Prinz Eugen (nehézcirkáló)

Prinz Eugen
Hajótípus	Nehézcirkáló
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	Módosított Admiral Hipper-osztály
Pályafutása
Építés kezdete	1936. április 23.
Vízrebocsátás	1938. augusztus 22.
Szolgálatba állítás	1940. augusztus 1.
Sorsa	1946 decemberében elsüllyesztették a Kwajalein Atoll közelében é. sz. 8° 45′ 8.73″, k. h. 167° 41′ 0.55″8.752425, 167.6834861111
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	15 000 t (üresen) 18 400 t (teljesen)
Hossz	212,5 m
Szélesség	21,8 m
Merülés	7,2 m
Sebesség	33,5 csomó (62 km/h)
Hatótávolság	11 600 km, 20 csomós sebesség mellett
Fegyverzet	8 db 203 mm-es ágyú 12 db 105 mm-es ágyú 17 db 40 mm-es ágyú 8 db 37 mm-es ágyú 28 db 20 mm-es ágyú 12 db 533 mm-es torpedóvető cső
Repülőgépek	3 db Arado Ar 196 hidroplán
Legénység	1600 fő

A Prinz Eugen egy felnagyított (a másik két hajónál 2,0 m-rel hosszabb), Admiral Hipper-osztályú nehézcirkáló volt, mely a német Kriegsmarine szolgálatában állt a második világháború ideje alatt.

A Prinz Eugent Savoyai Jenő hercegről nevezték el.

A Prinz Eugen volt az Admiral Hipper-osztály harmadik hajója. Testvérhajóihoz, az Admiral Hipperhez, és a Blücherhez hasonlóan ezt a cirkálót is az 1930-as évek közepén építették. A tervezése alatt a Prinz Eugent egyszerűen "Kreuzer J"-nek, azaz "J cirkáló"-nak nevezték. A hajó építését 1936. április 23-án kezdték a kieli Krupp Germania hajógyárban, majd 1938. augusztus 22-én bocsátották vízre. A hajó teljes költsége 104,5 millió német birodalmi márka volt. A Prinz Eugent 1940. augusztus 1-jén állították hadrendbe. Ez a hajó is azok közé a "szerencsés hajók" közé tartozik, melyek megélték a háború végét, igaz, a Prinz Eugen mindössze egy komolyabb bevetésben vett részt.

Csata a Dánia-szorosban

1941. május 24-én, a Dánia-szorosnál, a Prinz Eugen együtt harcolt a Bismarckkal, a brit HMS Hood ellen. A német hajók sikeresen eltalálták az angol csatacirkálót, amelyen ennek következtében tűz ütött ki. Ezután a HMS Prince of Wales háromszor eltalálta a Bismarckot, ami a találatok következtében súlyosan megrongálódott. A csata közben a HMS Hood elsüllyedt, a HMS Prince of Wales pedig megsérült, de a brit hadihajók továbbra is üldözték a német hajókat. A nap későbbi részében a két német hajó különvált, majd sikeresen megszöktek az üldözőik elől. Az üldözés után a Prinz Eugen dél felé vette az irányt hogy találkozzon a Spichern nevű tanker hajóval és felkészüljön egy majdani Atlanti-óceáni portyára. 1941. június 1-jén, miután sikeresen elkerülte a Bismarckra vadászó brit hajókat, a Prinz Eugen megérkezett a franciaországi Brestbe. A bresti kikötőt rendszeresen bombázták a Brit Királyi Légierő bombázói, és július 1-jének éjszakáján, az egyik ilyen bombázás során, a Prinz Eugen bal oldala is találatot kapott. A bomba a első tüzérségi löveg parancsnoki központjánál robbant fel,megölve ezzel 60 német tengerészt.

A Csatornafutam

A Bismarck elvesztése után, Hitler megtiltott minden Atlanti-óceáni portyát a felszíni hajóknak. Rettegve egy Norvégia elleni ellenséges támadástól, a Führer minden nagyobb csatahajót hazarendelt a német partok közelébe. 1942. február 11. és február 12. közt a Prinz Eugen és két további csatahajó, a Scharnhorst és a Gneisenau, a Cerberus hadművelet, más néven a "Csatornafutam", keretében visszatért a német vizekre.

