HMS Nelson (csatahajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
HMS Nelson
HMS Nelson during gunnery trials.jpg
Hajótípus Csatahajó
Üzemeltető A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Nelson osztály
Pályafutása
Építő Armstrong-Whitworth (Newcastle)
Megrendelés 1922.
Építés kezdete 1922. december 28.
Vízre bocsátás 1925. szeptember 3.
Szolgálatba állítás 1930. szeptember 10.
Szolgálat vége 1948. február
Sorsa 1949. március 15-én szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 33 950 t
Hossz 216,5 m
Szélesség 32,3 m
Merülés 10 m
Sebesség 23,5 csomó (43,5 km/h)
Hatótávolság 13 000 km 16 csomós (30 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 9 db 406 mm-es ágyú (3 × 3)
  • 12 db 152 mm-es ágyú (6 × 2)
  • 6 db 120 mm-es ágyú (6 × 1)
  • 32 db 40 mm-es ágyú
    (3 × 8)(8 × 1)
  • 16 db 12 mm-es légvédelmi ágyú (4 × 4)
  • 2 db 622 mm-es torpedóvető cső
Repülőgépek 1 db Supermarine Walrus hidroplán
Páncélzat
  • övpánél: 356 mm
  • fedélzet: 171 mm
  • ágyútornyok: 406 mm
  • torony: 330 mm

Legénység 1361 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Nelson témájú kategóriát.

A HMS Nelson a Brit Királyi Haditengerészet egyik Nelson osztályú csatahajója volt. A hajót a két világháború között építették. A hajó a Nelson nevet a Trafalgari csatát megnyerő Horatio Nelson altengernagy tiszteletére kapta.

A hajót az 1922-es Washingtoni Flottaegyezmény megkötései szerint építették, így vízkiszorítása nem haladta meg a 35 000 tonnát, valamint számos kompromisszumos megoldás figyelhető meg rajta. A hajó néhány vonást örökölt a G3 osztályú csatacirkálóktól, például azt, hogy a 406 mm-es ágyúk a hajó elején helyezkedtek el, ami miatt a hajó sebessége csökkent, és a kényes helyekre kevesebb páncélzat kerülhetett.

A három lövegtornyot A, B és X lövegtoronynak nevezték el. Az 1937-es Hófehérke és a hét törpe című rajzfilm megjelenése után minden ágyút elneveztek, így lett Vidor, Morgó, Hapci, Kuka, Szundi, Szende, Tudor (Happy, Grumpy, Sneezy, Dopey, Sleepy, Bashful, Doc), valamint a Miki egér után Miki (Mickey) és Minnie nevű ágyú. A másodlagos fegyverzet baloldalt a P1, P2 és P3 lövegtornyokban, jobboldalt pedig az S1, S2 és S3 lövegtornyokban helyezkedett el. A 120 mm-es légvédelmi ágyúk a H1-től a H6-ig elnevezett lövegtornyokban foglaltak helyet, melyek közül a páros számúak a jobb, a páratlanok a bal oldalon voltak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nelson építését 1922 decemberében kezdték az Armstrong-Whitworth Newcastle-i hajógyárában. Vízrebocsátására 1925 szeptemberében, hadrendbe állítására 1927 augusztusában került sor. Novemberben csatlakozott a Cammell Laird által épített testvérhajójához, a Rodney-hoz. A Nelson építése több mint 7,5 millió brit fontba került, valamint számos elemet felhasználtak a korábban tervezett, de később visszamondott HMS Anson és Howe hajókról, melyek a HMS Hood testvérhajói lettek volna.

Vízrebocsátása után a Nelson lett a Honi Flotta zászlóshajója. 1931-ben a Nelson és testvérhajója a Rodney is részt vett az Invergordoni lázadásban. 1934. január 12-én a csatahajó zátonyra futott Portsmouth mellett, mikor a Honi Flottával a Karibi térségbe indultak.

