Trauner Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trauner Sándor
Alexandre Trauner en 1961 avec J. et P. Prevert.jpg
Születéskori neve Trau Sándor
Született 1906. szeptember 3.
Budapest
Elhunyt 1993. december 5. (87 évesen)
Omonville-la-Petite
Foglalkozása festőművész,
grafikus,
jelmeztervező,
díszlettervező

Trauner Sándor az IMDb-n

Trauner Sándor, Alexandre Trauner, született: Trau Sándor (Budapest, 1906. szeptember 3.[1]Omonville-la-Petite, 1993. december 5.) magyar származású francia festőművész, grafikus, jelmeztervező, Oscar-díjas díszlettervező.

Angolszász nyelvterületen Alexander Trauner néven is emlegetik.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehetsége korán megmutatkozott, 1921-1922-ben a Haris közi szabadiskolában Rippl-Rónai József növendéke volt, 1923-ban Podolini-Volkmann Artúr festőiskolájában folytatott tanulmányokat. A rákövetkező évben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csók István mellett tanult festészetet. 1925-ben barátaival (Hegedűs Béla, Kepes György, Korniss Dezső, Schubert Ernő, Veszelszky Béla, Vajda Lajos) megalakította a progresszív fiatalok csoportját, s tagja a Képzőművészek Új Társaságának. Ugyanebben az évben volt első kiállítása egy avantgárd könyvesboltban. Összeismerkedett Kassák Lajossal, akinek személyisége – az orosz avantgárd-művészettel együtt – erős hatást tett rá. Aktívan részt vett a Munka-kör baloldali alkotóközösség tevékenységében. A hivatalos szankcióktól tartva, illetve az erősödő antiszemitizmus miatt – Csók István tanácsára – 1929-ben Franciaországba ment.

Munkát keresve Párizsban összeismerkedett Lazare Meersonnal, René Clair filmrendező díszlettervezőjével, s így a festészet mellett a filmezés felé fordult. 1930-ban Luis Buñuel rendezésében készült Aranykor című filmben debütált díszleteivel, majd Meerson asszisztenseként részt vehetett Clair első hangosfilmjének, a világhírűvé lett Párizsi háztetők alatt című zsánerfilm elkészítésében.

1936-ig tizennégy filmben dolgozott Meerson mellett, René Clair, Julien Duvivier, Marc Allégret és Claude Autant-Lara műveiben. 1937-től már fődekoratőr. Marcel Carné filmrendező, Jacques Prévert író, költő és Kozma József zeneszerző oldalán tagja lett a költői realizmust megvalósító híres Carné-négyesnek. Ő tervezte a Ködös utak, a Külvárosi szálloda, valamint a Mire megvirrad című melodrámák díszleteit. Trauner fáradhatatlanul rótta és rögzítette maga számára Párizs utcáit magyar fotográfus barátaival, Brassaïval és André Kertésszel. Ma már tudható: lényegében ők őrizték meg a franciák részére a 30-as évek Párizsát: a későbbi nagyszabású bontások és átépítések miatt szinte már csak az ő fényképeikről és Trauner díszleteiből tudható, milyen is volt akkor a francia főváros.

A második világháború alatt – zsidó származása miatt – bujkálni kényszerült: dél-franciaországi illegalitásban készítette Jean Grémillon A nyár fényei, valamint Marcel Carné A sátán követei és a Szerelmek városa című filmjeinek díszleteit – neve is csak később kerülhetett fel a kópiákra.

A háború után is Marcel Carné mellett maradt. Hatalmas díszleteket tervezett, és építette fel a Párizs északi negyedeinek külsős helyszíneit ábrázoló makettjeit a főváros-környéki stúdiókban. Legimpozánsabb alkotása a Barbès-Rochechouart metrómegálló és a magasvasút jellegű metró volt, a mellette futó gépkocsiforgalmat biztosító körúttal, de elkészítette a Villette-i medencét és kikötőt, valamint az Ourcq-csatornát is uszályokkal…

