Pécs–Pogány repülőtér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pécs-Pogány repülőtér szócikkből átirányítva)
Pécs-Pogány Airport (Pogányi repülőtér)
Pogany airport.jpg
IATA: PEV  ICAO: LHPP
Adatok
Elhelyezkedés Pogány
 Magyarország
Megnyitás 2003
Üzemeltető Pécs-Pogányi Repülőteret Működtető Kft.[1]
Tszf. magasság 198
Utasforgalom 2582 (2015)
Gépmozgás 1777 (2014)
Futópályák
Irány Hosszúság Burkolat
16/34 1500 m aszfalt
Elhelyezkedése
Pécs-Pogány Airport (Magyarország)
Pécs-Pogány Airport
Pécs-Pogány Airport
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 59′ 21″, k. h. 18° 14′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 21″, k. h. 18° 14′ 32″
A Pécs-Pogány Airport weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécs–Pogány repülőtér témájú médiaállományokat.

A Pécs-Pogány repülőtér Magyarország öt nemzetközi légikikötőjének egyike. Pécs belvárosától mintegy 9 kilométerre helyezkedik el dél-délkeleti irányban, Pogány település mellett. A repülőtér az 58-as számú főúton (Harkány irányába) közelíthető meg.[2] A futópálya rövidsége miatt csupán kisebb gépek fogadása lehetséges.[3]

Története[szerkesztés]

Az eredeti repülőteret nem Pogányban, hanem a mai Uránváros területén alakították ki 1918-ban, ahonnan a lakosság növekedése miatt, biztonsági okokból 1956. tavaszán „költöztették át” mostani helyére.

Kialakításának előzményei[szerkesztés]

Az első világháború hadi eseményei Pécstől északabbra húzódó katonai légi-folyosót alakítottak ki, a Budapest-Trieszt vonalában, így nem került sor valódi és állandó repülőtér kialakítására, bár szerepelt, mint potenciális le és felszállóhely az Osztrák–Magyar Monarchia légügyi térképén már 1918-ban.[4]

Közvetlenül az első világháború utáni nehéz időkben napirendre került a pécsi reptér kialakításának terve. 1918. november 18-án kikiáltották a köztársaságot. A repülés Szalay Ernő, majd lezuhanását követően Csenkey Géza parancsnoksága alá tartozott. Központi parancsnokság úgy ítélte meg a hadi helyzetet, hogy a legnagyobb veszély Magyarországot dél felől érheti, ezért egy új egység létrehozását a Pécsett kialakított repülőtérre, majd a belgrádi fegyverszünet után, az északabbra elterülő, és a Somogyi-dombság által védettebben fekvő Kaposvárra tervezték, s e tárgyban még november 18-án Kammerer Andort ki is nevezték az egység élére. Létre is hozták Kaposvár belterületén a repülőteret, amelyen a I. Repülőszázad működött, a demarkációs vonalak sorozatos megsértésének ellenőrzése volt a fő feladat. A későbbre tervezett pécsi reptér megnyitása azonban elmaradt, mert a szervezések közepette érte csapatokat a Tanácsköztársaság kikiáltása.[5]

A polgári légi-forgalom megindul[szerkesztés]

