Admiral Graf Spee (zsebcsatahajó)

Admiral Graf Spee
Hajótípus	Zsebcsatahajó
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	Deutschland-osztály
Pályafutása
Építő	Deutsche Werke (Kiel)
Építés kezdete	1932. október 1.
Vízrebocsátás	1934. június 30.
Szolgálatba állítás	1936. január 6.
Sorsa	1939. december 17-én saját legénysége elsüllyesztette d. sz. 34° 56′ ny. h. 56° 11′,
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	12 100 t (üresen) 16 200 t (teljesen)
Hossz	187,9 m
Szélesség	21,6 m
Árbocmagasság	21,64 m
Merülés	7,31 m
Hajtómű	8 db MAN dízelmotor 41 748 kW, 2 csavartengely, 2756 t dízelolaj
Sebesség	28,5 csomó
Hatótávolság	16 500 km 37 km/h-s sebesség mellett
Fegyverzet	6 db 28,0 cm-es L/52 ágyú 8 db 15,0 cm-es L/55 ágyú 6 db 10,5 cm-es L/65 légvédelmi ágyú 8 db 3,7 cm-es L/83 légvédelmi gépágyú 8 db 2,0 cm-es L/64 légvédelmi gépágyú 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső (2 × 4)
Repülőgépek	1939-ig 2 db Heinkel He 60D (1 katapult) 1939-től 2 db Arado 196 (1 katapult)
Páncélzat	Övpáncél: max. 80 mm Fedélzet: max. 45 mm Fő lövegtornyok: max 140 mm Felépítmények: 50-150 mm
Legénység	1001-1150 fő

Az Admiral Graf Spee 1934-ben vízre bocsátott német zsebcsatahajó volt.

A La Plata-i tengeri ütközetben szerzett sérülései után saját legénysége 1939. december 17-én inkább felrobbantotta a Montevideo-i öbölben, mintsem hogy megkockáztassák a további összecsapást a rájuk várakozó brit hajókötelékkel.

Elnevezése

1914 novemberében Graf von Spee altengernagy vezetésével a ’’Scharnhorst’’ zászlóshajó a chilei Coronel közelében megütközött Sir Christopher Craddock hajórajával. A közel két és fél órás csata során a brit zászlóshajó, illetve egy másik angol hadihajó elsüllyedt, a két megmaradt hajó pedig elmenekült.

Ezt a csatát a német császári seregek nagy diadalaként tartották számon, s így az új zsebcsatahajó elnevezésekor a választás von Spee nevére esett.

Története

1934-ben az utolsó és legmodernebb zsebcsatahajóként bocsátották vízre. 1936. január 6-án állt szolgálatba. 28,5 csomós sebessége jóval túlszárnyalta az akkori brit csatahajók 22-25 csomós sebességét. 1939-ben elsőként szerelték fel radarral a német hajók közül.

1939. augusztus 21-én as Admiral Graf Spee Hans Wilhelm Langsdorff kapitány vezetésével kihajózott a Wilhelmshaven-i kikötőből az Atlanti-óceánra. Langsdorff kapitány a régi császári flotta hagyományait követte, nem volt a náci párt tagja.

Szeptember 26-án a Graf Spee találkozott ellátó hajójával, az Altmarkkal, mely feltöltötte üzemanyagtartályait, illetve élelmiszer- és ivóvíz utánpótlást hozott. Négy nappal később a hadihajó elfogta a Clement nevű 5000 tonnás brit tartályhajót, mely 1200 tonna paraffint szállított New Yorkból Fokvárosba. A tartályhajó fedélzetére lépett a Spee különleges kommandója, mely a kapitányt és a főmérnököt a támadó hajóra szállították, a legénységet a mentőcsónakokba parancsolták. A Clementen robbanótölteteket helyeztek el, melyek nem robbantak fel, így a Graf Spee torpedókkal, majd a 280 mm-es lövegekkel elsüllyesztette a tartályhajót. A Spee értesítette a brazil partiőrséget a hajótöröttekről, azonban az üzenetet az Admiral Scheer hajó nevében küldte. A Clement két tisztjét később átszállítatták a Papelemos nevű görög gőzösre. A Clement elsüllyesztése után a brit admiralitás 9 harci köteléket állított össze, 23 hajóval, köztük a HMS Eagle, a HMS Glorious, a HMS Ark Royal, a HMS Furious és a HMS Hermes repülőgép-hordozókkal. A csoporthoz csatlakozott francia részről a Strasbourg csatahajó, illetve két másik cirkáló is. A kötelékek kizárólagos célja az Admiral Graf Spee felkutatása és elpuszítása volt.

