Alkoholizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Misibacsi (vitalap | szerkesztései) 2021. május 26., 18:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.21.181.159 (vita) szerkesztéséről Vépi szerkesztésére)
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
Paul Cézanne: Le buveur (Az iszákos)

Az alkoholizmus egy több, sokszor ellentmondó jelentéssel bíró kifejezés. Az orvosi definíciók az alkoholizmust olyan szenvedélybetegségként írják le, mely az alkohol kitartó fogyasztásával jár a negatív következmények dacára.

Míg az alkohol fogyasztása szükséges az alkoholizmus kialakulásához, nem jelzi előre az alkoholizmus kialakulását. Az alkoholizmus kialakulásához szükséges mennyiség és gyakoriság mindenkinél különbözik. Lényege az alkoholtól való testi-lelki függőség kialakulása, adott esetben – az alkohol hiánya esetén – elvonási tünetek megjelenése jelzi ezt a függőségi állapotot. Továbbá, bár az alkoholizmussal járó biológiai mechanizmusok még nem teljesen ismertek, több rizikófaktort azonosítottak már, köztük a társadalmi környezetet, érzelmi egészséget és genetikai hajlamosságot.

Etimológia

Az „alkoholizmus” kifejezést először 1849-ben használta Magnus Huss orvos, hogy leírja az alkohol szisztematikus káros hatásait.[1]

Az Egyesült Államokban az „alkoholizmus” szó népszerűsítésében szerepet játszott az Anonim Alkoholisták közösségének 1935-ös megalakulása és növekedése. A társaság „Big Book”-ja nem szolgáltat pontos definíciót az alkoholizmusra, azt az allergiához és betegséghez hasonlítja.[2]

E. Morton Jellinek 1960-as tanulmányát tartják az alkoholizmust betegségnek tekintő elmélet alapjának.[3] Jellinek definíciója azokra korlátozta az „alkoholizmus” szó használatát, akik egy bizonyos természetrajzot mutattak. Az alkoholizmus modern orvosi definíciója azóta számos alkalommal meg lett változtatva. Az „American Medical Association” (AMA) az alkoholizmus szót használja egy meghatározott krónikus elsődleges betegségre utalva.[4] A szakmán belül egy kisebbség, különösen Herbert Fingarett és Stanton Peele, megkérdőjelezi ezen betegség létét. Ugyanakkor a betegségelmélet kritikusai elismerik, hogy az „alkoholizmus” szó egy betegségre utal, és a „túlzott ivászat” kifejezést használják az alkoholfogyasztás negatív hatásait tárgyalva.

Története

„Alkohol király és miniszterelnöke” 1820 körüli rajz
Fejenkénti alkoholfogyasztás (forrás: WHO, 2004)

Igen régi időkre visszamenőleg ismert a túlzott mértékű alkoholfogyasztás veszedelmessége. Hammurapi babiloni király törvényei (Kr. e. 1750 körül) tiltják, hogy kocsmákban asszonyokat és leányokat kiszolgálóként alkalmazzanak, hasonlóan a részeg vendég kiszolgálásához. A zsidó nép Bibliája (Kr. e. I. évezred) több helyen a mértékletességre intː[5] „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!” (Példabeszédek 20ː1) – „Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.” (Példabeszédek 23ː21) – „Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése” (Példabeszédek 31ː4) „Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket.” (Ézsaiás 5ː11) – „Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében.” (Ézsaiás 5ː22) – „De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban.” (Ézsaiás 28ː7)[6]