Az első világháborút lezáró békeszerződés erősen korlátozta hazánk aviatikai fejlesztését, gyártását és üzemeltetését egyaránt, amely révén évekre megrekedt a fejlődés, s a polgári légi forgalom megindulása is emiatt késett. A szunnyadó, és félig meddig illegalitásban működő magyar aviatika újkori fejlődéséhez azonban Pécs városa, és polgársága hathatósan hozzájárult egy mozgalom elindításával. 1929. május 20-án, pünkösd hétfőjén nagyszabású repülőnapot tartottak a pécsi repülőtéren. Sok ezren vonultak ki a városból és a környéki településekről, városokból, a nevezetes látnivaló megtekintésére. A bemutatón három ún. BL típusú repülőgép (Bánhidi-Lampich-féle iskolagép) szerepelt, majd a repülőnap ünnepelt sztárja Kaszala Károly L4 (Lampich Árpád-féle 4-es iskolagép) Bohóc elnevezésű repülőgépén tartott műrepülési bemutatót.[6] A pécsi repülőnapról az ország sajtó is főhelyen beszámolt. A közvélemény számára akkor ismert volt, hogy alapvetően a magyar állam, az életbe lépett békeszerződés korlátozásai miatt nem vállalkozhatott nyíltan a hazai aviatikát anyagi forrásokkal is segítve fejleszteni. A helyzeten változtatva, és a repülőnap sikerein felbuzdulva a pécsi napilap, a Dunántúl felhívást tett közzé 1929. július 3-án, hogy a magyar társadalom önkéntes áldozatkészségével teremtse meg a magyar aviatikát. A lap kezdeményezése országos visszhangra lelt és 12 vármegye területén indult meg a gyűjtés, amely rövidesen 70 000 pengőt eredményezett, egyedül csak Baranya megyében, amelyből három polgári légi forgalom bővítését célzó repülőgép vásárlást eszközölték. A közadakozásból vásárolt repülőgépek keresztelő ünnepségét összekapcsolták a repülőtér akkor korszerűnek számító hangárépületének felavatásával egy országos méretű ünnepség keretei között 1930. október 12-én, amelyen megjelent az ország akkori kormányzója is, Horthy Miklós. Jelenlétében állították forgalomba a „Pécs”, a „Baranya” és a „Bárd Miklós” nevére keresztelt, és közadakozásból vásárolt repülőgépeket. A kormányzót és feleségét "beláthatatlan embertömeg", közel harmincezer ember várta a pécsi vasútállomáson ahová kíséretével a „Turán” nevű különvonattal érkezett, és kísérte a repülőtérig, az ünnepség színhelyéig, ahol a díszbeszédet Keresztes-Fischer Ferenc Baranya megy akkori főispánja valamint herceg Hohenlohe tartotta. A díszbeszédek elhangzását követően megindulhatott a polgári légi forgalom Pécsett, s az első járat felszállását nagy tapssal fogadták a jelenlévők.[7]

1931-től üzemszerűen közlekedő járat Kaposvár érintésével érte el Pécset. A Budapest-Kaposvár-Pécs útvonalból Budapest-Kaposvár 75 perces menetidővel, míg Kaposvár-Pécs útvonal 22 perces menetidővel zajlott, az előírásoknak megfelelően, és idényszerűen működött késő tavasztól, október közepéig átlagosan. 1932-ben a világválság begyűrűződő hatása miatt az idény viszonylag későn, július 16-án indult el. 1934-ben is július volt az első indulás ideje, szintén gazdasági nehézségek miatt. [8] Az első járatévben, 1931-ben 114 személyszállító repülőgép közel 300 főt szállított a légipostai küldemények, újságok, csomagok mellett, és baleset, kényszerleszállás, vagy járatkimaradás nem történt. A Budapest-Kaposvár útvonal repülőjegye 20 pengőbe került, míg Pécs-Kaposvár útvonalért 8 pengőt kellett fizetni. A harmincas évek vége felé a személyszállító és a teherszállító légiposta járatok fokozatosan megszűntek, s a repülőtér kezelését átvette a hadsereg Pécsett is. [9]

A második világháború alatt[szerkesztés]