Október 5-én újabb hajó került a Spee látókörébe, a 4651 tonnás Newton Beech teherhajó. Rakománya kukorica volt, s Fokvárosból tartott Newcastle-ba. Langsdorff a hajóra egy erős csapat-egységet küldött, s tervei szerint a hajót Németországba akarta küldeni hadizsákmányként. Két nappal később a Spee találkozott a brit Ashlea-vel. A 4000 tonnás hajó Fokvárosba, majd Liverpoolba tartott. A hajó elfoglalása után az egész legénységét a Newton Beech-re szállították, majd elsüllyesztették. Két nappal később, a legénység evakuálása után a Newton Beechet is a tenger fenekére süllyesztették, mivel üzemanyaga fogytán volt, illetve őrzése nagy terhet rótt a Spee legénységére. Október 10-én a Spee elfogta a 8000 tonnás Huntsmant. A hajó Calcuttából tartott Liverpoolba, szőnyeget, jutát, teát, és trópusi öltözéket szállított. A legénységet nem tudták elhelyezni, így a Huntsmant a Spee követésére kötelezték. A Spee eltávolodott a fogoly hajótól, és feltöltette tartályait, illetve készleteit az Altmarkkal. Újabb találkozóra október 17-én került sor, ekkor a Huntsman rakományának nagy részét, illetve a Huntsman, az Ashlea és a Newton Beech legénségét áthajózták az Altmarkra. A szállítás végeztével a Spee robbanótöltetek és gránátok segítségével elsüllyesztette a Huntsmant.

Október 22-én a Graf Spee felderítő repülőgépe megtalálta a Trevanient. Az 5000 tonnás gőzös Fokvárosból hajózott ki, s a német hajó jelzése ellenére leadta rádión a támadás tényét és pontos helyzetét. A Graf Spee erre tüzet nyitott lövegeiből, s a rádióantennák mellett a gőzöst is súlyosan megrongálta. A legénységet evakuálták, majd a Trevanien elsüllyedt. 6 nappal később a Spee újból találkozott az Altmarkkal, ahova átszállították az újabb foglyokat, a tisztek kivételével.

November 15-én a 700 tonnás, Africa Shell nevű tartályhajó került a Spee útjába. A hajó Madagaszkárról tartott Lourenço Marques kikötője felé, s a Spee-t látva a portugál felségvizekre menekült. A nyersolaj reményében Langsdorff mégis megtámadta a tartályhajót, ám az üres volt, így elsüllyesztették. Másnap a Spee megállította a Mapia nevű holland gőzhajót, és iratainak formális ellenőrzése után továbbengedte. Langsdorff ezzel a hadicsellel tervezte azt biztosítani, hogy a szövetséges haderő a nyugat-akfrikai vizeken keresse hajóját, a Graf Spee pedig tovább hajózott a dél-atlanti vizekre. November 26-án a náci hadihajó ismét találkozott az Altmarkkal, és feltöltötte készleteit, illetve üzemanyagot vételezett.

December 2-án a Spee keresztezte a 11 000 tonnás brit Doric Star hűtőhajó útját, mely Fokvárosból Freetownba tartott. A legénység elhagyta a hajót, a távírász pedig leadta a támadás helyszínének koordinátáit. A Graf Spee kommandója a Doric Star fedélzetére lépett, a mentőcsónakokban lévő legénységet pedig a német hadihajóra deportálták. A brit hajó birka-, illetve bárányhúst, és sajtot szállított, melyet a kapitány néhány bála gyapjúval álcázott, így a Graf Spee az értékes élelmiszerkészlettel együtt küldte hullámsírba a hajót.

A Doric Star vészjelzései után a térségbe érkezett a szövetséges erők ’’Force H’’ (Sussex és Shropshire nehézcirkálók) és ’’Force K’’ (Renown páncéloscirkáló és Ark Royal repülőgép-hordozó) köteléke, azonban a Graf Speenek sikerült idejében távoznia.

A menekülő német hajó a Doric Star elsüllyesztésének helyétől mindössze 150 mérföldnyire rátalált a 7900 tonnás brit Tairoa gőzösre, mely húst, sajtot és vajat szállított Ausztráliából Angliába. A hajó megtámadása előtt azonban a Spee hidroplánja megsérült, s kiemelése a tengerből két órát vett igénybe, ezalatt a Tairoa leadta helyzetét, s egy segélykérő hívást. A Spee kommandója a gőzös fedélzetére lépett, legénységét elszállították, a hajót elsüllyesztették.

