Gneisenau (csatacirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gneisenau
Scharnhorst1.jpg
Hajótípus csatacirkáló
Üzemeltető A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Hajóosztály Scharnhorst osztály
Pályafutása
Megrendelés 1934. január 25.
Építés kezdete 1934. február 18.
Vízre bocsátás 1936. december 8.
Szolgálatba állítás 1938. május 21.
Sorsa 1945. március 27-én a Gdyniai kikötő bejáratához vontatták ahol önelsüllyesztést hajtott végre, 1947-től 1951-ig a helyszínen lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 31 552 t (normál) 38 900 t (teljesen)
Hossz 234,9 m
Szélesség 30 m
Merülés 9,93 m
Sebesség 30,5 csomó
Hatótávolság 18 700 km 19 csomós (35 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 9 db 280 mm-es ágyú
  • 12 db 150 mm-es ágyú
  • 14 db 105 mm-es ágyú
  • 16 db 37 mm-es ágyú
  • 10 db 20 mm-es ágyú (később 37 mm-esre cserélték)
  • 6 db 533 mm-es torpedóvető cső
Repülőgépek 3 db Arado Ar196A-3 hidroplán
Páncélzat
  • övpánél: 350 mm
  • fedélzet: 95 mm
  • ágyútornyok: 320 mm
  • torony 45 mm

Legénység 1968 fő (60 tiszt, 1908 tengerész)

A Gneisenau egy Scharnhorst osztályú német csatacirkáló volt. A testvérhajója a Scharnhorst volt.

Testvérek – a Gneisenau és a Scharnhorst[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajót 1934. január 25-én kezdte el építeni a Deutsche Werke AG. A hajó építését júliusban abbahagyták, majd a következő év májusában folytatták. A hajót 1936. december 8-án bocsátották vízre, majd 1938. május 21-én állították hadrendbe.

Páncélzata vetekedett bármelyik csatahajó páncélzatával, így ha valamivel nagyobb lövegei lettek volna, akár a csatahajó besorolást is megkapta volna. Csatacirkálónak a britek sorolták be a hajót, a németeknél a Gneisenau és a Scharnhorst is csatahajóként volt megnevezve. A hajók egy csatahajó páncélvédettségével, egy cirkáló sebességével és egy első világháborús csatacirkáló tűzerejével rendelkeztek a légvédelmi tüzérséget figyelmen kívül hagyva. Ez a két hajó tekintélyes és gyors hajónak számított, és mindig együtt emlegették őket. Becenevüket a "ronda nővérek"-et a britek akasztották rájuk, mivel mindig együtt jártak, és hoztak pusztulást a brit hajókra.

A Gneisenau kilenc darab, 280 mm-es löveggel rendelkezett, melyek bár nagy lőtávolsággal, de kis rombolóerővel bírtak, nem voltak egy szinten a kor csatahajóinak 380 mm-es lövegeivel, a különböző technikai problémák és a gyakori vízbehatolás miatt. A fegyverzet rossz kiválasztása az elkapkodott hadrendbe állítás eredménye volt.

A Scharnhorst és testvérhajója, a Gneisenau is nagy hatótávolsággal rendelkeztek, mely alkalmassá tette őket a kereskedelmi hajók elleni portyára.

A háborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939. szeptember 9-én a RAF gépei támadták, de nem sérült meg. Október 8-án a Köln könnyűcirkálóval és 9 rombolóval a Deutschland keresésére indult. Ezután a Scharnhorsttal elsüllyesztette az HMS Rawalpindit. A Gneisenau megsérült egy viharban.

1940-ben Norvégia inváziójában részt vett. Megsérült, majd kijavították. 1941-ben a Berlin hadműveletben a Scharnhorsttal összesen 22 szövetséges szállítóhajót süllyesztett el. (14 ill. 8 hajó).

1941 áprilisában egy légitámadás során megsérült, és az év végéig Brestben volt javítás alatt.

1942. február 11. és 13. között a Scharnhorsttal, a Prinz Eugen nehézcirkálóval és több kisebb hajóval részt vett a Cerberus hadműveletben másképp Csatornafutamban, miközben egy aknától megsérült.

1942. február 26-ról 27-re virradóra a RAF gépei támadták. A támadás során a hajó orr-része nagyméretű bombatalálatot kapott és egészen az "A" toronyig tönkrement, a hajóból csak a hátsó 185m hosszú törzsdarab maradt használható. Április 4-én Gotenhafenbe (Gdyniába) küldték, ahol a hajót 1942. július 1-jén szolgálaton kívül helyezték, és megkezdték a javítását és átépítését.

1942-ben az átépítés során tervbe vették egy az eredetinél 10 m-rel hosszabb orr-rész beépítését, a 28 cm-es ágyúit lecserélték 38 cm-es ágyúkra. Az "A" torony 3 lövege Hoek van Hollandra (Rajna-torkolat), a többi pedig Norvégiába került mint partvédő ágyú. Az átépítés azonban a Scharnhorst elsüllyesztése után abbamaradt, mert Hitler a nagy egységek helyett messzemenőkig a tengeralattjárókat részesítette előnyben.

A háború végén 1945. március 27-én a németek Gotenhafen kikötőjének bejáratában mint blokádhajót elsüllyesztették. 1947-től 1951-ig a lengyelek a kikötő működésének a biztosítására a helyszínen lebontották.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]