Admiral Graf Spee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Admiral Graf Spee
Admiral Graf Spee (Panzerschiff, 1934) in Brockhaus 1937.jpg
Hajótípus Zsebcsatahajó
Üzemeltető A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Hajóosztály Deutschland osztály
Pályafutása
Építő Deutsche Werke (Kiel)
Építés kezdete 1932. október 1.
Vízre bocsátás 1934. június 30.
Szolgálatba állítás 1936. január 6.
Sorsa 1939. december 17-én saját legénysége elsüllyesztette
d. sz. 34° 56′, ny. h. 56° 11′
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 12 100 t (üresen)
16 200 t (teljesen)
Hossz 187,9 m
Szélesség 21,6 m
Árbocmagasság 21,64 m
Merülés 7,31 m
Hajtómű 8 db MAN dízelmotor 41 748 kW,
2 csavartengely,
2756 t dízelolaj
Sebesség 28,5 csomó
Hatótávolság 16 500 km, 37 km/h-s sebesség mellett
Fegyverzet
  • 6 db 28,0 cm-es L/52 ágyú
  • 8 db 15,0 cm-es L/55 ágyú
  • 6 db 10,5 cm-es L/65 légvédelmi ágyú
  • 8 db 3,7 cm-es L/83 légvédelmi gépágyú
  • 8 db 2,0 cm-es L/64 légvédelmi gépágyú
  • 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső (2×4)
Repülőgépek

1939-ig

1939-től

Páncélzat
  • övpáncél: max. 80 mm
  • fedélzet: max. 45 mm
  • fő lövegtornyok: max. 140 mm
  • felépítmények: 50–150 mm

Legénység 1001–1150 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Graf Spee témájú kategóriát.

Az Admiral Graf Spee 1934-ben, Kiel-ben vízre bocsátott német páncélos nehézcirkáló zsebcsatahajó volt.

A sérült zsebcsatahajó Montevideo kikötőjében

A La Plata-i tengeri ütközetben szerzett sérülései után saját legénysége 1939. december 17-én inkább felrobbantotta a montevideói öbölben, mintsem hogy megkockáztassák a további összecsapást a rájuk várakozó brit hajókötelékkel.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914 novemberében Spee gróf, német altengernagy vezetésével a Scharnhorst zászlóshajó a chilei Coronel közelében megütközött Sir Christopher Craddock[1] hajórajával. A közel két és fél órás csata során a brit zászlóshajó, illetve egy másik angol hadihajó elsüllyedt, a két megmaradt hajó pedig elmenekült.

Ezt a csatát a német császári seregek nagy diadalaként tartották számon, s így az új zsebcsatahajó elnevezésekor a választás von Spee nevére esett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934-ben az utolsó és legmodernebb zsebcsatahajóként (páncélos nehézcirkáló) bocsátották vízre, 1936. január 6-án állt szolgálatba. 28,5 csomós sebessége jóval túlszárnyalta az akkori brit csatahajók 22–25 csomós sebességét. 1939-ben elsőként szerelték fel radarral a német hajók közül.

1939. augusztus 21-én az Admiral Graf Spee Hans Wilhelm Langsdorff kapitány vezetésével kihajózott a wilhelmshaveni kikötőből az Atlanti-óceánra. Langsdorff kapitány a régi császári flotta hagyományait követte, nem volt a náci párt tagja.

A német halottak elszállítása, miután az angol haditengerészet Cossack rombolójának kommandója lerohanta az Altmark német ellátóhajót egy norvég fjordban. Az akció fő célja az Altmarkon fogvatartott szövetséges és semleges államok tengerészeinek kiszabadítása volt.