December 6-án a Graf Spee találkozott az Altmarkkal, s készletei feltöltése után újabb 144 foglyot bízott az ellátóhajóra. Másnap a náci hadihajó elérte az angol Streonshaln gőzöst, mely gabonát szállított Dél-Amerikából Angliába. Elsüllyesztése előtt legénységét evakuálták. A hajó elsüllyesztésével a Graf Spee által elsüllyesztett hajók vízkiszorítása meghaladta az 50000 tonnát.

1939. december 13-án a Río de la Plata folyó torkolatánál ellenséges hajókötelék tartóztatta fel, mely zászlóshajóként az Exceter brit nehézcirkálóból, az Ajax könnyűcirkálóból és az új-zélandi Achilles könnyűcirkálóból állt.

A tengeri ütközet során az Exceter súlyosan megrongálódott, 61 halálos áldozatot és 23 sebesültet szerezve, miután vissza kellett vonulnia az ütközetből. Azonban 20 ellenséges találat után, 36 halálos áldozatot és 60 sebesültet szerezve az Admiral Graf Spee is súlyosan megrongálódott, ezért a csatát otthagyva behajózott az montevideoi kikötőbe a semleges Uruguayban. Itt kezdetben 24 órára kapott menedéket, amit urugayi elnöki rendelettel később 72 órára terjesztettek ki. A montevideói kikötőben szabadon engedték a kereskedelmi hajók legénységét, akiket hajójuk elsüllyesztésekor az Admiral Graf Spee fedélzetére vettek.

Bár a hajó a továbbra is harcképes maradt, kérdéses volt, hogyan viselné el a nyílt tenger heves időjárását. További problémát jelentett, hogy az egyik találat megsemmisítette a fedélzeti konyhát, illetve pékséget, szinte lehetetlenné téve ezzel a legénység további ellátását.

Miután a 72 órás határidő lejár, 1939. december 17-én az Admiral Graf Spee legénysége egy részével elhagyta a kikötőt. Bár még 80 percnyi ágyúzáshoz elegendő muníciója maradt és mindössze három brit cirkáló várakozott rá a kikötőn kívül, Langsdorff kapitány túlbecsülve a brit hajókötelék erejét, a Montevideo-i kikötőtől 4 mérföldnyire inkább felrobbantotta saját hajóját, mintsemhogy egy reménytelennek hitt küzdelemben feláldozza legénységét. A hajó elsüllyesztését több ezer kíváncsi érdeklődő nézte végig a partról, és a kiégett roncs teteje még napokig látható volt a vízfelszín felett, ahogy lassan belesüllyedt az iszapba.

Az uruguayi hatóságok engedélyével a hajó legénysége argentínai fogságban várta ki a háború végét. Sokuk a háború után is Argentínában maradt. Három nappal az Admiral Graf Spee felrobbantása után Langsdorff kapitány Buenos Aires-i szállodaszobájában főbe lőtte magát.

Parancsnokok

• Konrad Patzig: 1936. január – 1937. október
• Walter Warzecha: 1937. október – 1938. október
• Hans Langsdorff: 1938. október – 1939. december 17.

További Graf Spee nevű hajók

• Az első világháború bejezetlen Graf Spee csatacirkálója (1917)
• A Bundesmarine Graf Spee iskolahajója (1959–1967)

Forrás

• John Ward: Hadihajók, Hajja&Fiai Könyvkiadó, 2001, ISBN 963-9329-18-5, 14. o.
• Miloš Hubáček: Lángoló óceán, Kossuth Könyvkiadó/Zrínyi Katonai Kiadó, 1978, ISBN 963-09-1147-7 (Kossuth) és ISBN 963-326-641-6 (Zrínyi)
• Graf Spee Kelecsényi István írása az Admiral Graf Spee és a zsebcsatahajók történetéről
• az Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár honlapján

További információk

• Graf Spee Kelecsényi István írása az Admiral Graf Spee és a zsebcsatahajók történetéről
• Hullámsír a La Plata öbölben (magyarul)
• A La Plata-i tengeri ütközet (angolul)
• Grafspee.com (angolul)
• A Graf Spee Projekt: Egy második világháborús német csatahajó kiemelése (angolul)