A Patkányfogó (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Patkányfogó
Lassommoir.jpg
A Patkányfogó 1877-es francia kiadásának címlapja
Szerző Émile Zola
Eredeti cím L'Assommoir
Ország francia Franciaország
Nyelv francia
Műfaj regény
Sorozat Rougon-Macquart család
Előző A kegyelmes úr
Következő Nana
Kiadás
Kiadás dátuma 1877
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1961
Fordító Antal László
Média típusa könyv
Oldalak száma 406 (1961)
ISBN ISBN 9630740184 (1986)

A Patkányfogó (1877) a hetedik része Émile Zola 20 kötetes sorozatának, a Les Rougon-Macquart-nak.

A legtöbben Zola mesterművének tartják - mint egy tanulmány, ami Párizs munkás rétegének az alkoholizmusával és szegénységével foglalkozik. A regény óriási sikereket ért el az olvasók körében, és megalapozta Zola hírnevét Franciaországban és a világon mindenütt.

A Patkányfogó egy amerikai színház plakátján 1879-ből

A történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény Gervaise Macquart-ról szól, akit az író már röviden bemutatott a sorozat első kötetében, a La Fortune des Rougon-ban, amint Párizsba menekül az életképtelen szeretőjével, Lantier-vel, hogy aztán ott mosónőként dolgozzon a város egyik legnyomorúságosabb negyedében. A Patkányfogó Gervaise-el kezdődik, akit Lantier magára hagyott a két kisfiával. Később összeáll Coupeau-val, a tetőfedővel, akivel össze is házasodik: az esküvői parti a kaotikus úttal a Louvre-ba talán Zola egyik leghíresebb képe. A pozitív körülményeknek köszönhetően Gervaise képes annyi pénzt félretenni, hogy megnyissa a saját mosodáját, ami azonnal népszerű lesz, és a pár boldogsága a lányuk, Anna (akit Nanának becéznek) születésével tetézik. (Nana Zola egy későbbi regényének főszereplője).

A regény második részében Gervaise pályája elkezd lefelé ívelni. Coupeau súlyosan megsérül, amikor leesik az új kórház tetejéről, amit éppen épít, miután Nana elvonja a figyelmét. Megsérül a gerince, amiből a felépülés hosszú és fájdalmas, ezalatt elkezd inni. Néhány fejezettel később a férfi már bosszúszomjas, ami az alkoholizmussal párosulva hozzájárul ahhoz, hogy már nem is keres munkát. Gervaise küzd, hogy egyben tartsa az otthonukat, de a túlzott büszkesége néhány megalázó bukáshoz vezeti, mielőtt még mindent elveszítene. A családot megzavarja Lantier visszatérése, akit Coupeau melegen üdvözöl - ezen a ponton elveszti az érdeklődését mind Gervaise, mind a világ iránt, és súlyos beteg lesz. Az egyre növekvő káosz és pénzügyi megterhelés már sok Gervaise-nek, aki elveszti a mosodáját, és súlyos adósságba süllyed. Úgy dönt, csatlakozik Coupeau-hoz és inni kezd, majd lassan ő is az alkoholizmusba süllyed, és arra biztatja Nanát - aki maga is szenved a családban kialakult káosztól, és nap mint nap bajba keveredik -, hogy menjen el Párizsból. A regény hasonló nyomasztó stílusban folytatódik, Gervaise-t kilakoltatják, mert nem tud fizetni. A mű azzal zárul, hogy a nő két napos holttestét megtalálják a lépcső alatt.

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zola sokat dolgozott azon, hogy utána járjon, milyen szavakat és kifejezéseket használt akkoriban az utca embere, hogy minél realisztikusabban tudja megírni a regényt. Sok kortárs szlenget és káromkodást használt, hogy visszaadja az autentikus hangulatot. A sokkoló leírása a 19. századi Párizs munkásosztályáról nagy csodálatot vívott ki a maga korában, és vív ki még manapság is.Sok antialkoholista, vagy mértékletességet hirdető munkás úgy gondolta, hogy a mű az alkoholizmus veszélyeit mutatja be, bár Zola mindig is mondta, hogy több van a regényében ennél. Sokan kritizálták azért, mert túlságosan mélyre menően mutatta be az életet, valamint azért, mert túl sok káromkodást és vulgáris kifejezést használt, illetve mert hogy a munkásságot reménytelen iszákosokként festette le. Zola elutasította ezeket a kritikákat, azt válaszolva, hogy ő egyszerűen csak egy valóságos képet akart festeni az életről.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]