Az ókori görögöknél Püthagorasz (Kr. e. 571–495) és tanítványai tartózkodtak mindennemű szeszesital fogyasztásától, mert véleményük szerint a természet titkaiba csak józan elmével lehet behatolni. Több ókori népnél törvények tiltották a túlzott mértékű alkoholfogyasztást, a görögöknél például Szolón (Kr. e. 640–558) tiltotta el a tiszta – nem vizezett – bor fogyasztását.[5] A vízzel való keverés szokása később is megmaradt, és általános gyakorlat volt, hogy a víz aránya felülmúlta a bor arányát a keverésnél.[7] Az egyik leghíresebb görög filozófus, Platón (Kr. e. 427–347) Állam című művében azt ajánlja a fiataloknak, hogy 18 éves korukig egyáltalán nem, 30 éves korukig igen kis mértékben éljenek az alkohollal. Genetikai szempontból pedig a következőket állapítja megː „Amikor nászát üli az ember, ilyenkor igazán észnél kell lennie mind a vőlegénynek, mind a menyasszonynak, hiszen életük nagy fordulópontjához érkeztek, és a magzatnak is józan szülőktől kell származnia... Ezért leghelyesebb az egész évben, de legalább a nemzés időszaka alatt nem esni a természet rendje elleni vétség hibájába, mert mindez bevésődik a magzat lelkébe-testébe és így mind silányabb nemzedék jön a világra.”[5] Hasonlóan látja az alkohol öröklésben való szerepét Lükurgosz (Kr. e. VIII. sz.), a spártai alkotmány hagyomány szerinti létrehozója. A neki tulajdonított törvények tiltják a gyermeknemzés előtti napon a vízen kívüli egyéb ital fogyasztását a leendő utódok károsodása miatt. Erre, az egyébként modern orvosi szakvélemények által is megerősített tényre utal Szinópéi Diogenész filozófus (Kr. e. 412–323) egyik véleménye egy gyenge tanítványáhozː „fiatal barátom, téged is részegségben nemzett az atyád.” Az ókori görög és római irodalom több alkotása, akárcsak az ókori és középkori orvosok ugyancsak veszélyesnek tartották az alkoholos állapotban történt gyermeknemzést, beleértve az orvostudomány atyjának, Hippokratésznek (Kr. e. 460–377) a véleményét is.[8]

Platón számol be arról, hogy az ókori karthágóiaknál törvény tiltotta a hadjáratok alatti borfogyasztást, míg a törvény egy másik része az állami vezető hivatalok viselői hivatali évük alatt, a bírák és kormányzók teljes működésük alatt bort ne ihassanak – akárcsak bármilyen fontos tanácskozásra igyekvő ember.[5]

Akárcsak a görögök, a rómaiak is általában vízzel keverve (lat. dilutum) fogyasztották a bort. Azt, aki tiszta bort ivott keveretlenül (lat. merum), automatikusan részegesnek tartották.[7]

A középkorban továbbra is szigorú törvények próbálták visszaszorítani a túlzott alkoholfogyasztást, mint például Nagy Károly frank király (742–814) Kapituláréi és I. Břetislav cseh fejedelem (1002–1055) törvényei. A 12. századi orosz törvénykönyv, a Russzakája Pravda súlyos büntetést szab ki arra a kereskedőre, aki elissza a pénzét. A garázdaságot elkövető részeget szemkitolással és kézlevágással fenyegeti Dusán István szerb cár (1308–1355) törvénykönyve.[5] Büntetést, bár enyhébbet szabott ki hasonló esetre a régi lengyel jog is.[9]

Alkoholellenes mozgalmak Magyarországon

A 20. század elején Magyarországon habár rövid ideig és nem sok helyen, több alkoholellenes mozgalom zajlott. A század első éveiben bontakozott ki jelentősebb társadalmi szervezkedés az alkoholizmus pusztításainak megfékezésére. A "Good Templar" páholyokban dolgozó orvosok játsszák ebben a legnagyobb szerepet. Oda tartoznak: Dr. Stein Fülöp, Dr. Madzsar József, Dr. Hollós József, Dr. Donath Gyula és még sokan mások. Az orvostársadalom körében több alkoholellenes egyesületet hoztak létre, aktívan tanulmányozzák és ismertetik az idevágó külföldi irodalmat. Együttműködtek az időközben megalakuló Alkoholellenes Munkásegyesülettel. Számtalan felvilágosító előadást tartanak az üzemekben és szakszervezetekben, alkoholellenes folyóiratot, röpiratokat adnak ki. 1905-ben Budapesten ül össze az alkoholkérdés számos nemzetközi tekintélyének részvételével a X. Nemzetközi Alkoholellenes Kongresszus.[10]

Sokszor a helyi járásbeli hivatalnokok meggyőződésétől függött, így például Zala vármegyében a nagykanizsai járáson nemesvitai Viosz Ferenc (1861–1918),[11] lelkes előharcosa volt az alkoholellenes mozgalomnak; a vármegyében és ezen a téren emiatt nagy jelentőségű érdemeket szerzett. 1907. július 9.-én Viosz Ferenc főszolgabíró a nagykanizsai járás „alkoholellenes bizottság“ megalakítására hívta össze a járásbeli jegyzőket és más egyéb alkoholellenes mozgalombeli személyeket, akik az "Alkoholellenes Szövetséget" képviselték, a zalai alispán rendeletével élve; Viosz Ferenc azt jelentette ki: "magam személyesen is, úgy hivatalos úton, mint társadalmi úton teljes készséggel nyújtok segédkezet, ezen egész nemzedéket a vagyoni romlás és erkölcsi veszéllyel fenyegető alkoholizmus megtörésére".[12] Hosszas reklámkampányok után Viosznak a mértéktelen alkoholfogyasztást jelentősen sikerült lecsökkentenie a járásán belül.