A magyar hadsereg légi járművei száma, a háború közeledtével erősen emelkedett. Hazai gyártású eszközök mellett, korszerű német gyártmányok is érkeztek szép számmal. A személyi állomány azonban olyan csekély volt, hogy számbeli növelésükről gyorsan intézkedni kellett. Ugyanakkor ennek az intézkedésnek nem adhatott a hadsereg otthont, mert az nyílt háborús intézkedésnek számított volna, amelyet nemzetközi egyezmények védtek. Így a sportrepülés keretein belül, országos programot fogadtak el, amely során az ország vidéki városainak több repülőterén elméleti és gyakorlati oktatással, emelt ütemű pilótaképzés indult. Pécsett 1939. nyarán kezdődött meg a repülőtéren a pilótaképzés, a Nemzeti Repülőalap költségén vásárolt felszereléseken. Reiber Antal főoktató, Kovács Elek, és Varga Gyula oktatók, valamint Topál József főszerelő tartották a képzéseket, s az elméleti oktatás a repülőtér épületeiben zajlott, majd a gyakorlati oktatás német gyártmányú un. Bücker Jungmann iskola-gépekkel és felszerelésekkel történt. Péccsel egy időben Kassán, Debrecenben és Szegeden is elkezdődtek a sportpilóta oktatások, ott is a repülőtereken.[10] A közben megindult új világháború különös jelentőséget kölcsönzött időszakonként a Pécsi repülőtér számára is, amely főképp a háború második évében erősödött fel. Védelmi, és felderítő századok állomásoztak a Magyar Királyi Honvéd Légierő kötelékében itt.

A pécsi repülőtér a II. Világháború idején egy-egy hazánkban játszódó esemény kapcsán került a hírek élére. Egyik ilyen esemény kezdődött el 1941. április 4-én, amikor 0-órától a magyar hadsereg megkezdte a Jugoszlávia ellen a hadműveleteket. Bánfalvy István kecskeméti székhellyel állomásozó (I. sz. Repülődandár Parancsnokság) rep. vezérkari ezredese, az események légügyi irányítója elrendelte a Pécs, Szeged, Kecskemét, Hajdúböszörmény, Székesfehérvár repülőterein állomásozó kötelékek bevetését Jugoszláv célpontok ellen. A hadművelet, a szárazföldi erőkkel összhangban zajlott. Nem kellett sokáig várni az ellenlépésekre, mert az eseményeket követően 1941. április 7-én, a Jugoszláv Királyi Légierő 8-dik bombázóezredéhez tartozó 12 db Blenheim típusú repülőgépe hajtott végre támadást magyarországi célpontok ellen, összesen három csoportban. Vasúti szerelvényeket támadtak, valamint Szeged és Pécs repterét érte bombatalálat. Ekkor Pécs repülőterét 10 óra 20 perckor két jugoszláv repülőgép bombázta. A repülőtér északkeleti sarkát egy bombatalálat érte, míg a hangártól közel 200 m távolságra öt bomba hullott. Számottevő anyagi veszteség nem volt, személyi sérülés nem történt. Ugyanezen repülők 10. 30-kor Siklóst is bombázták, s ott a Batthyányi u. 11. számú ház megsemmisült, de személyi sérülés ott sem történt. A magyar légtér védelmét ellátó Magyar Királyi Honvéd Légierő kötelékébe tartozó német Messerschmidt Bf. 109-es vadászgépek mindkét támadó gépet lelőtték, az egyiket Siklós légterében, a másikat Szentlőrinc közelében.[11] A jugoszláviai helyzetre való tekintettel, 1941. április 10-étől fogva a pécsi repülőtérre helyezték át a Magyar Királyi Honvéd Légierő III. közfelderítő századát, amely a hadműveletek befejezéséig (1941 április 13-áig) hajtott végre felderítési feladatokat a gyorshadtest számára, a pécsi repülőtérről felszállva. A közvetlenül a Fővezérségnek alárendelt repülő-század közel huszonöt alkalommal hajtott végre hadászati felderítést. [12]

