Ugrás a tartalomhoz

Vice (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 23., 20:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
Vice (Vița)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségApanagyfalu
Rangfalu
KözségközpontApanagyfalu
Irányítószám427207
Körzethívószám0x63[1]
SIRUTA-kód34146
Népesség
Népesség345 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság333 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság325 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 02′ 29″, k. h. 24° 08′ 55″47.041467°N 24.148547°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 29″, k. h. 24° 08′ 55″47.041467°N 24.148547°E
SablonWikidataSegítség

Vice (románul Vița, németül Witzen, Witzau) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Közigazgatásilag Apanagyfalu községhez tartozik.

Fekvése

A helység a Mezőség északkeleti részén, Besztercétől 60 kilométerre, Bethlentől 22 kilométerre délre, Kolozsvártól 110 kilométerre fekszik.

Története

1315-ben Wycze néven írták (Györffy II, 93). 1332-ben plébániatemploma volt, amelynek papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben 20 montanus dénárt, majd 25 dénárt fizetett. 1333-ban Bertalan 11 montanus dénárt fizetett (Beke 114, Györffy II, 93). 1772-ben a néhány római katolikus és a környező szórványokban élő katolikusok részére plébánia szerveződik. Ezekben az években éles ellentétek merültek föl a református lelkész és a katolikus egyház között. 1874-ben a református hívek kétharmada katolikus lett, hogy a Fogarassy püspök által megvásárolt és kiosztásra kerülő Mikes-Kemény birtokból részesüljenek. Csak azok a szűkösebb anyagi körülmények között élő személyek maradtak meg reformátusnak, akik nem vehettek részt a vásárban. 1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott, amikor az újonnan kialakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozik. 1920-tól 1940-ig Nagy-Románia, 1940-től 1947-ig a Magyar Királyság, 1947-től Románia integráns része.

  • A helység részletes története Kádár József, Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában a Vicze címszónál [1] található meg.

Lakossága és felekezeti közösségei

A falu lakossága az 1910-es népszámlálás adatai szerint 1082 fő volt, ebből 943 magyar és 130 román.

2002-ben lakossága már csak 402 fő volt, ebből 377 magyar és 22 román.

2003-ban a helység 311 római katolikus és mintegy 100 református lelket számolt.[3] A helység plébánosa 1998-tól Lőrinczi Károly. A helység református lelkipásztora 2008-tól Gáspár Erika.

A helységben működő gyermekotthonok

Néprajzi események

  • Hagyaték. Vicei Néptánc- és Énektalálkozó. (1998-2009) [2]

Látnivalók

  • Római katolikus templom. 1885-ben a helységben római katolikus templom épült (Schematismus 1913, 219).[3] A templom szentélye XV. századi.
  • Református templom. A jelenlegi református templom hajója valószínűleg XIV. századi, de lehetséges, hogy a XIII. századból származik, kivéve egy szakaszát, melyet a XIII. században átépítettek. A XV. században új szentélyt építettek a kor gótikus stílusában. Ezt képviseli a gótikus bordás boltozat lekerekített aljú, üres pajzsokat mutató záróköveivel és gúla alakú gyámköveivel. Cintermének kapuján az 1688-ból származó felirat volt olvasható : Pax intrantibus (Békesség a belépőknek). Vice a XVII. századtól kezdődően napjainkig református anyaegyház.[3]
  • A Wass Albert Általános Iskola előtt gróf czegei Wass Albert író és költő 2001-ben fölállított, bronzból készült mellszobra található [3], [4].

Források

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  3. a b c http://vicei-plebania.erdely.org/pages.php?menuid=3[halott link]
  4. Archivált másolat. [2009. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 21.)
  5. Archivált másolat. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 22.)

Jegyzetek

Irodalom

Külső hivatkozás