1912. áprilisában gróf Zichy János kultuszminiszter az alkoholellenes napoknak az elemi népiskolákban való megtartását rendelte el. E rendeletnek a tanítók április 17.-én, szerdán tettek eleget, amikor is minden egyes tanító saját osztályát igyekezett felvilágosítani és meggyőzni az alkoholnak a szervezetre való káros hatásáról. Aznap az előadások szüneteltek.[13]

1914. október 10.—12.-én zajlott az "Első Országos Alkoholellenes Kongresszus" Budapesten. A szervezőbizottság tagjai: gróf Apponyi Albertné Mensdorff Klotild (1867–1942), az "Általános Közjótékonysági Egyesület" elnöke, elnök, Neugeboren Emil, országgyűlési képviselő, társelnök, dr. Lányi Márton, az "Általános Közjótékonysági Egyesület" főtitkára, alelnök, dr. Dóczi Imre, magyar királyi közegészségügyi felügyelő, főtitkár.[14] Valóban igen nagy szerepet játszott az alkoholellenes mozgalomban dr. Dóczi Imre orvos, aki szellemi és gyakorlati vezetőjeként szolgált évtizedeken keresztül.

A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltás napján megjelent a II. sz. rendelet a szesztilalomról, amely kimondta: “Mindennemű szeszes ital kimérése, forgalomba hozatala és fogyasztása tilos.” Ezzel gyakorlatilag bevezették a teljes alkoholtilalmat, ami még az amerikai alkoholtilalomnál is messzebbre ment, hiszen magának a fogyasztásnak a tilalmát is kimondta. Aki a tilalom ellenére alkoholt fogyasztott, az egy évig terjedő fogházzal és 10 ezer korona pénzbüntetéssel volt büntetendő. Aki a szeszt forgalomba hozta, annak az üzletét elkobozták és 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálták. Lehetővé tették ugyanakkor a még raktáron lévő borkészletek külföldre szállítását, illetve az exportra irányuló szőlőművelés biztosítását. A Tanácsköztársaság bukásával Magyarország első – és utolsó – országos alkoholtilalma megszűnt, az alkoholellenes mozgalom háttérbe szorult.

Az "Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület" miniszter általi feloszlatás alapján 1949-ben szűnt meg.[15]

Alkoholizmus Magyarországon

Magyarországon az alkoholizmus komoly népbetegségnek számít. Zacher Gábor toxikológus szerint évente körülbelül 30.000 fő hal meg Magyarországon alkohollal kapcsolatos betegségekben, és körülbelül 800 000 alkoholista él az országban.[16] A WHO 2018-as adatai szerint számuk eléri a 900 ezret is.[17] 90%-uk nem ismeri be a függőségét.[18] 2018-ban 131.100 fő hunyt el Magyarországon, azaz a lakosság mintegy 22-23%-ának halála összefüggésben állt az alkoholfogyasztással.[19]

Bővebben: Alkoholizmus Magyarországon

Az alkoholizmus hatásai

William Hogarth: Gin Lane.
1740 körül a hatszázezer lakosú Londonban tizenhétezer Gin House működött
Bővebben: Az alkohol hatása az emberi szervezetre

Az alkoholizmus fő hatása: ráveszi a szenvedőt arra, hogy annyiszor és olyan mennyiségben igyon, ami károsítja a fizikai egészségét. A másodlagos kár, amely ellehetetleníti az ivás kontrollálását, sokféleképpen jelentkezik. Az alkoholizmusnak jelentős társadalmi terhet ró magára az alkoholistára, illetve a családjára és barátaira egyaránt. Az alkoholisták közt nagyon magas az öngyilkosok aránya, különböző kutatások 8–21% közé teszik az öngyilkosságot elkövető alkoholisták arányát. A mentális egészségre is káros az alkoholizmus. Az alkoholisták közt az öngyilkosság elkövetésének veszélyét 5080-szor nagyobbnak találták, mint a teljes lakosság átlaga.[20] Arra vonatkozóan nincs statisztika hogy az alkoholistákkal egy családban, vagy közösségben élők életét milyen mértékben rombolja az alkoholista destruktív magatartása. Mivel hazánkban (korábbi adatok alapján) mintegy félmillió alkoholista él és a közvetetten érintettek száma milliós nagyságrendre tehető - mára az alkoholizmus a legnagyobb szociális problémává nőtte ki magát. Munkaképtelen, a társadalom által, az adózók pénzéből eltartott, fizikailag is beteg, kórházi kezelésre szoruló, rokkantnyugdíjon és jövedelempótló támogatáson tengődő emberek százezreit termelte ki hazánkban.