Kiemelkedő tehetsége folytán nemzetközi hírnévre tett szert. Sorban keresték meg és látták el munkával az 1950-es években Párizsban forgató amerikai filmrendezők is. 1955-ben ismerkedik össze az osztrák származású Billy Wilder filmrendezővel, aki részére elkészíti az Ariane látványterveit. Találkozásuk egy gyümölcsöző időszak kezdete lett. Wilder invitálásának eleget téve Trauner az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy Hollywoodban olyan jelentős rendezők díszlet-, illetve látványtervezőjeként dolgozzon, mint Orson Welles, Billy Wilder, Jules Dassin, Martin Ritt, Peter Ustinov, vagy Fred Zinnemann. A legénylakás című film látványterveiért Oscar-díjat kapott, és nagyban kivette részét az öt kategóriában is Oscar-díjas Irma, te édes című Billy Wilder alkotásból is. Két film társproducereként is jegyzik.

1974-ben John Huston Aki király akar lenni című filmjével – amellyel ismét Oscar-díjra jelölték – búcsúzott Hollywoodtól. Végleg visszatelepült Franciaországba és Joseph Losey rendezővel kezdett dolgozni.

1982-ben André Libik producer felkérésére elvállalta, hogy a Simó Sándor által rendezett Viadukt című koprodukciós magyar film látványtervezője legyen. Élete során mintegy nyolcvan film díszleteit készítette el. Színházak részére is dolgozott, egyebek közt ő tervezte a díszleteket Jean-Paul Sartre Kean, a színész című drámájának párizsi előadásához.

Műveiből több kiállítást is rendeztek: 1981-ben Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, 1986-ban a párizsi Képzőművészeti Főiskolán, és ugyanebben az évben a lyoni Louis Lumière Intézetben.

A 7. művészet mitikus figurájának” munkamódszere sajátos volt. Sohasem tagadta meg festői mivoltát: számára rendkívül fontos volt a fény, a fekete-fehér filmek díszleteihez is színes vázlatokat festett és csak nagyon ritkán épített maketteket – bár abban is remekelt. Ugyanakkor gyakran használt optikai trükköket a korhű látvány és hangulat megteremtéséhez, valamint a díszletek mélységének kihangsúlyozásához. Jacques Prévert írta róla Díszletek című versében:

Décors de Trauner
architecture imaginaire
de rêves de plâtras de lumière et de vent     
Décors de Trauner
si beaux et si vivants.
Trauner-díszletek
mesebeli építészet
álmokból gipszből fényből és szélből     
Trauner-díszletek
oly szépek és élők.[2]       

1980-ban a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének tagja, 1986-ban pedig a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijébe hívták meg.

1990 márciusában Cherbourg városa – ahol az 1970-es évek elejéig lakott – díszpolgárának választotta. 1991-ben szélütés érte. Két évvel később az alsó-normandiai Omonville-la-Petite falucskában érte a halál. Örökös barátja, Jacques Prévert költő mellett nyugszik a helyi temetőben.

Trauner Sándor egyike volt azon világhírű magyaroknak, akik – noha nem Magyarországon váltak ismertté – magyarságukat soha nem tagadták meg, anyanyelvüket nem feledték el.

