Admiral Hipper (nehézcirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Admiral Hipper
Bundesarchiv DVM 10 Bild-23-63-24, Schwerer Kreuzer "Admiral Hipper".jpg
Hajótípus nehézcirkáló
Üzemeltető A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Hajóosztály Admiral Hipper osztály
Pályafutása
Építő Blohm & Voss (Hamburg)
Megrendelés 1934. október 30.
Építés kezdete 1935. július 6.
Vízre bocsátás 1937. február 8.
Szolgálatba állítás 1939. április 25.
Sorsa 1945. április 10-én elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 14 247 t (üresen)
18 400 t (teljesen)
Hossz 206 m
Szélesség 21,8 m
Merülés 5,8 m
Hajtómű gőzturbinák, dízelmotor
Sebesség 32,5 csomó
Hatótávolság 12 000 km 17 csomós sebesség mellett
Fegyverzet
  • 8 db 203 mm-es ágyú
  • 12 db 105 mm-es ágyú
  • 17 db 40 mm-es légvédelmi ágyú
  • 8 db 37 mm-es ágyú
  • 28 db 20 mm-es ágyú
  • 12 db 533 mm-es torpedóvető cső
Repülőgépek 3 db Ar 196 hidroplán
Páncélzat
  • Övpáncél: 80 mm
  • Fedélzet: 60 mm
  • Lövegtornyok: 160 mm

Legénység 1600 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Hipper témájú kategóriát.

Az Admiral Hipper német nehézcirkáló volt, mely a német Kriegsmarine kötelékében harcolt a második világháború ideje alatt. Ez a hajó volt az Admiral Hipper osztály névadó hajója.

Bemutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cirkálót Franz von Hipper tengernagy után nevezték el, aki a német csatacirkáló-flottát irányította a jütlandi tengeri csata során 1916-ban, majd később a Nyílt Tengeri Flotta[1] főparancsnokává léptették elő. Az Admiral Hipper volt osztálya első hajója. Az osztály másik két hajója a Blücher és a Prinz Eugen. Volt még két Admiral Hipper osztályú hajó, a Lützow, melyet 1939-ben, elkészülte előtt eladtak a Szovjetuniónak, valamint a Seydlitz, melyet repülőgép-hordozóvá akartak átalakítani, de végül sohasem készült el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Admiral Hipper egyike volt azoknak a hajóknak, amelyek részt vettek a Norvégia elleni támadásban, avagy a Weserübung hadműveletben. 1940. április 8-án a hajó szembetalálkozott a Glowworm nevű brit rombolóval, Norvégia harmadik legnagyobb városától, Trondheimtől északnyugatra. A hajók tüzet nyitottak egymásra, amely során a Glowworm súlyos sérüléseket szenvedett. Végzetes sérüléseinek ellenére a Glowwormnak még volt ideje, hogy nekiütközzön az Admiral Hippernek, amivel súlyos károkat okozott a német cirkálóban.

1940. április 9-én a hajó elhaladt a Trondheim-fjordi parti ütegek előtt, melyek tüzet nyitottak rá, de nem tudták megrongálni. Ezután az Admiral Hipper eljutott Trondheim kikötőjébe, ahol a szárazföldi csapatok partraszálltak, és a kora reggeli órákban elfoglalták a várost. Mire a norvég lakosok felébredtek a város főbb épületein és a Kristiansten-erődön[2] már a német zászló lobogott.

Miután az Admiral Hipper sérüléseit kijavították, a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálókkal együtt, a Norvégia partjainál futó, brit utánpótlási vonalakat támadták. 1940 októberében az Admiral Hipper főgépeinek nagy javításon kellett átesnie, ezért a hajó visszahajózott Kielbe. A javítás ellenére két Atlanti-óceáni kitörési kísérletet abba kellett hagyni géphiba, vagy tűz miatt. A javításokat Kielben és Hamburgban végezték, ami miatt a cirkáló csak decemberben állhatott ismét szolgálatba.

Végül az Admiral Hipper észrevétlenül kijutott az Atlanti-óceánra, ahol a kereskedelmi hajók elleni portyák váltak fő feladatává.

Az első ilyen támadás a WS-5A csapatszállító konvoj ellen irányult, 1940 decemberében. Az okozott kár nem volt jelentős, mindössze két szállítóhajó és a konvojt kísérő egyik brit cirkáló a HMS Berwick szenvedett komolyabb sérüléseket. Az Admiral Hippernek ezután vissza kellett térnie Brestbe, mivel géphibái adódtak, valamint üzemanyagkészlete is kimerülőben volt. Visszaútján összetalálkozott a Jumma nevű teherhajóval, amit el is süllyesztett. Az Admiral Hipper javítása több mint egy hónapot vett igénybe.

A második Atlanti-óceáni portyájára, 1941. február 1-jén indult a cirkáló. Február 12-én egy kíséret nélküli konvojt, az SLS-64-et támadta meg. A 19 hajóból 7-et sikerült elsüllyesztenie, de a konvoj megmaradt része szétszóródott és a rossz időjárási körülmények miatt sikerült elmenekülniük. 1941. február 14-én az Admiral Hipper ismét visszatért Brestbe, ez alkalommal a lőszer hiánya miatt.

A cirkáló ezt követően, a Dánia-szoroson keresztül Kielbe hajózott, ahová 1941. február 28-án ért el. Az Admiral Hippert itt megjavították, valamint megnövelték üzemanyag-tartályát, aminek következtében a hajó hatótávolsága is megnőtt.

1942 márciusától kezdve, az Admiral Hipper Norvégiában állomásozott, ahonnan sarkvidéki konvojokat támadott, valamint egy esetleges brit támadás esetén védhette volna a norvég területeket. 1942 szilveszterén az Admiral Hipper is részt vett a JW-51B konvoj elleni sikertelen támadásban. A támadást, nagy ereje ellenére, a britek visszaverték a Barents-tengeri csatában, mely során az Admiral Hipper is megrongálódott. A cirkáló ezután visszatért Wilhelmshavenbe ahol kivonták a hadrendből, majd Gotenhafenba (Gdynia) küldték.

Mivel Hitler nagyot csalódott a Kriegsmarine felszíni flottájában, az Admiral Hippert egészen 1945 januárjáig nem használták. Mikor újra szolgálatba állt, az volt a feladata, hogy a Hannibal hadművelet során a Kelet-Poroszországból menekülteket és a sebesülteket elszállítsa. Ebbéli szerepében részt vett a tragikus 1945. február 12. éjszakáján, amikor a szovjetek által megtorpedózott Wilhelm Gustloff utasszállító hajó mentésénél egy manőver során a tengerbe esettek százait gázolta le, tengeralattjáró-veszély miatt.

1945. május 2-án az Admiral Hipper elsüllyesztették Kielben. 1946-ban kiemelték és átszállítottá Heikendorf-öbölbe, ahol 1948 és 1949 között szétbontották.

Parancsnokok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Német Haditengerészet (magyar nyelven)
  2. Kristiansten-erőd (magyar nyelven)


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Hipper (nehézcirkáló) témájú médiaállományokat.