Szeptember 26-án a Graf Spee találkozott ellátó hajójával, az Altmarkkal, amely feltöltötte üzemanyagtartályait, illetve élelmiszer és ivóvíz utánpótlást hozott. Négy nappal később a hadihajó elfogta a Clement nevű 5000 tonnás brit tartályhajót, amely 1200 tonna paraffint szállított New Yorkból Fokvárosba. A Spee különleges kommandója a tartályhajó fedélzetére lépett, a kapitányt és a főmérnököt a támadó hajóra szállították, a legénységet a mentőcsónakokba parancsolták. A Clementen robbanótölteteket helyeztek el, amelyek nem robbantak fel, így a Graf Spee torpedókkal, majd a 280 mm-es lövegekkel elsüllyesztette a tartályhajót. A Spee értesítette a brazil partiőrséget a hajótöröttekről, azonban az üzenetet az Admiral Scheer hajó nevében küldte. A Clement két tisztjét később átszállíttatták a Papelemos nevű görög gőzösre. A Clement elsüllyesztése után a brit admiralitás kilenc harci köteléket állított össze 23 hajóval, köztük a HMS Eagle, a HMS Glorious, a HMS Ark Royal (91), a HMS Furious és a HMS Hermes repülőgép-hordozókkal. A csoporthoz csatlakozott francia részről a Strasbourg csatahajó, illetve két másik cirkáló. A kötelékek kizárólagos célja az Admiral Graf Spee felkutatása és elpusztítása volt. Október 5-én újabb hajó került a Spee látókörébe, a 4651 tonnás Newton Beech teherhajó. Rakománya kukorica volt, s Fokvárosból tartott Newcastle-ba. Langsdorff a hajóra egy erős csapategységet küldött, s tervei szerint a hajót Németországba akarta küldeni hadizsákmányként. Két nappal később a Spee találkozott a brit Ashlea-vel. A 4000 tonnás hajó Fokvárosba, majd Liverpoolba tartott. A hajó elfoglalása után az egész legénységét a Newton Beech-re szállították, a hajót pedig elsüllyesztették. Két nappal később, a legénység evakuálása után a Newton Beechet is a tenger fenekére süllyesztették, mivel üzemanyaga fogytán volt, illetve őrzése nagy terhet rótt volna a Spee legénységére. Október 10-én a Spee elfogta a 8000 tonnás Huntsmant. A hajó Calcuttából tartott Liverpoolba, szőnyeget, jutát, teát és trópusi öltözéket szállított. A legénységet nem tudták elhelyezni, így a Huntsmant a Spee követésére kötelezték. A Spee eltávolodott a fogoly hajótól, és feltöltette tartályait, illetve készleteit az Altmarkkal. Újabb találkozóra október 17-én került sor, ekkor a Huntsman rakományának nagy részét, illetve a Huntsman, az Ashlea és a Newton Beech legénységét áthajózták az Altmarkra. A szállítás végeztével a Spee robbanótöltetek és gránátok segítségével elsüllyesztette a Huntsmant.

A Deutschland (később Lützow) páncélos nehézcirkáló („zsebcsatahajó”), az Admiral Scheer és az Admiral Graf Spee testvérhajója

Október 22-én a Graf Spee felderítő repülőgépe megtalálta a Trevanient. Az 5000 tonnás gőzös Fokvárosból hajózott ki, s a német hajó jelzése ellenére leadta rádión a támadás tényét és pontos helyzetét. A Graf Spee erre tüzet nyitott lövegeiből, s a rádióantennák mellett a gőzöst is súlyosan megrongálta. A legénységet evakuálták, majd a Trevanien elsüllyedt. Hat nappal később a Spee újból találkozott az Altmarkkal, ahova – a tisztek kivételével – átszállították az újabb foglyokat.

November 15-én a 700 tonnás, Africa Shell nevű tartályhajó került a Spee útjába. A hajó Madagaszkárról tartott Lourenço Marques kikötője felé, s a Speet látva portugál felségvizekre menekült. A nyersolaj reményében Langsdorff mégis megtámadta a tartályhajót, ám az üres volt, így elsüllyesztették. Másnap a Spee megállította a Mapia nevű holland gőzhajót, és iratainak formális ellenőrzése után továbbengedte. Langsdorff ezzel a hadicsellel tervezte azt biztosítani, hogy a szövetséges haderő a nyugat-afrikai vizeken keresse hajóját, a Graf Spee pedig tovább hajózott a dél-atlanti vizekre. November 26-án a náci hadihajó ismét találkozott az Altmarkkal, és feltöltötte készleteit, illetve üzemanyagot vételezett.

December 2-án a Spee keresztezte a 11 000 tonnás brit Doric Star hűtőhajó útját, amely Fokvárosból Freetownba tartott. A legénység elhagyta a hajót, a távírász pedig leadta a támadás helyszínének koordinátáit. A Graf Spee kommandója a Doric Star fedélzetére lépett, a mentőcsónakokban lévő legénységet pedig a német hadihajóra deportálták. A brit hajó birka-, illetve bárányhúst és sajtot szállított, amit a kapitány néhány bála gyapjúval álcázott, így a Graf Spee az értékes élelmiszerkészlettel együtt küldte hullámsírba a hajót.

A Doric Star vészjelzései után a térségbe érkezett a szövetséges erők „Force H” (Renown páncéloscirkáló és Ark Royal repülőgép-hordozó) köteléke, azonban a Graf Speenek sikerült idejében távoznia.

