Kozma József (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozma József
Életrajzi adatok
Születési név Kozma József
Született 1905. október 22.
Származás Budapest, magyar
Elhunyt 1969. augusztus 7. (63 évesen)

Kozma József, Joseph Kosma (Budapest, 1905. október 22.Val-d’Oise, La Roche-Guyon, 1969. augusztus 7.) magyar zeneszerző, a francia sanzon megújító mestere.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó tanítványa volt. Zeneszerzés és karmester szakon végzett. 1926 és 1928 között a budapesti Opera korrepetítora volt. Közben avantgárd táncszínházakban dolgozott, Madzsar Alice mozdulatművészeti együttesének házikomponistája, és a Zeneakadémia kistermében rendezett Cikcakk-estek karmestere volt. 1929-ben ösztöndíjat kapott a berlini Operába, ám otthagyta a karmesterséget és Brecht vándortársulatához csatlakozott. Együtt dolgozott Hans Eislerrel és Kurt Weill-lel, akik nagy hatással voltak rá. Ekkor alakult ki ars poétikája: elkötelezett zenét akar írni, nála majd a filmzene sem lehet pusztán szórakoztató zenekíséret.

1933-ban költözött Párizsba (a francia állampolgárságot 1949-ben kapta meg), ahol Lys Ganty kísérője lett. Megismerkedett Jacques Prévert-rel, akinek verseire több mint 80 dalt írt, ám ezeket 1945-ig nem énekelhették nyilvánosan. A háború után viszont a Fréres Jacques, Yves Montand, Germaine Montéro, Cora Vaucaire és még sokan mások tűzték műsorukra a dalait, melyekből több világsiker lett. Írt dalt Apollinaire és Carco verseire, dolgozott Desnos-val (La Fourmi) és Queneau-val - az ő verseire írt dalok Juliette Gréco előadásában lettek világhírűek.

Leghíresebb szerzeménye a Hulló levelek franciául, Edith Piaf és Yves Montand előadásában híressé vált Les feuilles mortes, angol fordításban Autumn Leaves, Oscar Peterson zongorajátéka tette a jazzvilágban is hallhatatlanná Kozma Józsefet.

Filmbe csak egy dalt komponált: Florelle dalát Prévert versére Jean Renoir Lange úr vétke című művébe 1936-ban. Marcel Carné Jennyjének főcímében jelenik meg először a neve. Ezután Renoirral dolgozott: ő írta meg az Állat az emberben számára a „sínek szimfóniájá”-t, és ő hangszerelte és állította össze a Marseillase és A játékszabály klasszikus zenéjét. A háború után igyekezett szabadulni az 1930-as, 1940-es évek bevált „megzenésített főcímdal” konvenciójától, varieté- és kocsmaélményeit vitte a vászonra. Igazi népzenét, utcai dalokat írt, amelyek a hétköznapok valóságában gyökereznek, mégis finom költőiség fonja át őket - ideálisan folytatják Jacques Prévert dialógusait. Dalaiban a hagyományos kuplé/refrén szerkezetnél nagyobb szabadságot biztosított a szövegnek, hangszerelését forradalminak tartották a maga korában.

A filmzenéken kívül írt balettzenét, baletteket és pantomimeket Marcel Marceau-nak 1952-től, színpadi és kísérőzenét Jean-Paul Sartre darabjaihoz, zenekari, kamara- és vokális műveket, modern operát: A lyoni takácsokat Berlinben mutatták be 1959-ben; az Elektronikus szerelem bemutatója Párizsban 1961-ben, Budapesten pedig 1963-ban volt, a Huszárokat 1969-ben Lyonban, Fel, torreádor! című operettjét 1965-ben Győrben mutatták be. Carné Juliette, avagy az álmok kulcsa című filmjébe írt zenéjéért 1951-ben Cannes-ban megkapta a legjobb filmzene díját. Dalait a filmek tették népkinccsé. Máig leghíresebb és legtöbbet játszott sanzonjait Prévert-rel írta.

Kozma József sírja Párizsban

Válogatott filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Párizs lámpafénynél / Jenny 1936, F, r/d: Marcel Carné
  • Marseillaise, 1937, F, r/d: Jean Renoir
  • Állat az emberben / La bete humaine, 1938, F, r/d: Jean Renoir
  • Voyage surprise / Meglepő utazás, 1946, F, r/d: Pierre Prévert
  • Le grand rendez-vous / A nagy talákozás, 1949, F, r/d: Georges Lampin
  • Juliette avagy az álmok kulcsa / Juliette ou la clé des songes, 1951, F, r/d: Marcel Carné
  • The Green Glove / Le gantelet vert/A zöld kesztyű, 1951, USA-F, r/d: Máté Rudolf
  • L'amant de Lady Chatterley / Lady Chatterley szeretője, 1955, F, r/d: Marc Allégret
  • Fájdalom nélkül / Le cas du docteur Laurent, 1957, F, r/d: Jean-Paul Le Chanois
  • In the French Style / A la francaise/Francia módra, 1963, F-USA, r/d: Robert Parrish

Kép és hang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (A magyar szöveget a kiváló zongoraművész, Vécsey Ernő) írta.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]