Lofoten

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Lofoten (Lofotr, Lofotveggen)
Reine-3.jpg
Reine, Lofoten, a Reinebringen tetejéről (2003 júniusában)
Közigazgatás
Ország  Norvégia
Megye Nordland megye
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Atlanti-óceán
Nagyobb szigetek Hinnøya, Austvågøy, Gimsøya, Vestvågøy, Flakstad, Moskenesøya , Værøy, Røst
Terület 1227 km²
Elhelyezkedése
Norway - Lofoten.PNG
é. sz. 68° 19′ 59″, k. h. 14° 39′ 59″Koordináták: é. sz. 68° 19′ 59″, k. h. 14° 39′ 59″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lofoten témájú kategóriát.

Lofoten egy szigetcsoport és hagyományos régió Norvégia északi részén, Nordland megyében. Bár a sarkkörön belül fekszik, olyan meleg időszakai vannak, amelyek rekordszintű hőmérsékleti anomáliát képviselnek a szélességi körön.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lofoten név eredetileg Lofotr volt: a lo jelentése „hiúz”, fotr pedig lábat jelent – a „hiúzláb” nevet a szigetek látképük miatt kaphatták. Lofotr eredetileg csak Vestvågøy szigetének a neve volt, de aztán az egész szigetláncot is ezen a néven kezdték el emlegetni. Egy másik használatos név a Lofotveggen, aminek jelentése szó szerint „hiúzlábfal”. Ha ugyanis valaki Bodø felől tekint a szigetláncra egy magas pontról, egybefüggőnek tűnő, mintegy száz kilométer hosszú és 800-1000 méter magas falat lát.

Földrajza, természeti környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lofoten és északra Vesterålen kerület

Lofoten a 67. és a 68. északi szélességi fokok közt helyezkednek el. A szigetcsoport természeti szépségeiről, változatos élővilágáról híres, hagyományos iparága a halászat. Lofotenhez Vågan, Vestvågøy, Flakstad, Moskenes, Værøy és Røst községek tartoznak.

Fő szigetei északról dél felé haladva:

még délebbre pedig Værøy (é. sz. 67° 40′, k. h. 12° 40′) és Røst (é. sz. 67° 37′, k. h. 12° 07′) kicsi, különálló szigetei.

Lofoten teljes szárazföldi területe 1227 km², lakossága 24 500 fő.

A szigetcsoport és a tőle keletre fekvő kontinens közt helyezkedik el a nagy nyíltvízi Vestfjord, északra Vesterålen kerület. Lofoten fontosabb városai: Leknes Vestvågøyön és Svolvær Våganban. A szigetek látképére a hegycsúcsok, sziklák, védett öblök jellemzők. Legmagasabb hegye az 1161 méter magas Higravstinden Austvågøyön. A dagályforgók híres rendszere, a Moskstraumen Nyugat-Lofotenen helyezkedik el: a maelström örvények mintapéldája és névadója.

A tenger Lofotennél bővelkedik az életben. Itt van a világ legnagyobb mélytengeri korallágya, a 40 kilométer hosszan elnyúló Røst, Røst önkormányzattól nyugatra. A szigetcsoporton sok tengeri sas és kormorán, illetve egyéb tengeri madarak milliói élnek. Sok a vidra és Austvågøyön rénszarvasok is élnek.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település és hegyek Lofotenen

A tél Lofotenen a sarkkörön túli fekvéséhez mérten nagyon enyhe és ennél nagyobb pozitív hőmérsékleti anomália a szélességi fokhoz képest nincs is a Földön. Røst és Værøy a bolygó legészakabbra fekvő területei, ahol egész évben fagypont felett van az átlaghőmérséklet. Lofoten északkeleti része valamivel hűvösebb: Svolværben a januári átlaghőmérséklet −1,5 °C (30 °F) (júliusban és augusztusban a 24 órás átlaghőmérséklet itt 13 °C, vagyis 56 °F).

A legszárazabb a hónapok közül május és június, októberben ezekhez képest átlagban háromszoros mennyiségű a csapadék. A tipikus hőmérséklet Lofotenen napközben májusban 9 °C (48 °F), júliusban 15 °C (60 °F), szeptemberben 11 °C (52 °F). Késő ősszel és tél elején gyakran erős szelek érkeznek, március vége és október közepe közt azonban ritkák. Az enyhe telek ellenére a hó és a havas eső nem ritka és a hegyeken jelentős mennyiségű hó halmozódhat fel.

