Bölény
 |
||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Amerikai bölény (Bison bison) |
||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||||||||
|
A bölény (Bison) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjében a kérődzők (Ruminantia) alrendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó tulokformák (Bovinae) egyik neme.
Tartalomjegyzék |
Megjelenése [szerkesztés]
A mérsékelt öv legnagyobb szárazföldi emlőse, amely 3,5 méter hosszúságot és 1,8 méter magasságot ér el. Testfelépítése a szarvasmarháéhoz hasonló, a következő különbségekkel: a marja (válltája) jóval magasabb és púposan kiemelkedik; a homloka szélesebb; a szarvai a feje elejéből indulnak ki, nem pedig a homlokcsont hátsó szögletéből, mint a szarvasmarha és a bivaly szarvai, aránylag kicsik, hengeresek, simák, ki- és fölfelé hajlóak; bojtban végződő farka rövid, vastag; szőrzete puha, sűrű, a teste hátulsó felében rövid, sima, a homlokán, fején, nyakán és marján hosszú gubancos sörénnyé, az állán szakállá hosszabbodik; a színe barna, lábainak végei, valamint sörénye sötétebb, farkbojtja barnásfekete.
Fajai [szerkesztés]
Két ma élő faja, az európai bölény (Bison bonasus) és az amerikai bölény (Bison bison), igen közel állnak egymáshoz, csak néhány kevésbé lényeges tulajdonságban különböznek egymástól.
Amerikai bölény [szerkesztés]
Európai bölény [szerkesztés]
Az európai bölényt egész a legújabb időig sokszor összetévesztették a vad őstulokkal (Bos primigenius), amely az ókorban és középkorban szintén élt még Közép-Európában, és ezzel együtt a szarvasmarha ősének tekintették. Az európai bölény a középkorban még gyakori volt Európa erdeiben. A középkori Magyarországon gyakori vad volt, amit bizonyítanak a bölény összetételű helynevek és a korabeli krónikák is. A bölényt Európa legnagyobb részén az újkorban pusztították ki végleg. 1735-ben a Bakony vadjai között még megemlítik. Az utolsó Kárpát-medencei példányt 1814-ben ejtették el Erdélyben, Udvarhely megyében. Az utolsó vadon élő európai bölényt 1927-ben lőtték le a Szovjetunióban. Ekkorra csupán 50 egyed maradt különböző állatkertekben. 1951-ben, Lengyelországban kezdték visszatelepíteni őket a vadonba – valamennyi, ma vadon élő bölény őse az akkor visszatelepített 12 példány. Ma Lengyelország, Oroszország, Fehéroroszország, Litvánia, Ukrajna és Kirgizisztán természetvédelmi területein mintegy 3000 példány él vadon. A nagyfokú beltenyészet miatt igen hajlamosak a betegségekre.
Ősbölény [szerkesztés]
A pleisztocén korban Eurázsiában élt a sztyeppi bölény (sztyeppei bölény avagy ősbölény, Bison priscus) – ez a faj a jégkorszak végén halt ki. A mai bölényeknél valamivel nagyobbra nőtt és a szarva is hosszabb volt. Ivari dimorfizmusuk meglehetősen erőteljes volt: a hímek teste és szarva is nagyobb volt, mint a nőstényeké.
Föltételezhetően a mai bölényekhez hasonlóan hatalmas csordákban élhetett az eurázsiai sztyeppeken.
Származása jobbára tisztázatlan. Valószínűsítik, hogy ősei Ázsia trópusi régióiban fejlődtek ki, majd a hidegebb éghajlathoz alkalmazkodva a középső pleisztocénben (mintegy 700 000 éve) elterjedtek Eurázsia északi részein Nyugat-Európától Kelet-Szibérián át egészen Alaszkáig. Őseink vadásztak rá, alakját gyakran barlangrajzokon örökítették meg. Európai populációjából mintegy 10.000 éve, az utolsó jégkorszak végére fejlődött ki az európai bölény.