Díjai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díszlet- és látványtervezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díszlettervezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1930Aranykor (L’âge d'or), rendező: Luis Buñuel
  • 1932Danton, rendező: André Roubaud
  • 1932L’affaire est dans le sac, rendező: Pierre Prévert
  • 1933Faut réparer Sophie, rendező: Alexandre Ryder
  • 1934Sans famille, rendező: Marc Allégret
  • 1936Furcsa dráma (Drôle de drame ou L'étrange aventure de Docteur Molyneux), rendező: Marcel Carné
  • 1936 – Vous n’avez rien à déclarer?, rendező: Léo Joannon
  • 1937Andere Welt, rendező: Marc Allégret és Alfred Stöger
  • 1937La dame de Malacca, rendező: Marc Allégret
  • 1937 – Gribouille, rendező: Marc Allégret
  • 1938Ködös utak (Le quai des brumes), rendező: Marcel Carné
  • 1938 – Entrée des artistes, rendező: Marc Allégret (a maketteket is ő készítette)
  • 1938 – Külvárosi szálloda (Hôtel du Nord), rendező: Marcel Carné
  • 1938 – Mollenard, rendező: Robert Siodmak
  • 1938 – Külvárosi szálloda (Hôtel du Nord), rendező: Marcel Carné
  • 1939Mire megvirrad (Le Jour se lève), rendező: Marcel Carné
  • 1941Vontatók (Remorques), rendező: Jean Grémillon (makettek)
  • 1942A sátán követei (Les visiteurs du soir), rendező: Marcel Carné (a jelmezeket is ő tervezte)
  • 1942Soyez les bienvenus, rendező: Jacques de Baroncelli (makettek)
  • 1943A nyár fényei (Lumière d'été), rendező: Jean Grémillon (makettek)
  • 1943Le soleil a toujours raison, rendező: Pierre Billon (makettek)
  • 1943 – Tiétek az ég! (Le ciel est à vous), rendező: Jean Grémillon
  • 1945Szerelmek városa (Les enfants du paradis), rendező: Marcel Carné
  • 1945 – Les malheurs de Sophie, rendező: Jacqueline Audry (makettek)
  • 1946Az éjszaka kapui (Les portes de la nuit), rendező: Marcel Carné
  • 1947Voyage surprise, rendező: Pierre Prévert
  • 1947La fleur de l'âge, rendező: Marcel Carné (befejezetlen film)
  • 1947 – Rêves d’amour, rendező: Christian Stengel (makettek)
  • 1950Manèges, rendező: Marc Allégret (makettek)
  • 1950 – A kikötő Máriája (La Marie du port), rendező: Marcel Carné
  • 1950 – Juliette ou la clef des songes, rendező: Marcel Carné
  • 1951Csoda csak egyszer történik (Les miracles n'ont lieu qu'une fois), rendező: Marc Allégret (makettek)
  • 1952Othello, a velencei mór tragédiája (The Tragedy of Othello: The Moor of Venice), rendező: Orson Welles
  • 1952Torticola contre Frankensberg, rendező: Paul Paviot (rövidfilm)
  • 1952 – Les sept pêches capitaux – La luxure, rendező: Yves Allégret (makettek)
  • 1952 – La jeune folle, rendező: Yves Allégret
  • 1952 – A zöld kesztyű (The Green Glove), rendező: Máté Rudolf
  • 1952 – Hobson's Choice, rendező: David Lean
  • 1953Un acte d'amour, rendező: Anatole Litvak
  • 1955L’amant de lady Chatterley, rendező: Marc Allégret
  • 1955 – La lumière d'en face, rendező: Georges Lacombe
  • 1955 – Rififi a férfiaknál (Du rififi chez les hommes), rendező: Jules Dassin
  • 1956Sztriptíz-kisasszony (En effeuillant la marguerite), rendező: Marc Allégret
  • 1956 – Ariane, rendező: Billy Wilder
  • 1957Délutáni szerelem (Love in the Afternoon), rendező: Billy Wilder
  • 1957 – A vád tanúja (Witness for the Prosecution), rendező: Billy Wilder
  • 1957 – The Happy Road, rendező: Gene Kelly
  • 1958Légy szép, és tartsd a szád! (Sois belle et tais-toi), rendező: Marc Allégret
  • 1958 – L’amour est en jeu, rendező: Marc Allégret
  • 1959Le secret du chevalier d'Éon, rendező: Jacqueline Audry
  • 1959 – Egy apáca története (The Nun's Story), rendező: Fred Zinnemann
  • 1960 – Once More, with Feeling!, rendező: Stanley Donen
  • 1961Egy, kettő, három (One, Two, Three), rendező: Billy Wilder
  • 1961 – Párizs blues (Paris Blues), rendező: Martin Ritt
  • 1961 – Romanoff and Juliet, rendező: Peter Ustinov
  • 1961 – Szereti ön Brahmsot? (Goodbye Again), rendező: Anatole Litvak
  • 1962Kés a sebben (Le couteau dans la plaie), rendező: Anatole Litvak
  • 1962 – Gigot, rendező: Gene Kelly
  • 1964Bűbájos gyilkosok (Behold a Pale Horse), rendező: Billy Wilder
  • 1964 – Csókolj meg tökfej! (Kiss Me, Stupid), rendező: Billy Wilder
  • 1966Hogyan kell egymilliót lopni? (How to Steal a Million), rendező: William Wyler
  • 1967A tábornokok éjszakája (The Night of the Generals), rendező: Anatole Litvak
  • 1968A Flea in Her Ear, rendező: Jacques Charon
  • 1968 – Zűrben (Up Tight!), rendező: Jules Dassin
  • 1970Promise at Dawn, rendező: Jules Dassin
  • 1970 – Sherlock Holmes magánélete (The Private Life of Sherlock Holmes), rendező: Billy Wilder
  • 1971Egy válás meglepetései (Les mariés de l'an II), rendező: Jean-Paul Rappeneau
  • 1973Story of a Love Story, rendező: John Frankenheimer
  • 1974Grandeur nature, rendező: Luis García Berlanga
  • 1975Aki király akar lenni (The Man Who Would Be King), rendező: John Huston
  • 1976La première fois, rendező: Claude Berri
  • 1978Fedora, rendező: Billy Wilder
  • 1979Don Giovanni, rendező: Joseph Losey
  • 1980A jó öreg dr. Fu Manchu (The Fiendish Plot of Dr. Fu Manchu), rendező: Piers Haggard
  • 1981Nagytakarítás (Coup de torchon), rendező: Bertrand Tavernier
  • 1982La truite, rendező: Joseph Losey
  • 1983Viszlát Pantin! (Tchao pantin) , rendező: Claude Berri
  • 1984Vive les femmes!, rendező: Claude Confortès
  • 1985Metró (Subway), rendező: Luc Besson
  • 1985 – Harem, rendező: Arthur Joffe
  • 1986Jazz Párizsban ('Round Midnight)[4], rendező: Bertrand Tavernier
  • 1987Le moustachu, rendező: Dominique Chaussois
  • 1988Bengáli éjszakák (La nuit Bengali), rendező: Nicolas Klotz
  • 1988 – L’excès contraire, rendező: Yves-André Hubert (tévéfilm)
  • 1988 – Rouget le braconnier, rendező: Gilles Cousin
  • 1989Comédie d'amour, rendező: Jean-Pierre Rawson
  • 1989 – Találkozás (Reunion), rendező: Jerry Schatzberg
  • 1990A szivárványtolvaj (The Rainbow Thief), rendező: Alexandro Jodorowsky