Hatásai a fizikai egészségre

A drogok veszélyességi skálája[21]

Az alkoholizmustól szenvedők közt gyakori, hogy azután is folytatják az ivást, hogy a fizikai egészségük kezd megromlani.[4] Az alkoholfogyasztással kapcsolatba hozott egészségügyi hatások közé tartozik a májzsugorodás, a hasnyálmirigy-gyulladás, az epilepszia, a polineuropátia, a Korszakov-szindróma,[4] és számos más betegségre hajlamosít: autoagresszív betegségek, ér- és ideggyulladások, rosszindulatú daganatok, hiányos táplálkozás és felszívódási zavarok, gyomorfekély, szexuális zavarok, és ezekből következően több vonatkozásban csökkent életmódbeli és élettartami esélyek.

Hatásai a mentális egészségre

Az alkohol sokáig tartó nem megfelelő fogyasztása széles körű hatással lehet a mentális egészségre. Az alkohol nemcsak a test számára, hanem az agy működésére is mérgező, így hosszútávú, túlzott fogyasztása fiziológiai hatásokkal jár. Az alkoholisták körében gyakoriak a pszichiátriai rendellenességek, különösen a szorongásos és depressziós betegségek; az alkoholisták 25%-ánál jelentkeznek súlyos pszichiátriai zavarok. Mindezen pszichiátriai tüntetek általában kezdetben súlyosbodnak az elvonás alatt, de az absztinenciával ezek a tünetek általában fokozatosan javulnak, vagy teljesen el is tűnnek.[22] A hosszútávú fogyasztás következményeként kialakulhat pánikbetegség, amely szintén súlyosbodhat, illetve megjelenhet az alkoholelvonási szindróma részeként. Súlyos tudatzavaros állapot is felléphet nagymértékű alkoholfogyasztás esetén a delirium tremens görcsökkel és eszméletvesztéssel is járó súlyos heveny kórkép.[23] A krónikus, nem megfelelő alkoholfogyasztás okozhatja a pánikbetegség kialakulását, vagy súlyosbíthatja a meglévő pánikbetegséget az agy neurokémiai rendszerének torzításával.[24]

Hatása az emberi szervezetre

Véralkoholszint ezrelékben Állapot Tulajdonság
5,0 felett Halál Az alkohol ilyen magas szintjét gyakorlatilag nem lehet túlélni.
3,5-5,0 Kóma Beáll a teljes eszméletvesztés. A testhőmérséklet kórosan alacsony. A légzés és keringés akár olyan mértékű zavart is szenvedhet, hogy végül a légzés leállása miatt beáll a halál.
2,5-4,0 Aluszékonyság A mozdulatok lomhák lesznek, ami a járásban is megmutatkozik. Reakcióideje nagyon elhúzódik mindenféle külső ingerre. Hányás, vizelettartási nehézségek jelentkeznek, előbb-utóbb a leglehetetlenebb helyen és testhelyzetben is elalszik.
1,8-3,0 Zavarodottság A tudatos és tudatalatti összemosódik, szándékai nem egyértelműek. Fejfájás, hányinger, hányás jelentkezik. Térbeli tájékozódása romlik, mozgása bizonytalan, fájdalomingerre érzékenyebben reagál. Artikulációja romlik, levertség jelentkezik.
0,9-2,5 Izgatottság A hangulat ingadozó, az alkoholfogyasztó áthág olyan társadalmi normákat, amelyeket józan állapotban nem tenne. Felfogása kissé romlik, rövidtávú emlékezete kihagy, reflexei lassulnak. Érzékelése romlik, egyensúlyérzéke észrevehetően bizonytalan.
0,3-1,2 Eufória Az illető sokat beszél, hangulata derűs, viccelődik, lazább a megszokottnál. A gátlásos személyek is felszabadultak lesznek. A precíziós mozgások ügyetlenné válnak, alig észrevehető egyensúlyzavarok léphetnek fel.
0,1-0,5 Normális tudatállapot Semmi látható jele nincs az alkoholfogyasztásnak.