1944. nyarától fogva a szövetséges haderők kiterjesztették a bombázások helyszíneit az ország valamennyi településére, így Pécsre is sor került. 1944. augusztus 27-én, déli órákban a pályaudvart bombázta néhány amerikai Liberator, de az épületkáron kívül, emberéletben nem esett kár. Előzőleg 1944. július 30-án, és augusztus 22-én érte Pécset, és ezen belül a reptér környékét is bombatámadás amerikai 15. Légi-hadseregcsoport gépei által, amelyek előkészítették a területet a 3. Ukrán Fronthoz tartozó 57. hadsereg számára.[13]

A világháború további időszakában fordulatot a szövetségesek 1944. tavaszától meginduló magyarországi célpontokat is jelentő nagyszabású bombázások jelentették, amelyek elsősorban német városok, ausztriai gyárak, és a magyar főváros, és hazánk jelentősebb országos hadi-ipari, és közlekedési, szállítási célpont ellen irányultak. Az elrepülő nagyszámú szövetséges légi rajok Pécs légterét sokáig éppen hogy érintették. Miközben Debrecen, Győr, Budapest gyárai, üzemei, hídjai, lakossága szenvedte a bombázások gyötrelmeit, a bombázó haderő egyes gépeinek vissza kellett fordulni meghibásodás miatt, vagy mint az történt 1945. március 22-én, egy amerikai B-24-es Liberator gép technikai hiba miatt kényszerleszállást hajtott végre Pécs repülőterének közelében, majd másnap 23-án a sérült repülőgép rajának egy másik amerikai 15. Légihadsereg 465 BG. (Bomber Group) B-24es gépe berepüléseivel ellenőrizte az előzőnapi kárt szenvedett gép pozícióját, állapotát a repülőtéren. A repülőgép az akkoriban zajló, és a bécsújhelyi olajfinomítók elleni támadásban vett részt.[14] Ekkor már Pécs szovjet katonai ellenőrzés alatt állott 1944. novembere óta.

A németek egyébként stratégiai okból erős védelem alá kívánták helyezni Pécs városát, mert ez volt a közúti csomópontja a nagykanizsai olajtermelő területre vezető utak egy jó részének. Azonban a város hamarosan szovjet kézre került a repülőtérrel együtt, amely az itt állomásozó szovjet erők egyik légi-utánpótlás vonalának ideiglenes állomása lett. A front továbbhúzódásával, ez a szerepkör lecsökkent, és pusztán szovjet katonai irányítás alatt állt, a polgári közlekedés 1947-es megindulásáig.

1945 után[szerkesztés]

A második világháború után 1946. augusztus 1-jén a Közlekedési Minisztérium hatáskörébe került a sportrepülés ügye, és vele a Pécsi Repülőtér is. A menet közben (1946. március 29-én) megalakult Magyar-Szovjet Légitársaság (MASZOVLET) a beérkező szovjet gyártású LI-2-es típusú repülőgépeivel (az amerikai DC-3 licence alapján gyártott géptípus) indult meg hazánkban az országon belüli légi-forgalom 1946. október 15-én, kezdetben Budapest-Debrecen, Budapest-Szombathely útvonalakon, a Budapest-Pécs járat, a repülőtér 1947-es átalakításakor, amely során utasszállítógépek fogadására alkalmassá tették a kifutópályát (meghosszabbítva azt) indulhatott meg.[15]

