Kozma József (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozma József
Életrajzi adatok
Születési név Kozma József
Született 1905. október 22.
Budapest, magyar
Elhunyt 1969. augusztus 7. (63 évesen)

Kozma József, Joseph Kosma (Budapest, 1905. október 22.Val-d’Oise, La Roche-Guyon, 1969. augusztus 7.) magyar zeneszerző, a francia sanzon megújító mestere.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó tanítványa volt. Zeneszerzés és karmester szakon végzett. 1926 és 1928 között a budapesti Opera korrepetítora volt. Közben avantgárd táncszínházakban dolgozott, Madzsar Alice mozdulatművészeti együttesének házikomponistája, és a Zeneakadémia kistermében rendezett Cikcakk-estek karmestere volt. 1929-ben ösztöndíjat kapott a berlini Operába, ám otthagyta a karmesterséget és Brecht vándortársulatához csatlakozott. Együtt dolgozott Hans Eislerrel és Kurt Weill-lel, akik nagy hatással voltak rá. Ekkor alakult ki ars poétikája: elkötelezett zenét akar írni, nála majd a filmzene sem lehet pusztán szórakoztató zenekíséret.

1933-ban költözött Párizsba (a francia állampolgárságot 1949-ben kapta meg), ahol Lys Ganty kísérője lett. Megismerkedett Jacques Prévert-rel, akinek verseire több mint 80 dalt írt, ám ezeket 1945-ig nem énekelhették nyilvánosan. A háború után viszont a Fréres Jacques, Yves Montand, Germaine Montéro, Cora Vaucaire és még sokan mások tűzték műsorukra a dalait, melyekből több világsiker lett. Írt dalt Apollinaire és Carco verseire, dolgozott Desnos-val (La Fourmi) és Queneau-val - az ő verseire írt dalok Juliette Gréco előadásában lettek világhírűek.

Leghíresebb szerzeménye a Hulló levelek franciául, Edith Piaf és Yves Montand előadásában híressé vált Les feuilles mortes, angol fordításban Autumn Leaves, Oscar Peterson zongorajátéka tette a jazzvilágban is hallhatatlanná Kozma Józsefet.

Filmbe csak egy dalt komponált: Florelle dalát Prévert versére Jean Renoir Lange úr vétke című művébe 1936-ban. Marcel Carné Jennyjének főcímében jelenik meg először a neve. Ezután Renoirral dolgozott: ő írta meg az Állat az emberben számára a „sínek szimfóniájá”-t, és ő hangszerelte és állította össze a Marseillase és A játékszabály klasszikus zenéjét. A háború után igyekezett szabadulni az 1930-as, 1940-es évek bevált „megzenésített főcímdal” konvenciójától, varieté- és kocsmaélményeit vitte a vászonra. Igazi népzenét, utcai dalokat írt, amelyek a hétköznapok valóságában gyökereznek, mégis finom költőiség fonja át őket - ideálisan folytatják Jacques Prévert dialógusait. Dalaiban a hagyományos kuplé/refrén szerkezetnél nagyobb szabadságot biztosított a szövegnek, hangszerelését forradalminak tartották a maga korában.

A filmzenéken kívül írt balettzenét, baletteket és pantomimeket Marcel Marceau-nak 1952-től, színpadi és kísérőzenét Jean-Paul Sartre darabjaihoz, zenekari, kamara- és vokális műveket, modern operát: A lyoni takácsokat Berlinben mutatták be 1959-ben; az Elektronikus szerelem bemutatója Párizsban 1961-ben, Budapesten pedig 1963-ban volt, a Huszárokat 1969-ben Lyonban, Fel, torreádor! című operettjét 1965-ben Győrben mutatták be. Carné Juliette, avagy az álmok kulcsa című filmjébe írt zenéjéért 1951-ben Cannes-ban megkapta a legjobb filmzene díját. Dalait a filmek tették népkinccsé. Máig leghíresebb és legtöbbet játszott sanzonjait Prévert-rel írta.

Kozma József sírja Párizsban

Válogatott filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Párizs lámpafénynél / Jenny 1936, F, r/d: Marcel Carné
  • Marseillaise, 1937, F, r/d: Jean Renoir
  • Állat az emberben / La bete humaine, 1938, F, r/d: Jean Renoir
  • Voyage surprise / Meglepő utazás, 1946, F, r/d: Pierre Prévert
  • Le grand rendez-vous / A nagy talákozás, 1949, F, r/d: Georges Lampin
  • Juliette avagy az álmok kulcsa / Juliette ou la clé des songes, 1951, F, r/d: Marcel Carné
  • The Green Glove / Le gantelet vert/A zöld kesztyű, 1951, USA-F, r/d: Máté Rudolf
  • L'amant de Lady Chatterley / Lady Chatterley szeretője, 1955, F, r/d: Marc Allégret
  • Fájdalom nélkül / Le cas du docteur Laurent, 1957, F, r/d: Jean-Paul Le Chanois
  • In the French Style / A la francaise/Francia módra, 1963, F-USA, r/d: Robert Parrish

Kép és hang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (A magyar szöveget a kiváló zongoraművész, Vécsey Ernő) írta.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]