, George R. Knight, p. 163-164
  7. William Miller's Home

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Miller (prédikátor) témájú médiaállományokat.