A kedvező árfekvése miatt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a belföldi légi-közlekedésre és 1954. október 4-től beindult, a Budapest-Pécs-Kaposvár járat. Közben 1954. november 25-én, a MASZOVLET légitársaságban üzleti rész 50%-át birtokló Szovjetunió egy nemzetközi egyezményben az eddigi tulajdonrészét átadta a magyar államnak, így létrejöhetett a 100%-ban magyar tulajdonú MALÉV, amely tovább közlekedtette a Budapest-Kaposvár-Pécs belföldi járatát, továbbra is, LI-2-esekkel. A "szocialista fejlődés" eredményeként a repülőtér és környékén, a pécsi Uránvárosban nagy arányú építkezések kezdődtek és felmerült a repülésbiztonság érdekében, és a zajhatások csökkentésére, egy új és sokkal korszerűbb technikai kialakítású repülőtér kialakítása, amelyre 1956 tavaszán került sor. Pécs közeli Pogány település határában létesített repülőtér, már alkalmas volt korszerűbb repülőgépek fogadására is. Amikor egy üzemi baleset hatására vizsgálat indult a magyar légügyi hatóságoknál a Li-2-esek repülésbiztonságáról, akkor a hatóságok döntése értelmében a Li-2-eseket kivonták a MALÉV belföldi utasforgalmából, és helyettük, a Szovjetunióból vásárolt korszerűbb IL-14-eseket helyezték üzembe. Ezek viszont már csak Budapest-Pécs, és Budapest-Debrecen járatokon működhettek, mert a győri, a szombathelyi, a zalaegerszegi, nagykanizsai, a kaposvári, miskolci, nyíregyházi, és békéscsabai repülőterek nem voltak alkalmasak az új gép technikai fogadására. A Pécs-Pogány repülőtér átadása kapcsán kialakított korszerű repülőtér tette lehetővé, hogy Pécs még évekig lehetett a belföldi légi-közlekedés egyik városa. A MALÉV Budapest-Pécs járata az IL-14-esek 1969-es forgalomból történő kivonását követően szűnt meg végleg[16], ezzel párhuzamosan megszűnt a belföldi légi-közlekedés is.

Innentől fogva a rendszerváltásig elsősorban sport célokat szolgáló repülőtér volt a nagyközönség számára.

A rendszerváltást követően[szerkesztés]

2003. őszén avatták fel az 1500 méteres kifutópályáját, majd 2006. márciusában adták át a repteret az utasok számára. Ekkor indította az Austrian Airlines az első menetrendszerű járatát Bécsbe, melyet azonban 2006 szeptemberében töröltek. Ezen idő alatt 3074 utas utazott a két város között. Egyes hírek szerint az Austriannak Toller László, Pécs akkori polgármestere javaslatára öt évre százmilliós támogatást ígért a város reklámszerződés formájában.[17] 2006. nyarán Tollert baleset érte, az osztrákok pedig nem kapták meg az arra az évre esedékes húszmilliót, s ezért kivonultak.[forrás?]

2007. nyarán heti három alkalommal közvetlen járatok indultak Pécsről Korfura, Görögországba. A harmincszemélyes gépek kihasználtsága maximális volt. Mindezek ellenére a reptér az évet magas veszteségekkel zárta.[18] Változásra 2009-ben került sor, amikor Páva Zsolt polgármester indítványozását követően menesztették Ács Gyulát számviteli szabálytalanságokra hivatkozva.[19][20]

A repülőteret 2009-ben 26 fős személyzet látta el.[21] Több költségcsökkentő intézkedést is foganasotítottak az elmúlt években, de a létesítmény még így is távol maradt a nyereségestől.[22][23] A 2000-es évek elején még évente 2000–2500 gépet fogadott és indított a repülőtér, aminek a legnagyobb részét, mintegy 70 százalékát kisgépek, sporteszközök, sétarepülők tették ki.[24]

A repülőteret kezelő cég 2011-ben 70 milliós saját bevételt termelt, egy évvel később ez a szám elérte a 90 milliót. A bevételnövekedés nagyobb, külföldi gépek megjelenésével magyarázható, amelyek több szolgáltatást vásároltak. A teljes forgalom nem lett nagyobb, csak az arányok tolódtak el a nemzetközi forgalom felé. Ezekben az években két charterjárat vált be, melyek úti célja Bulgária és Görögország.[25]

2012. óta nem szállt fel charter járat Pécs-Pogányról, az amúgy is gyér légiforgalom pedig azóta is folyamatosan csökken.[26] A reptér ennek kompenzálására egyre több autós, illetve egyéb sportrendezvények ad otthont.

