Spoletói Hercegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spoletói Hercegség
Ducato di Spoleto
575 – 1201
Itália 1000-ben.svg
Itália államai 1000-ben
Általános adatok
Fővárosa Spoleto
Vallás katolicizmus
Elődállam
Utódállam
 Longobárd Királyság
Szicíliai Királyság 

A Spoletói Hercegség egy középkori longobárd államalakulat volt a mai Közép-Olaszország területén.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A longobárdok 568-ban érkeztek a mai Olaszország északi területeire, ahol Pavia központtal királyságot alapítottak. A 6. század végére hatalmukat kiterjesztették Dél-Olaszországra is, ahol többé-kevésbé független hercegségeket alapítottak (Beneventói Hercegség, Capuai Hercegség, Salernói Hercegség). 575-576-ban az Alboin király halálát követő paviai trónviszályokat kihasználva Faroald herceg elfoglalta Nursiát és Spoletót és egy új hercegséget alapított Spoletói Hercegség néven. A következő években állandó háborúban állt a Ravennai Exarchátussal és a Pápai Állammal. Liutprand herceg uralkodása idejének végére (744) Spoleto visszakerült a paviai trón fennhatósága alá.

A Német-Római Birodalom része[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

776-ban, két évvel Beneventum bukása után, Spoletói is a Nagy Károly vezette frankok fennhatósága alá került. Nagy Károly felvette a longobárd királyi címet és noha a területet az egyháznak ajándékozta fenntartotta magának a jogot a hercegek megválasztására.

842-ben a frankok őrgrófságnak nyilvánították és nagyobb függetlenséget kapott. A 9-10. században számos háborút folytatott a bizánciakkal és az Adriai-tenger partjai mentén portyázó szaracénokkal. I. Guido halála után (860) a hercegséget fiai, Lambert és II. Guido felosztották egymás között. Utóbbi Camerino központtal új hercegséget alapított. Lambert halála után, 883-ban II. Guido ismét egyesítette a hercegséget, majd 888-ban Kövér Károly halála után német-római császárrá és Itália királyává koronáztatta magát. 967-ben II. Ottó német-római császár egy rövid időre egyesítette a Capuai Hercegséget, a Beneventói Hercegséget és a Spoletói Hercegséget, Pandulf herceg vezetésével. Az ő halála után a Spoletói Hercegség rövid ideig a Toszkánai Őrgrófság fennhatósága alá került.

Az invesztitúraharcok idején a hercegeket IV. Henrik német-római császár nevezte ki, ezt követően a Spoletói Hercegség élére az anconai őrgrófok kerültek (Urslingen-család). 1201-ben IV. Ottó német-római császár a pápának ajándékozta a hercegséget, majd területét felosztották a Pápai Állam és a Nápolyi Királyság között. A spoletói hercegi címet a 18. századtól kezdve használták ismét a Savoyai-ház tagjai.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a cikk a Duchy of Spoleto szócikk fordításán alapul