Delirium tremens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez egy orvosi szócikk. A sörmárkát keresd a Delirium Tremens (sör) címen.

A delirium tremens idült alkoholistáknál fellépő, állandó reszketéssel, súlyos érzékcsalódásokkal és téveszmékkel járó elmebántalom.

Rövid leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A delírium tremens súlyos alkoholmegvonásos tünetegyüttes, mely mindenképpen kórházi kezelést (gyakran intenzív ellátást) igénylő életveszélyes állapot. A hosszú idejű és nagy mértékű alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után alakul ki az alkoholbetegek kb. 15%-ában. Lefolyása során különböző pszichés-, vegetatív idegrendszeri izgalmi- és testi tünetek alakulnak ki, ezért az életfunkciók észlelése, folyamatos felügyelete szükséges.

Mérgezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány növény alkaloidja olyan hatást gyakorol a szervezetre, amely delirium szerű állapotot eredményezhet. Például: csattanó maszlag (atropin), maszlagos nadragulya (atropin, belladonin), mák (ópium). Ezt az fázist megelőzheti izgalmi és/vagy düh állapot. A kezelése eltér az alkohol okozta delíriumtól, ugyanis ebben az esetben a mérgezés megszüntetése az elsődleges.

Okok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkoholmegvonásos delírium kialakulásának hátterében álló okok még nem teljesen tisztázottak.

Számos idegrendszeri biokémiai változást figyeltek meg alkoholelvonás és delírium során, és ezek az észlelt tünetekkel összefüggésbe hozhatóak.

A megvonás során észlelt tünetek nagy részének alapja a fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység, melynek kialakulásában kutatások az agyi GABA- (gamma-aminovajsav) és a glutamát-rendszer szerepét hangsúlyozzák. A fent említett neurotranszmitterek és receptor rendszerek közül a GABA-erg idegsejtek a központi idegrendszer fő gátló rendszerét képviselik, míg a glutamát a központi idegrendszer fő izgató anyaga. E két rendszer egyensúlyának felborulása, aktivitásának eltérései állhatnak a megvonáskor gyakran észlelt görcsaktivitás növekedésének hátterében, míg a katekolaminoknak nevezett biokémiai anyagok rendszerének (noradrenalin, dopamin) zavara okozhatja az olyan tüneteket mint például nyugtalanság, zavartság, hallucinációk, a vegetatív idegrendszer labilitása.

A fent leírt receptorokra hatnak még az altatók illetve nyugtatók ezért azok elvonása is hasonló tüneteket okoz.

A delírium tremens kialakulásában szereplő további tényező lehet a szervezet folyadék- és elektrolit háztartásának (pl. kálium-, magnézium-, kalcium-ionok szerepe), valamint az agyi vérátáramlás és folyadéktartalom változásai, melyeket az utóbbi időben képalkotó vizsgálatokkal kutatnak.

Tünetek és diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megvonási tünetek rendszerint 12-48 órával az alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után kezdődnek, a delíriumokra jellemző tünetcsoport többnyire 3-8 nappal az ivás abbahagyását követően lép fel.

Először leggyakrabban szorongás, durva hullámú végtagremegés jelentkezik, mely a későbbiekben a fejre és a törzsre is átterjedhet, emellett erőteljes izzadás kezdődik. Egyes esetekben megvonásos görcsroham (alkalmi epilepsziás roham) is jelentkezhet. Növekvő zavartság, teljes tájékozatlanság, majd a gondolkodás teljes széttöredezettsége, alvászavar, jelentős nyugtalanság is megfigyelhető, gyakoriak az illúziók, hallucinációk, melyek leggyakrabban látási érzékcsalódások (pl. gyakran kígyó, bogár, pók, stb.), s nem ritkán rettegést váltanak ki. A vegetatív idegrendszer labilitása, izgalmi tünetei is társulnak az alkoholmegvonásos delírium tünettanához (még kifejezettebb izzadás, szapora szívverés, magas vérnyomásértékek, láz), ami a delírium súlyosbodásával párhuzamosan fokozódik.

A diagnózis a jellegzetes klinikai tünetek és laboratóriumi vizsgálatok alapján állapítható meg. A laboratóriumi leletek a máj-, hasnyálmirigy működési zavarát, ion- és folyadékháztartás egyensúlyának eltolódásait, és egyéb anyagcserezavarokat is mutathatnak. Társuló betegségek vagy szövődmények a delírium tremens klinikai tüneteit és lezajlását módosíthatják. Az esetleges szövődmények felismerését a képalkotó eljárások (röntgen, CT, MRI) mellett a laboratóriumi vizsgálatok is segítik.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A delírium tremens mindenképpen kórházi kezelést (gyakran intenzív ellátást) igénylő életveszélyes állapot.

Fontos a vitális funkciók (szív, keringés) ellenőrzése, szükség esetén támogatása, folyadék-ion háztartás egyensúlyának fenntartása, folyadékveszteség pótlása, az anyagcserezavarok rendezése. Az alkoholizmus következtében kialakuló vitaminhiány pótlására nagy dózisú vitamin (elsősorban B-vitamin) adás szükséges.

A fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység csökkentésére ma főként a benzodiazepin készítményeket alkalmazzák. Alkoholmegvonási alkalmi, esetleg halmozódó epilepsziás rosszullétek jelentkezése esetén antiepileptikumokat (pl. karbamazepint) is használnak. Érzékcsalódások, nagyfokú nyugtalanság jelentkezése esetén antipszichotikus gyógyszereket is alkalmaznak a tünetek enyhítésére. Gyulladásos szövődmény (pl. tüdőgyulladás) jelentkezése esetén antibiotikumok adása is szükségessé válhat.

Gyógyulási esélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A delíriumokra jellemző tünetcsoport többnyire 3-8 nappal az ivás abbahagyását követően lép fel és általában 2-4 napig, szövődményes esetben tovább is tarthat. Régebben a halálozási arány 15-20%-ot is elért a szövődmények miatt (pl. keringési elégtelenség, tüdőgyulladás, vese- ill. a májműködési elégtelenség), a korai diagnózis és kezelés fejlődése következtében ez a szám ma már csak néhány százalék. A delírium tremens lezajlását követően néhány esetben átmeneti szellemi hanyatlás vagy Korszakov-szindróma alakulhat ki. Ezen kívül alvászavar, szorongás, depresszió, ingerlékenység, érzelmi labilitás jelentkezhet hosszú időn keresztül (akár 3-12 hónapon át), néhány esetben ezek a tünetek krónikussá is válhatnak.

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógyszeres kezelése tüneti és szupportív. Általában a beteget benzodiazepinekkel (diazepám (Valium), lorazepám (Ativan) vagy oxazepám (Serax)) szedálják, extrém esetekben antipszichotikumokat (haloperidol) adnak neki, amíg a tünetek enyhülnek. A környezeti hatások ellenőrzése sokat segíthet. A beteget világos, nyugodt helyen kezelik, hogy minimalizálják a vizuális hallucinációkat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerző: Dr. Hegedüs Éva, Lektor: Dr. Eisler Olga
  • Kaplan & Sadock's: Synopsis of psychiatry
  • Tringer L.: A pszichiátria tankönyve
  • Fodor M.: Addiktológia és drogkönyv
  • Funk S.: Új lehetőségek az alkoholizmus kezelésében
  • Házipatika.com