Az Ausztrál Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) 2019-ben publikált ajánlása alapján csökkentette a még nem veszélyes napi alkoholbeviteli egység mennyiségét 1,4 egységre. Egy egység 350 milliliter sör mennyiségével egyenlő. Egy nap maximum 4 egység, egy héten belül pedig legfeljebb 10 egység alkohol elfogyasztása még nem jelent komolyabb veszélyt az emberi szervezet számára. A tanács álláspontja szerint az efölötti mennyiségek elfogyasztása esetén már megnövekszik a sérülések, megbetegedések, illetve az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó halálesetek kockázata. Az ajánlás alapján a 18 év alattiaknak, a terhes nőknek és a szoptató nőknek egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztaniuk.[25]

Szociális hatások

„ Az alkoholizmus nemcsak testileg, de erkölcsileg és szellemileg is megrontja a népet és egyik legnagyobb veszélyét képezi a társadalomnak és államnak. Ezt bizonyítja a statisztika, melynek adatai kétségbevonhatatlanul mutatják, mennyi része van az alkoholizmusnak a halandóságban, az elmebetegségben és a bűnügyben és e tekintetben vészes hatása még az ivadékokban is érezhetővé válik. ”

– A Pallas nagy lexikona, 1893

Az alkoholizmusból fakadó szociális problémák jelentősek lehetnek. A munkaidő alatti részegség vagy másnaposság a foglalkoztatás elvesztésével járhat, ez anyagi problémákhoz és a lakóhely elvesztéséhez vezethet. A nem megfelelő időben való ivás, és a csökkent ítélőképesség alatti viselkedés jogi következményekkel járhat, mint amilyen az ittas vezetésért vagy a közrend megzavarásáért indított büntetőeljárások, vagy polgári eljárások a magánjogi vétkes cselekményekért.

Iszákosság elleni csodaszer reklámja 1905-ből

Az alkoholisták magatartása és a részegség alatti csökkent értelmi képessége alaposan érintheti a környező családot és barátokat, házassági konfliktusokhoz és váláshoz vezethet, illetve hozzájárulhat a családon belüli erőszakhoz. Hosszan tartó kárt okozhat az alkoholisták gyermekeinek érzelmi fejlődésében felnőttkoruk elérése után is. Az alkoholista elveszítheti környezete megbecsülését és tiszteletét, akik a problémát az alkoholista által okozottnak vagy könnyen elkerülhetőnek tarthatják.

Magyarországon a becslések az alkoholisták számát félmillió és nyolcszázezer közöttire teszik.[26][27] Családtagjaik és az általuk érintett személyek, lakótársak, munkatársak száma több millió.

Kezelés, terápia

Az alkoholizmusnak fizikális, és mentális hatásai is vannak, ezért a kezelése hosszú távú, több szakma segítségét igénylő feladat. A terápia gyógyszeres segítséggel orvosi felügyelet mellett történik, azonban a visszaesés megelőzésében nagyon fontos a motiváció kialakítása. Ebben segíthet a viselkedésterápia, csoportterápia, valamint az önsegítő csoportok.

Alkoholelvonás

A Patkányfogó egy amerikai színház plakátján 1879-ből
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Speciálisan erre felkészült intézetekben vagy pszichiátriai osztályokon, szigorú orvosi felügyelet mellett történhet.[28] Eredményét alapvetően befolyásolja a beteg komoly elhatározása és együttműködése, majd utána a sikeres rehabilitáció. Ezek nélkül a visszaesés kockázata igen nagy. Az alkoholelvonás jelentősen eltér a legtöbb más drogtól, mert közvetlenül halálos is lehet, ellentétben például a különösen kemény drognak tartott herointól. Az alkoholhoz hasonló hatásmechanizmusú drogok, mint a barbiturátok és a benzodiazepin származékok, szintén halállal járó elvonási tüneteket okozhatnak. Ebből a szempontból az alkohol a barbiturátok mellett a legkeményebb drog. Egy alkoholista, még ha nincsenek is komoly egészségügyi problémái, meghalhat az elvonás közvetlen hatásaitól, ha a leszoktatás nincs megfelelően felügyelve. A fizikai elvonási tünetek több hétig is eltarthatnak, de a legnehezebb a 3-4. napon való túljutás, melyet görcsoldó és nyugtató hatású gyógyszerekkel, például a benzodiazepin származékok közé tartozó klonazepámmal és major trankvilláns haloperidollal, hibernállal könnyítenek meg az elvonásban szenvedő alkoholfüggő számára.

