Norvégia hagyományos régiói

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Norvégia területét számos hagyományos régióra (norvégül Landskap i Noreg) szokás osztani és ezek területe többnyire nem egyezik meg a hivatalos közigazgatási felosztással, amely 19 megyére (norvégül egyes számban fylke, többes számban fylker a bokmålban és fylke a nynorskban) tagolja az országot.

Sok ilyen kerületnek hosszú történelmi hagyománya van. Gyakran földrajzi tényezők alakították ki területüket: völgyek, hegyláncok, fjordok, síkságok, tengerpartok, vagy ezek kombinációi. Több régió már a kora viking korban kis királyság volt.

Az egy régión belül lakók általában közlekedési szempontból jól meg tudták közelíteni egymást, míg a más régiókban lakókat csak nehézségekkel. Természetszerűleg a dialektusok és néphagyományok is ezen vonalak mellett váltak szét egymástól. Ez a hagyományos alapja annak, hogy a norvégok jelentős része ma is a hagyományos régió alapján fogja fel helyi önazonosságát és nem a hivatalos megyék szerint.

A hagyományos régiók léte és tisztelete sokat segített a norvégoknak a hagyományőrzésben. Még a városlakók is büszkén viselik saját régiójuk népviseletét esküvőkön, a királyi család tagjainak látogatásakor, az alkotmány napján (május 17.) és egyéb alkalmakkor.

A hagyományos régiók listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lista nem teljes és a felsorolt régiók közt területi átfedések is vannak.

Észak-Norvégia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Østlandet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sørlandet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trøndelag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vestlandet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]