1964-es Eurovíziós Dalfesztivál
1964-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Tivolis Koncertsal, Koppenhága, ![]() | |||||
![]() | |||||
Döntő | 1964. március 21. | ||||
Műsorvezető | Lotte Wæver | ||||
Rendező csatorna | ![]() | ||||
Győztes dal | ![]() | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak. | ||||
Indulók száma | 16 | ||||
Először részt vevő országok | ![]() | ||||
Visszatérő országok | — | ||||
Visszalépő országok | ![]() | ||||
Nulla pontos dal | ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||
Meghívott előadók | Koppenhágai balett | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a kilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Dánia fővárosa, Koppenhága adott otthont. A helyszín a koppenhágai Tivolis Koncertsal volt.
A résztvevők[szerkesztés]
Az először versenyző Portugália lett az első ország, amelyik pont nélkül maradt az első részvételén. (1994-ben Litvánia lett a második ország, amelyik nulla pontot kapott a debütálásán.)
Svédország nem vett részt, mert az énekeseik bojkottálták a versenyt. A svéd tévé ennek ellenére közvetítette a versenyt, és a következő évben már újból küldött versenyzőt.
A svájci énekesnő, Anita Traversi másodszor vett részt a versenyen, ám ezúttal pont nélkül zárt.
A német dal, a Man gewöhnt sich so schnell an das Schöne egy rekordot tudhatott magáénak egészen 2024-ig: a leghosszabb dalcím volt a dalverseny történetében, 2024-ben ezt a rekordot azonban megdöntötte Észtország (Nendest) narkootikumidest ei tea me (küll) midagi című dala. A sok betű ellenére a pontok száma nulla maradt.
Hollandia volt az első ország, melyet egy nem európai származású énekes képviselt, az indonéz származású Anneke Groenloh személyében.
Érdekesség, hogy először fordult elő, hogy egy énekes – a francia Rachel – csak a keresztneve feltüntetésével versenyzett.
A verseny[szerkesztés]
Az 1956-os mellett ez az egyetlen verseny, melyről nem maradt fenn videófelvétel, csak hangfelvétel. Ennek oka, hogy a '70-es években a dán televízió épületében történt tűzeset során megsemmisült a felvétel. Csak a nyitány egy részlete, valamint a győztes dal előadásának egy részlete maradt fenn.
Először történt meg, hogy valaki a közönség soraiból megzavarta a versenyt: a belga dal előtt egy politikai tüntető szaladt a színpadra, kezében egy "Bojkottáljátok Francót és Salazart!" feliratú transzparenssel. Ezalatt a tévénézőknek a pontozótáblát mutatták. Miután a tüntető férfit elvezették, folytatódott a verseny.[1] A második alkalom, hogy megzavarták a versenyt, 2010-ben történt meg, amikor a spanyol produkció közben Jimmy Jump a színpadra futott. A harmadik alkalom, hogy megzavarták a versenyt, a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében történt, amikor az előző évi győztes Jamala produkciója közben egy ukrán férfi ausztrál zászlóval felfutott a színpadra és letolta a nadrágját.
A későbbi győztes olasz dal szokatlanul nagy ovációt kapott. Az énekesnőt, Gigliola Cinquettit egyedülálló módon visszatapsolta a közönség, hogy még egyszer meghajoljon.
A szavazás[szerkesztés]
Ismét módosítottak a szavazás menetén. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Luxemburg volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. Az olasz dal rögtön az első ország zsűrije után az élre állt, és előnyét végig megőrizve zárt az élen. A norvég, a dán és a spanyol zsűri kivételével mindegyik zsűritől kapott pontot, és összesen nyolc zsűritől gyűjtötte be a maximális öt pontot.
A szavazás ismételt módosítása ellenére sorozatban harmadik alkalommal négy ország dala maradt pont nélkül: ezúttal Jugoszlávia, Németország, Portugália és Svájc. Mind a négy ország először végzett nulla ponton. Portugáliának ez volt az első részvétele is egyben.
A szavazás során Olaszország óriási fölénnyel győzött, majdnem háromszor annyi pontot kapott, mint a második helyezett brit énekes. Ez a dalverseny történetének legnagyobb relatív különbségű győzelme.
Eredmények[szerkesztés]
Ponttáblázat[szerkesztés]
Zsűrik | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Össz | ![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() | |
![]() |
14 | 3 | 3 | 5 | 3 | ||||||||||||
![]() |
2 | 1 | 1 | ||||||||||||||
![]() |
6 | 5 | 1 | ||||||||||||||
![]() |
4 | 1 | 3 | ||||||||||||||
![]() |
9 | 3 | 3 | 3 | |||||||||||||
![]() |
11 | 5 | 1 | 5 | |||||||||||||
![]() |
14 | 1 | 3 | 5 | 3 | 1 | 1 | ||||||||||
![]() |
17 | 1 | 5 | 3 | 1 | 1 | 1 | 5 | |||||||||
![]() |
0 | ||||||||||||||||
![]() |
15 | 3 | 5 | 3 | 1 | 3 | |||||||||||
![]() |
0 | ||||||||||||||||
![]() |
49 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 3 | 3 | 5 | 5 | 3 | 5 | |||||
![]() |
0 | ||||||||||||||||
![]() |
0 | ||||||||||||||||
![]() |
2 | 1 | 1 | ||||||||||||||
![]() |
1 | 1 |
Visszatérő előadók[szerkesztés]
Előadó | Ország | Előző év(ek) |
---|---|---|
Anita Traversi | ![]() |
1960 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések[szerkesztés]
Pontbejelentők[szerkesztés]
|
|
Kommentátorok[szerkesztés]
Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
---|---|---|---|---|
![]() |
Emil Kollpacher | |||
![]() |
Paule Herreman (franciául) | |||
Herman Verelst (hollandul) | ||||
![]() |
||||
![]() |
David Jacobs (televízió) | |||
Tom Sloan (rádió) | ||||
![]() |
Aarno Walli | |||
![]() |
Robert Beauvais | |||
![]() |
Ageeth Scherphuis | |||
![]() |
Miloje Orlović | |||
Gordana Bonetti | ||||
Tomaž Terček | ||||
![]() |
Jacques Navadic | |||
![]() |
Robert Beauvais | |||
![]() |
Hermann Rockmann | |||
![]() |
Odd Grythe | |||
![]() |
Renato Tagliani | |||
![]() |
Gomes Ferreira | |||
![]() |
Federico Gallo | |||
![]() |
Theodor Haller (németül) | |||
Georges Hardy (franciául) | ||||
Giovanni Bertini (olaszul) | ||||
![]() |
Sven Lindahl |
Térkép[szerkesztés]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/de/ESC_1964_Map.svg/600px-ESC_1964_Map.svg.png)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 14.)