Rendszeres és nagymértékű alkoholfogyasztás esetén, az idült alkoholista betegnél olyan mértékben károsodhat a központi idegrendszer, hogy emiatt módosul a sejtek közötti információátadás. A szervezet fokozatosan hozzászokik a nagy mértékű alkoholfogyasztáshoz, amelynek hirtelen leállása komoly fizikai és mentális tünetegyüttes kialakulásához vezethet. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy kialakul az úgy nevezett delirium tremens, azaz a halálos alkoholmegvonás tünetegyüttese. A delirium tremens kezelés nélkül a beteg halálához is vezethet. A nem kezelt páciensek 35 százalékának halálát is okozhatja. Ugyanakkor az alkoholmegvonásos szindrómáknak csak mintegy 5 százaléka vezet a halálos alkoholmegvonás tüneteinek együttes kialakulásához.[29]

Tünetei

Az alkoholelvonás jellegzetes tünetei közé tartozik a remegés, az izzadás, a szapora szívverés és hányinger érzet is.[30]

Szépirodalmi feldolgozások

Nem egy klasszikus irodalmi mű foglalkozik az alkoholizmus romboló hatásának leírásával. Ezek talán leghíresebbike Émile Zola francia naturalista író A Patkányfogó (1877) című híres alkotása, amely egy alkoholista munkáscsalád totális pusztulásáról szól. A mű magyar nyelven is elérhető.

Egy másik világhírű mű kelet-európai: az orosz Venyegyikt Jerofejev 1970-ben írott, sokáig csak szamizdatban terjedő műve, a hivatalosan felmagasztalt szovjet valóságot sárba rántó Moszkva–Petuski. Az abszurd és humoros elemekben, irodalmi utalásokban bővelkedő, kesernyés társadalmi szatíra (műfaji meghatározása szerint "poéma") egy tragédiába torkolló delíriumos vonatút ürügyén fejezi ki egy alapvetően értelmes, művelt ember reménytelen viaskodását a politikai rendszerrel, amiből nincs más "kiút", csakis az alkoholizmus.

Szeszes italok alkoholtartalma

Kép
Név sörök borok pezsgők likőrborok vermutok likőrök borpárlatok
(brandyk, konyakok) 		pálinkák
(gyümölcspárlatok) 		whiskyk
Térfogat-
százalék 		3–12% 9–18% 9–13% 15–22% 16–18% 15–55% 36–50% 37,5–80% 40–65%
Kép
Név vodka gin tequila sambuca
(olasz likőrfajta) 		cachaça
(brazil rumfajta) 		Cognac
(francia borpárlat) 		rumok abszint Inländerrum
Térfogat-
százalék 		37,5–96% 37,5–60% 35–55% 38–44% 38–80% 40–46% 37,5–80% 45–83% 38–80%