A menekülő német hajó a Doric Star elsüllyesztésének helyétől mindössze 150 mérföldnyire rátalált a 7900 tonnás brit Tairoa gőzösre, amely húst, sajtot és vajat szállított Ausztráliából Angliába. A hajó megtámadása előtt azonban a Spee hidroplánja megsérült, s kiemelése a tengerből két órát vett igénybe, ezalatt a Tairoa leadta helyzetét és egy segélykérő hívást. A Spee kommandója a gőzös fedélzetére lépett, legénységét elszállították, a hajót elsüllyesztették.

December 6-án a Graf Spee találkozott az Altmarkkal, s készletei feltöltése után újabb 144 foglyot bízott az ellátóhajóra. Másnap a náci hadihajó elérte az angol Streonshaln gőzöst, amely gabonát szállított Dél-Amerikából Angliába. Elsüllyesztése előtt legénységét evakuálták. A hajó elsüllyesztésével a Graf Spee által elsüllyesztett hajók vízkiszorítása meghaladta az 50 000 tonnát. 1939. december 6.-ának éjjelén Langsdorff kapitány reflektorgyakorlatot tartott, amivel később a vesztét okozta. A reflektorok bemértek egy ismeretlen teherhajót, melynek zászlaja németnek hatott a távolból (pedig norvég volt). Mivel azt hitte, hogy német hajó, elengedte, még csak nem is ellenőrizte. A hajó rádióüzenetéből tudta meg Harwood, hogy nagyjából hol van a Spee, és mikor érkezik Dél-Amerika partjaihoz.

Hans Wilhelm Langsdorff, a kapitány
A felrobbantott Admiral Graf Spee maradványai 1940-ben

1939. december 13-án a Río de la Plata folyó torkolatánál feltartóztatta egy ellenséges hajókötelék, amely zászlóshajóként az Exeter brit nehézcirkálóból, az Ajax könnyűcirkálóból és az új-zélandi Achilles könnyűcirkálóból állt. A tengeri ütközet során az Exeter, 61 halálos áldozatot és 23 sebesültet szerezve súlyosan megrongálódott, emiatt vissza kellett vonulnia az ütközetből. Azonban húsz ellenséges találat után, 36 halálos áldozatot és 60 sebesültet szerezve az Admiral Graf Spee is súlyosan megrongálódott, ezért a csatát otthagyva behajózott az Montevideói kikötőbe, a semleges Uruguayban. Itt kezdetben 24 órára kapott menedéket, amit uruguayi elnöki rendelettel később 72 órára terjesztettek ki. A montevideói kikötőben szabadon engedték a kereskedelmi hajók legénységét, akiket korábban, hajójuk elsüllyesztésekor az Admiral Graf Spee fedélzetére vettek.

Bár a hajó a továbbra is harcképes maradt, kérdéses volt, hogyan viselné el a nyílt tenger heves időjárását. További problémát jelentett, hogy az egyik találat megsemmisítette a fedélzeti konyhát és pékséget, szinte lehetetlenné téve ezzel a legénység további ellátását.

Miután a 72 órás határidő lejárt, 1939. december 17-én az Admiral Graf Spee, legénysége egy részével elhagyta a kikötőt. Bár még 80 percnyi ágyúzáshoz elegendő muníciója maradt és mindössze három brit cirkáló várakozott rá a kikötőn kívül, Langsdorff kapitány, túlbecsülve a brit hajókötelék erejét, a montevideói kikötőtől 4 mérföldnyire inkább felrobbantotta saját hajóját, mintsem hogy egy reménytelennek hitt küzdelemben feláldozza legénységét. A hajó elsüllyesztését több ezer kíváncsi érdeklődő nézte végig a partról, és a kiégett roncs teteje még napokig látható volt a vízfelszín felett, ahogy lassan belesüllyedt az iszapba.

Az uruguayi hatóságok engedélyével a hajó legénysége argentínai fogságban várta ki a háború végét, bár egy részük argentin szimpatizánsok segítségével hazatért és részt vett a háború további eseményeiben. Sokan a háború után is Argentínában maradtak. Három nappal az Admiral Graf Spee felrobbantása után Langsdorff kapitány Buenos Aires-i szállodaszobájában főbe lőtte magát.

Parancsnokok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Konrad Patzig: 1936. január – 1937. október
  • Walter Warzecha: 1937. október – 1938. október
  • Hans Langsdorff: 1938. október – 1939. december 17.

További Graf Spee nevű hajók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az első világháború bejezetlen Graf Spee csatacirkálója (1917)
  • A Bundesmarine Graf Spee iskolahajója (1959–1967)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sir Christroper Craddock (angol nyelven)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Graf Spee témájú médiaállományokat.