Az 1930-as években a hajón apróbb módosításokat hajtottak végre. 1939 szeptemberében, mikor a második világháború kitört, a Nelson még mindig a Honi Flotta tagja volt. Szeptember 25. és szeptember 26. közt a Nelson kísérte a HMS Spearfish nevű tengeralattjáró megmentésére siető hajókat. A Nelsont októberben küldték először az Északi-tengerre, egy cirkálókból és rombolókból álló ellenséges kötelék ellen, de a német hajók mindegyike elkerülte a brit csatahajót. Október 30-án sikertelen támadást intézett az U-56 nevű német tengeralattjáró ellen az Orkney-szigeteknél. A támadás során 3 torpedó találta el a brit hajót de ezek közül egyik sem robbant fel. Később ismét részt vett német csatacirkálók üldözésében, de eredménytelenül. 1939 decemberében egy, az U-31 által elhelyezett tengeri aknára futott Skócia partjainál. Az eset után egy egészen 1940 augusztusáig tartó javításra szorult.

A Nelson javítása után a La Manche-csatornánál teljesített szolgálatot. 1941 áprilisa és júniusa közt az Atlanti-óceánon látott el konvojkísérő feladatokat. Május végén a csatahajó éppen a Sierra Leone-i Freetownban tartózkodott mikor a parancsnokság Gibraltárba küldte, hogy részt vehessen a német Bismarck csatahajó üldözésében.

1941 júniusában, amikor a Nelson megérkezett Gibraltárhoz, a hajót hozzárendelték a Force H kötelékhez, mely a Földközi-tengeren látott el kísérő feladatokat. 1941. szeptember 27-én a hajót komolyan megrongálta az olasz légierő egyik torpedóbombázójának találata, aminek következtében visszatért Nagy-Britanniába, és 1942 májusáig javítás alatt állt. 1942 augusztusában visszatért a Force H-hoz, amelynek zászlóshajójává is vált. A Force H ekkor a Máltára igyekvő konvojok kíséretét látta el. 1942 novemberében részt vett az Algériában zajló „Fáklya” hadműveletben, 1943 júliusában pedig Szicília megszállásában. 1943 szeptemberében a salernói hadműveletekben is részt vett, a parti erődítmények ágyúzásával. Szeptember 29-én Eisenhower és Pietro Badoglio marsall a HMS Nelson fedélzetén írta alá az olasz fegyverletételt.

A Nelson háromnézeti rajza

1943 Novemberében a Nelson visszatért Angliába, ahol felújításokat végeztek rajta. Egyik leglényegesebb újítás a légvédelmi fegyverzet kibővítése volt. Mikor ismét szolgálatba állt, a normandiai partraszállásban segédkezett, de 1944. június 18-án aknára futott. A sérüléseket a pennsylvaniai Philadelphiaban hozták rendbe. 1945 januárjában ismét visszatért az Egyesült Királyságba, majd nem sokkal később az Indiai-óceánra rendelték. Júliusban el is érte a ceyloni Colombo városát. Ezt követően 3 hónapig Malajzia partjainál teljesített szolgálatot. Az ott harcoló japán csapatok a Nelson fedélzetén írták alá a fegyverletételt.

1945 novemberében a csatahajó a Honi Flotta zászlóshajójaként tért haza. 1946 júliusában kiképzőhajóként állították szolgálatba, majd 1948 februárjában kivonták a hadrendből. Ezt követően a csatahajót néhány hónapig a Királyi Légierő, bombázó gyakorlatai célpontjaként használta, majd 1949. március 15-én, Inverkeithingben szétbontották azt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Siegfried Breyer, Battleships and Battlecruisers 1905-1970 (Doubleday and Company; Garden City, New York, 1973) (originally published in German as Schlachtschiffe und Schlachtkreuzer 1905-1970, J.F. Lehmanns, Verlag, Munchen, 1970). Contains various line drawings of the ship in various configurations.
  • Robert Gardiner, ed., Conway’s All the World’s Fighting Ships 1922 - 1946 (Conway Maritime Press, London, 1980)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]