Jegyzetek

  1. ↑ Alcoholismus chronicus, eller Chronisk alkoholssjukdom: (svéd nyelven). Stockholm und Liepzig. (Hozzáférés: 2008. február 19.)
  2. ↑ The Big Book Self Test: (angol nyelven). intoaction.us. [2007. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 19.)
  3. ↑ OCTOBER 22 DEATHS. todayinsci.com. (Hozzáférés: 2008. február 18.)
  4. ↑ a b c "Addiction". AMA. (Hozzáférés: 2008. február 11.)
  5. ↑ a b c d e Kárpáti, i. m., 15. o.
  6. ↑ http://biblia.biblia.hu/
  7. ↑ a b Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.   Vinum
  8. ↑ Madzsar Józsefː A szeszes italok hatása az utódokra (1906) INː Kárpáti, i. m., 374. o.
  9. ↑ Kárpáti, i. m., 16. o.
  10. ↑ Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960) Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története
  11. ↑ familysearch.org - Viosz Ferenc gyászjelentése
  12. ↑ Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám) 1907-07-20 / 7. szám
  13. ↑ Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám) 1912-04-21 / 16. szám
  14. ↑ Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám) 1914-07-20 / 14. szám
  15. ↑ Hungaricana -Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület
  16. ↑ https://mindsetpszichologia.hu/2020/01/21/30-000-en-halnak-meg-evente-az-alkohol-miatt-de-mi-csak-a-drogokkal-foglalkozunk-interju-dr-zacher-gabor-toxikologussal/
  17. ↑ https://www.who.int/substance_abuse/publications/global_alcohol_report/profiles/hun.pdf?ua=1
  18. ↑ https://index.hu/gazdasag/2020/01/24/alkohol_forgalom_magyarorszag_statisztika
  19. ↑ https://mandiner.hu/cikk/20190226_tovabb_csokkent_magyarorszag_nepessege_es_a_szuletesek_szama
  20. ↑ Kendall RE (1983). „Alcohol and suicide”. Subst Alcohol Actions Misuse 4 (2-3), 121-7. o. PMID 6648755.  
  21. ↑ Nutt D, King LA, Saulsbury W, Blakemore CDevelopment of a rational scale to assess the harm of drugs of potential misuse // Lancet, 369 (2007) (9566) С. 1047–53. — DOI:10.1016/S0140-6736(07)60464-4. —PMID:17382831.
  22. ↑ Wetterling T., Junghanns K.: (2000. September). „"Psychopathology of alcoholics during withdrawal and early abstinence"”. Eur Psychiatry 15 (8), 483-8. o. PMID 11175926.  
  23. ↑ Cowley DS (1992. 1). „"Alcohol abuse, substance abuse, and panic disorder"”. Am J Med 92 (1A), 41S-48S. o. PMID 1346485.  
  24. ↑ Cosci F, Schruers KR, Abrams K, Griez EJ.: (2007. Jun). „"Alcohol use disorders and panic disorder: a review of the evidence of a direct relationship"”. J Clin Psychiatry 68 (6), 874-80. o. PMID 17592911.  
  25. ↑ Ennél több alkoholt ne igyon. 24.hu. (Hozzáférés: 2019. december 16.)
  26. ↑ Melocco, Anna: Ezt a pohárkát csak megengedhetem magamnak - Zacher Gábor az alkoholfüggőségről. Origo, 2012. december 31.
  27. ↑ Zubor, Zalán: Még mindig az alkoholisták országa vagyunk (magyar nyelven). HVG, 2012. április 19. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  28. ↑ „"Alkohol"”. Dr Info, Kiadó: Info. (Hozzáférés: 2011. augusztus 25.)  
  29. ↑ Halálos alkoholmegvonás. webbeteg.hu. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  30. ↑ Hol kezdődik az alkoholizmus?. webbeteg.hu. (Hozzáférés: 2015. április 24.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcoholism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Egyéb forrás

  • Kárpáti Endreː A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979, ISBN 963-240-930-2, 550 p

Ajánlott irodalom

  • szerk.: Buda Béla: Az Alkohológia Új Távlatai (válogatott tanulmányok). Budapest: Alkoholizmus Elleni Bizottság (1992) 
  • Buris, László. Az Igazságügyi Orvostan Kézikönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó (1991) 
  • Díaz, Héctor Luis and Thomas D. Watts. Alcohol Abuse and Acculturation among Puerto Ricans in the United States: A Sociological Study. Lewiston, NY: Edwin Mellen Press (2005). ISBN 0773461051 
  • Galanter, Marc. Alcohol Problems in Adolescents and Young Adults: Epidemiology, Neurobiology, Prevention, Treatment. New York, NY: Kluwer Academic/Plenum (2005). ISBN 0306486253 
  • Hedblom, Jack H.. Last Call: Alcoholism and Recovery. Baltimore, MD: Johns Hopkins University Press (2007). ISBN 9780801886775 
  • Mayes, A..szerk.: Neil J. Smelser and Paul B. Baltes: Korsakoff's Syndrome, International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences. Amsterdam, The Netherlands; New York, NY: Elsevier, 8162-8166. o. (2001, 2002). ISBN 0080430767 
  • O'Reilly, Edmund B.. Sobering Tales: Narratives of Alcoholism and Recovery. Amherst, MA: University of Massachusetts Press (1997). ISBN 1558490647 
  • Pence, Gregory, "Kant on Whether Alcoholism is a Disease," Ch. 2, The Elements of Bioethics, McGraw-Hill Books, 2007 ISBN 0-07-313277-2.
  • Perkinson, Robert R.. Treating Alcoholism: Helping Your Clients find the Road to Recovery. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons (2004). ISBN 0471658065 
  • Plant, Martin A. and Moira Plant. Binge Britain: Alcohol and the National Response. Oxford, UK; New York, NY: Oxford University Press (2006). ISBN 0199299404 
  • Smart, Lesley. Alcohol and Human Health. Oxford, UK: Oxford University Press (2007). ISBN 9780199237357 
  • Soyka, M..szerk.: Neil J. Smelser and Paul B. Baltes: Alcohol-Related Disorders, International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences. Amsterdam, The Netherlands; New York, NY: Elsevier, 359-365. o. (2001, 2002). ISBN 0080430767 
  • Sutton, Philip M..szerk.: Michael L. Coulter, Stephen M. Krason, Richard S. Myers, and Joseph A. Varacalli: Alcoholism and Drug Abuse, Encyclopedia of Catholic Social Thought, Social Science, and Social Policy. Lanham, MD; Toronto, Canada; Plymouth, UK: Scarecrow Press, 22-24. o. (2007). ISBN 9780810859067 
  • Thatcher, Richard. Fighting Firewater Fictions: Moving beyond the Disease Model of Alcoholism in First Nations. Toronto, Canada; Buffalo, NY: University of Toronto Press (2004). ISBN 0802089852 
  • Tracy, Sarah W.. Alcoholism in America: From Reconstruction to Prohibition. Baltimore, MD: Johns Hopkins University Press (2005). ISBN 0801881196 