Díszlettervező asszisztensként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1930Párizsi háztetők alatt (Sous les toits de Paris), rendező: René Clair
  • 1930 – David Golder, rendező: Julien Duvivier
  • 1931Jean de la lune, rendező: Jean Choux
  • 1931 – A millió (Le millon), rendező: René Clair
  • 1931 – Le bal, rendező: Wilhelm Thiele
  • 1931 – Les cinq gentlemen maudits, rendező: Julien Duvivier
  • 1931 – Miénk a szabadság (A nous la liberté), rendező: René Clair
  • 1932Július 14. (Quatorze juillet), rendező: René Clair
  • 1933Ciboulette, rendező: Claude Autant-Lara
  • 1933 – Le grand jeu, rendező: Jacques Feyder
  • 1933 – Lac aux dames, rendező: Marc Allégret
  • 1934Ámok (Amok), rendező: Fedor Ozep
  • 1934 – Zouzou, rendező: Marc Allégret
  • 1934 – L'hôtel du libre échange, rendező: Marc Allégret
  • 1934 – Hotel Mimóza (Pension Mimosas), rendező: Marc Allégret
  • 1934 – Justin de Marseille, rendező: Maurice Tourneur
  • 1935Les beaux jours, rendező: Marc Allégret
  • 1935 – Princesse tam-tam, rendező: Edmond T. Gréville
  • 1935 – Csintalan asszonyok (La kermesse héroïque), rendező: Jacques Feyder
  • 1936Ahogy tetszik (As You Like It), rendező: Paul Czinner

Színészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Producerként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1963Irma, te édes (Irma la Douce), rendező: Billy Wilder
  • 1964Bűbájos gyilkosok (Behold a Pale Horse), rendező: Billy Wilder

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alexandre Trauner et Jean-Pierre Berthomé: Décors de cinéma, Párizs, 1988, Jade-Flammarion ISBN 978-2082030052

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyes források augusztus 3-át jelölik meg születése napjaként
  2. Fekist fordítása.
  3. Vastagítottan szerepel a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. A PORT.hu adatbázisában régebben a magyar Éfféltájban és a francia Autour de minuit címmel szerepelt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]