1942 februárjának végén, a Prinz Eugen Németországból Norvégiába hajózott. Február 23-án a cirkálót torpedótalálat érte a HMS Trident nevű brit tengeralattjáróról, amely következtében a hajó tat része súlyosan megrongálódott. Némi előzetes, trondheimi javítás után, a cirkáló 1942. május 16-án Kielbe hajózott ahol a hajó új tat részt kapott. A Prinz Eugen javítása egészen 1943 januárjáig tartott. A javítás után két kísérletet tettek arra, hogy a hajót áthelyezzék a norvégiai vizekre, ahol a hajó fenyegetést jelentett volna a Szövetségesek konvojaira, de ezek a kísérletek sikertelenek bizonyultak. A Prinz Eugent ezek után kiképzési célokra használták a német vizeken.

Balti-tengeri szolgálat

1944 augusztusától a Prinz Eugent a Balti-tenger partjaihoz vezényelték, hogy onnan ágyúzza az előretörő szovjet csapatokat, valamint hogy nyugatra szállítsa a német menekülteket. 1944. október 15-én a nagy köd miatt, a Prinz Eugen összeütközött a Leipzig nevű könnyűcirkálóval, melynek következtében a Leipzig majdnem kettétört. A két hajó különválasztásához 14 óra kellett. Ezután a Prinz Eugent Gotenhafenba (Gdynia) küldték javításra, ami után folytathatta a szovjet csapatok ágyúzását és a menekültek menekítésést. 1945. március 29-én a nehézcirkáló utoljára hagyta el Gotenhafent, fedélzetén menekültekkel. A cirkáló 1945. április 8-án érte el úticélját, Swinemündet. A hajót ezután Koppenhágába küldték, ahova 1945. április 20-án érkezett meg. Üzemanyaghiány miatt ezután már nem hagyhatta el a kikötőt. A háború végén a Prinz Eugen volt az egyik a két megmaradt német cirkáló közül (a másik a Nürnberg volt). A cirkáló végül 1945. május 7-én adta meg magát a Szövetségeseknek.

USS Prinz Eugen

A háború után a Prinz Eugen az Egyesült Államokhoz került, ahol USS Prinz Eugen néven állt szolgálatba. Átvizsgálása és analizálása után a hajót atombomba-kísérletek célpontjaként használták. 1946 júliusában a Prinz Eugen túlélte az Able és a Baker kísérletet, de túl radioaktivvá vált, hogy a rajta keletkező lékeket kijavítsák. 1946 szeptemberében a hajót a Kwajalein Atollhoz vontatták, ahol 1946. december 22-én felborult, az Enubuj zátonyon, ahol a mai napig megtalálható. Koordinátái (8°45'9.49"É 167°40'59.60"K). 1978-ban a hajó bal oldali hajócsavarját kiemelték, és a Laboeben található Német Tengerészeti Múzeumba szállították.

Parancsnokok

• Helmuth Brinkmann – 1940. augusztus 1. – 1942. augusztus 1.
• Wilhelm Beck – 1942. augusztus 1. – 1942. október 8.
• Hans-Erich Voss – 1942. október 8. – 1943. február 28.
• Werner Ehrhardt – 1943. február 28. – 1944. január 5.
• Hans-Jürgen Reinicke – 1944. január 5. – 1945. május 8.
• A. H. Graubart – 1945 – 1946 (amerikai haditengerészet)

Hagyomány

Ausztria 1938-as német megszállását követően az osztrák tengerészeket és tiszteket a Kriegsmarineban újra alkalmazták. A hajó elnevezése tisztelgés volt az Osztrák-Magyar haditengerészet hagyományai előtt. A Prinz Eugen hordozta az osztrák-magyar dreadnought, a Tegetthoff harangját. Ezenkívül a Prinz Eugen lövegtornyai is osztrák városokról lettek elnevezve. Ezek névszerint Graz, Braunau, Innsbruck és Wien (Bécs) voltak. A hajó vízrebocsátása alkalmából Horthy Miklós és felesége lettek a hajó keresztszülei, Horthy felesége csapta oda a pezsgősüveget a tathoz az avatóünnepségen. Később a hajó mindenkori új kapitányai levélben lejelentkeztek Horthynál, amit az admirális mindig köszönő hangú levélben nyugtázott.

Külső hivatkozások

• A Prinz Eugen Illusztrált története (angol)
• A Prinz Eugen nehézcirkáló (angol)
• Német Tengerészet Történelme – A Prinz Eugen nehézcirkáló (angol)
• Prinz Eugen fotógaléria (angol)