Magyar nyelvű szakirodalom

Tekintettel arra, hogy az alkoholizmus az emberiség (és a magyarság) igen régi problémája, a magyar orvosok is nagyszámú szakkönyvet jelentettek meg a témakörben:

Bővebben: Az alkoholizmus magyarországi irodalma

Itt csak az újabb irodalomból szerepel egy kisebb válogatás:

  • Buda Béla: Alkoholizmus, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-09-1987-7
  • Helmut Harsch: Alkoholizmus – Hogyan segítsenek magukon a szenvedélybetegek, a hozzátartozóik és a barátaik?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1990
  • Török Tivadarné: Az alkohológia megújításáért, Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1994
  • Ferenczy László: Az alkoholizmus közös gondja – Erdélyi, kárpátaljai és szlovákiai addiktológusok tanulmányai, beszámolói, Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1994
  • Török Tivadarné: Az alkoholizmus ellen – az Agape jegyében. Szakmaközi konferencia az alkoholizmus tárgyában, Budapest, 1995
  • Takách Gáspár: Miért ne igyunk... sokat – Alkoholizmus, Budapest, 1995, ISBN 963-8354-45-3
  • James Graham: Az alkoholizmus titkos története, Holistic Kiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-8080-15-9
  • Bac Jenő: Az alkoholizmus elleni intézkedések társadalmi módszerei, Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, Budapest, é. n.
  • Nagy György: Az alkoholfogyasztás és az alkoholizmus közgazdasági és társadalmi problémái, Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, Budapest, é. n.

Jelentős orvosi könyvsorozat a témakörrel kapcsolatban az Alkohológiai Kiskönyvtár, amelynek kötetei a következők:

  1. Kardos György: Megelőzés-gyógyítás-rehabilitáció, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-240-896-9
  2. Czeizel Endre: A magzati alkoholszindróma – A terhesség alatti szeszesital-fogyasztás ártalmassága, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981, ISBN 963-240-965-5
  3. Bálint István: Az alkoholizmus főbb kérdései, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981, ISBN 963-240-944-2
  4. Nagy György: Alkohol, társadalom, munkahely – Adatok és vélemények, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-240-943-4
  5. Buda Béla: Az iszákosok iszákosokat nemzenek? – Az alkoholbetegség és az öröklődés, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-241-072-6
  6. Jim Offord – Edward Griffith: Alkoholizmus – Kezelés vagy tanácsadás?, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1984, ISBN 963-241-252-4
  7. Bánki M. Csaba: Az alkoholizmus biológiai kutatásának eredményei, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1984, ISBN 963-241-059-9
  8. M. Keller – H. M. Trice – J. R. Wahl: Viselkedés? – Betegség? – Társadalmi probléma? (Szemelvények az alkohológia szakirodalmából), Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-241-069-6
  9. Németh Gyula: Szesz vagy nagykalapács? – Nagyüzemi szociálpolitika az alkoholizmus ellen, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-241-182-X
  10. Angerli István: Egészségünkre?, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-241-309-1
  11. Alison Burr: Alkoholista a családban, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-241-657-0

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alkoholizmus&oldid=23899255”