VII. István (latinul Stephanus), (kb. 850, Róma[1] – 897. augusztus 14., Róma[1]) volt a történelem folyamán a 114. pápa 896. májusától. A hivatalos vatikáni krónikák VI. Istvánként jegyzik, ugyanis az egyházi dokumentumok nem ismerik el II. István pápa pontifikátusát, hiszen nem lett felszentelve. A történelemtudósok mégis inkább a VII. István nevet tartják elfogadottnak. Alig egy éves pontifikátusa a középkor egyik leglázítóbb regnálása volt. Istvánt leggyakrabban a hullazsinattal azonosítják, amely valójában egy politikai vita erőszakos lezárása lett volna.
Rómában született, az egyik legnagyobb hatalommal rendelkező városi nemesi családban. A spoletói hercegi család tagja volt. Így aztán nem csoda, hogy az egyre inkább két pártra szakadó városban a spoletói párt támogatottja volt, szemben a német-római császárt támogató párttal. A gazdag család jó neveltetést biztosított Istvánnak, és így hamarosan a papi pályára lépett. Formózusz pápa Anagni püspökének szentelte fel. Amikor elődje, VI. Bonifác meghalt, az összegyűlt római zsinat hosszas vita után 896. május 22-én megválasztotta a keresztény egyház élére. A vitában a nagyhatalmú hercegi család minden befolyását bevetette.
Pontifikátusának kezdetén főként a hivatal elfoglalásával, alapvető dolgokkal foglalkozott. Majd 897 januárjában hívta össze hírhedtté vált zsinatát, a később hullazsinatra keresztelt gyűlést. Ennek hátterében az állt, hogy a spoletói párt végképp meg akarta semmisíteni a német-római császárt támogató rómaiak csoportját. Ezt politikai okokra lehet visszavezetni, ugyanis Formosus pápa ugyan császárrá koronázta a spoletói herceget, Videt, mégis az északi uralkodót, Arnulfot támogatta. Formózusz rávette Arnulfot arra, hogy egyesítse koronája alatt Itáliát, és álljon a pápai állam mellé. Ez a terv egyben azt is jelentette, hogy a spoletói hercegségnek el kell buknia. Arnulf sorra döntötte meg a félsziget északi államait, és amikor a hercegség ellen vonult, meghalt. Formózusz ráadásul királlyá koronázta Arnulfot, miután Vid meghalt. István trónra lépésével a spoletói párt elérkezettnek látta a pillanatot a visszavágásra.
István királlyá koronázta Lambertet, Vid fiát, akinek anyja, Ageltruda a Karoling-ház esküdt ellensége volt. Az ő hatására hívta hát össze István a hullazsinatot, amelyen mindenért Formózuszt tették felelőssé. Ezért az egyházfő kiásatta elődjének tetemét, felöltöztették pápai miseruhájába és így István bírósága elé citálták. A zsinat elismerte Formózusz bűnösségét, és ezért semmissé nyilvánították minden döntését és intézkedését, kitörölték a pápák sorából. A holt Formózuszról letépték díszes ruháját, levágták két ujját, amellyel áldást osztott, ezek után végigvonszolták Róma utcáin és belevetették a Teverébe.
István kegyetlensége ellen fellázadtak a rómaiak, és elsöpörték a spoletói párt túlerejét, az egyházfőt pedig börtönbe vetették, ahol augusztusban megfojtották.
- ^ a b Stefano (angol nyelven). www2.fiu.edu. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