A repülőtér jövője[szerkesztés]

A repülőtér egy 1500×30 m-es, 46 tonna teherbírású aszfaltozott futópályával rendelkezik. Tervezésekor elsősorban az úgynevezett turbólégcsavaros repülőgépek technikai adatait vették figyelembe, melyeknek nincs szükségük ennél hosszabb pályára. Az Austrian Airlines Pécs-Bécs járatát is egy ilyen gép, egy Bombardier Q300-as szolgálta ki. Az ezredfordulón az európai polgári repülés átalakulása a diszkont légitársaságok előretörését hozta, mely társaságok szinte kizárólag az Airbus A320-as és a Boeing 737-es gépcsaládok típusait repülik. Ezen repülőgépek csak olyan súlykorlátozások mellett szállhatnának le és fel 1500 méteren, melyek révén a diszkont-modell minden előnye elveszne.

Egy Pécs nagyságú városba és vonzáskörzetébe járatot üzemeltetni jelenleg csak egy diszkont légitársaságot lehetne megnyerni, felvetődött a kifutópálya 2140 méterre való meghosszabbítása.[27] Mivel ennek költségeit Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata nem tudja állni, jelenleg befektetőket keres, akik elvégeznék a szükséges munkálatokat.

A reptér jövőjét az alig 100 kilométerre délkeletre lévő eszéki repülőtér is nehezíti, ahonnan 2014 óta a nyári szezonban a Ryanair révén London, 2015. májusától pedig egy frissen alapított horvát légitársaság, a Sea Air révén München, Bécs és Frankfurt is elérhető.[28]

Utasforgalom[szerkesztés]

Év Utasok száma[29] Változás
2003
2 139[30]
n.a.
2004
n.a
n.a
2005
n.a.
n.a.
2006
3 074[31]
n.a.
2007
n.a.
n.a.
2008
n.a.
n.a.
2009
6 791
n.a.
2010
6 201
-8,69%
2011
7 200
+16,11%
2012
5 400
-25%
2013
3 946
-26,92%
2014
2 341
-40,67%
2015
2 582
+10,29%

Járatok[szerkesztés]

2006 márciusában az Austrian Airlines heti négy alkalommal közlekedő menetrend szerinti járatot indított a bécsi repülőtérre,[32] amit még az év november 10-én meg is szüntettek egyéb (nem kihasználtsági) okokra hivatkozva.[33] Az utat a kifutó rövidsége miatt Bombardier Q300-as típusú légcsavaros géppel repülték. A repülőtéren azóta menetrend-szerinti forgalom nem volt.

2011-ben Korfura és Burgaszra, 2012-ben Burgaszra és Zákintoszra indultak chartergépek, amiket a rossz kihasználtság miatt sem 2013-ban[34] sem azóta nem indítottak újra.