Svolværben a nap folyamatosan a horizont felett van május 25. és július 17. között, télen viszont december 4. és január 7. között nem kel fel. Leknesben május 26. és július 17. közt van a horizont fölött és december 9. és január 4. közt alatta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henningsvær, halászfalu Lofotenen a halászszezonban (2001. április)

Vågar Észak-Norvégia első ismert városa. A korai viking korban már biztosan létezett, de lehet, hogy jóval korábban is, a mai Kabelvåg falu közelében Vågan önkormányzat területén. (A viking kori leleteket bemutató Lofotr múzeum mégsem itt, hanem a vestvågøyi Borg közelében kapott helyet.)

A szigetek már több, mint ezer éve a tengeri tőkehalhalászat fontos központja. A nagy halászatokra főleg télen kerül sor, amikor a tőkehalak tömegesen délre vándorolnak a Barents-tengerről Lofotenhez ívni. Az itt kifogott hal exportjának központja sokáig a dél-norvégiai Bergen volt, főleg abban az időben, amikor a balti-tengeri kereskedelmet a Hanza uralta (13-17. század). Az alacsonyabban fekvő lofoti területeken, különösen Vestvågøyben már a bronzkor óta fontos szerepet játszik a mezőgazdaság is.


1941 márciusában a szigeteket a brit Combined Operations kommandóscsapatai rohanták le a Claymore-hadművelet keretében, karácsonykor pedig újabb inváziót éltek át a szigetek, az Anklet-hadműveletet, amely a Vågsøyben lévő német állások elleni nagyobb Archery-hadműveletet fedezte.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos tőkehalszárítás Lofotenen
Atlanti csukára (skrei) halászó kis hajók Flakstad szigetnél (2005. március).
Lofoten délről, a levegőből, 1996 májusában

A szigetcsoportnak három kis repülőtere van, amelyek főképp Bodøvel kötik össze: Svolvær repülőtér, Leknes repülőtér és Røst repülőtér. Værøynek helikopterkikötője van. A közeli Vesterålenben van a Stokmarknes repülőtér, a szintén közeli Harstad/Narvik repülőtérről pedig közvetlen járatok indulnak olyan távoli úticélokra is, mint Oslo és Trondheim.

A Lofotenre utazók számára gyakori átszállóhely Bodø, ahonnan nem csak repülőjáratok indulnak a szigetcsoportra, hanem komp is a Lofotenen lévő Moskenesbe. Kompjárat van Svolvær és a Hamarøyben lévő Skutvik közt is, összeköttetéssel az E6-os úttal. A Hurtigruten hajójáratok is megállnak Svolværben és Stamsundban, és az előbbit katamarán járatok is összeköti Narvikkal.

A Lofotent szolgáló fő közút az E10-es európai út, amely Å településről indul, majd Svolvær, Lødingen és Evenes érintésével teremt kapcsolatot Narvik és Svédország felé. Korábban az útvonal 30 km-rel hosszabb volt, Melbu és Fiskebøl között kompátkeléssel, de a 2007-ben elkészült Lofast nevű út jelentősen lerövidítette és meggyorsította a közlekedést, kiváltva a kompot és a lassú belterületi szakaszokat.

Sziklamászás, kerékpározás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lofoten hegyeit alpesi stílusú gerinceik, csúcsaik és gleccsereik vonzóvá teszik a hegy- és sziklamászás kedvelői számára, bár az itteni hegyek nem emelkednek 1200 méternél magasabbra. A legfontosabb hegymászóközpont Henningsvær Austvågøyán. A hegymászók leggyakrabban Austvågøya és Moskenesøya hegyeit választják.

A szigeteknek kiterjedt kerékpárúthálózata van, többnyire a partok mentén, de akadnak 3-400 méteres emelkedők is. Ballstad and Nusfjord között külön kompjárat jár, hogy a biciklisek elkerülhessék a hosszú és meredek Nappstraum alagutat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szablyár Péter: A Lofoten-szigetek - Az éjféli nap birodalmában, Élet és tudomány, 1995. (50. évf.) 15. sz. 460-462. old.
  • Steiner Lajos: A hőmérséklet eloszlása Európában télen és a szélviszonyok a Lofoten-szigeteken, Természettudományi közlöny , 1927. (59. évf.) 1. sz. 165. pótfüzet 63-64. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lofoten témájú médiaállományokat.