2016 júniusában a pécsi önkormányzat egy járatindítást támogató és a beindult forgalomat majdan monitorozó pályázatot írt ki egy Pécs és München közötti esetleges menetrend szerint közlekedő járathoz. Az elképzelések szerint ez 2017 tavaszán, a BMI Regional légitársaság üzemeltetésében valósulhatna meg, ami a rövid kifutóra alkalmas 37, illetve 49 fős Embraer ERJ-135, illetve Embraer ERJ-145-ös típusú gépeket üzemeltet. A légitársaság egyúttal a Lufthansa leányvállalata, amelynek a hálózatához codeshare megállapodása révén garantált csatlakozást is tudna biztosítani.[35][36]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pécs-Pogány. www.hungaryairport.hu. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  2. Lényegében már átadták a reptérre vezető négysávost. www.bama.hu, 2009. december 18. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  3. Idén is lehet Korfura repülni Pécsről. www.bama.hu, 2008. január 17. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  4. Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1986) 123. oldal
  5. Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1986) 118-120. oldal
  6. Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1977) 139. oldal
  7. A kormányzó Pécsett - Dunántúl évkönyve, 36-38. o (1931) 
  8. Sipos György. Somogy vármegye kislexikonja (1937) 
  9. Kanyar József. Kaposvár - várostörténeti tanulmányok, 372. o (1975) 
  10. Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1977) 155. oldal
  11. Pataky-Rozsos-Sárhidai (II.) 54. oldal
  12. Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1986) 242. oldal
  13. Pataky-Rozsos-Sárhidai (I.) 252-253. oldal
  14. Pataky-Rozsos-Sárhidai (I.) 213-214. oldal
  15. Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1977) 312. oldal
  16. Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1977) 313. oldal
  17. Cikk a Pécsi Hírek oldaláról: Eszék-Pécs: testvérvárosi repterek, Bencze János. Pecsihirek.hu
  18. Reptér, gépek nélkül: Pogányban sürgősen cselekedni kell. www.bama.hu (2008. október 2.). Hozzáférés ideje: 2016. május 29. 
  19. Szabálytalanságok miatt menesztették a pécsi reptér vezetőjét. www.lhbp.hu. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  20. Elbocsátották a pécsi reptér vezetőjét. www.bama.hu, 2009. szeptember 1. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  21. Hajba Ferenc: Portugál gép svéd pilótával, Soha nem volt még ekkora forgalom a péri reptéren. www.nol.hu, 2009. november 12. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  22. Százhúszmilliót nyel el idén a reptér. www.bama.hu, 2009. május 29. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  23. Vevőt keres a pogányi reptér. www.bama.hu, 2008. december 5. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  24. Tízmilliókat spórolnak a reptéren. www.bama.hu, 2009. november 10. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  25. Nincs konkurenciája a pécsi reptérnek. Pecsma. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  26. Reptér: tart a mélyrepülés. Bama.hu, 2015. február 26. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  27. Reptér és EKF: polgármestereket tájékoztatott a megyevezér. Pecsinapilap.hu. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  28. Pécsről Münchenbe Eszéken át vezet a rövidebb út. bama.hu, 2015. április 8. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  29. Repülőterek forgalmi adatai (2004-2015). KSH. (Hozzáférés: 2016. április 15.)
  30. Tóth Csaba: Vidéki repterek - kifutópályán (magyar nyelven). FigyelőNet, 2005. május 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 25.)
  31. Mohai Szilvia: Az utolsó járat. www.mixonline.hu, 2009. október 15. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  32. Indul a Pécs-Bécs repülőjárat. origo.hu, 2005. szeptember 29. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  33. Péntektől megszűnik a Pécs - Bécs repülőjárat. haon.hu, 2006. szeptember 9. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  34. Nem indulnak charterjáratok idén a pogányi reptérről - az utazási irodák nem kockáztatnak. pecsiujsag.hu, 2013. május 13. (Hozzáférés: 2016. május 29.)
  35. Müncheni járat, menetrend szerint, bama.hu, 2016. június 28.
  36. Debrecenre figyelnek a pécsiek, ők is müncheni járatot szeretnének, dehir.hu, 2016. június 21.

Források[szerkesztés]

  • Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1986): Nagyváradi Sándor - M. Szabó Miklós - Winkler László. Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. Műszaki könyvkiadó (1986). ISBN 963-1066959 
  • Csanádi-Nagyváradi-Winkler (1977): Csanádi-Nagyváradi-Winkler. A magyar repülés története, 2. bővített kiadás. Műszaki Könyvkiadó (1977) 
  • Pataky-Rozsos-Sárhidai (I.): Pataky Iván - Rozsos László - Sárhidai Gyula. Légiháború Magyarország felett / Második kötet. Zrínyi Kiadó (1992) 
  • Pataky-Rozsos-Sárhidai (II.): Pataky Iván - Rozsos László - Sárhidai Gyula. Légiháború Magyarország felett / Második kötet. Zrínyi Kiadó (1992) 

További információk[szerkesztés]