Aki király akart lenni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aki király akart lenni
(The Man Who Would Be King)
Rendező John Huston
Producer John Foreman
Alapmű Rudyard Kipling: Aki király akart lenni (novella)
Műfaj kalandfilm
Forgatókönyvíró John Huston
Gladys Hill
Főszerepben Sean Connery
Michael Caine
Christopher Plummer
Zene Maurice Jarre
Operatőr Oswald Morris
Vágó Russell Lloyd
Gyártás
Ország  Egyesült Királyság
 USA
Nyelv angol
Időtartam 129 perc
Költségvetés 8 000 000 $
Forgalmazás
Forgalmazó Columbia Pictures
Bemutató Egyesült Királyság 1975. december 18.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az Aki király akart lenni (The Man Who Would Be King) John Huston rendezésében készült 1975-ös britamerikai kalandfilm.

A négy Oscar-díjra jelölt produkció Rudyard Kipling azonos című novelláján alapszik. A mű névtelen narrátorát Christopher Plummer személyesíti meg a filmben Kiplingként. A történet középpontjában két brit kalandor áll Indiában. Mint a legtöbb Kipling műben, a szerző itt is pozitívan ábrázolja a Brit Birodalmat. A filmben Huston megpróbálja mindkét fél - Kelet és Nyugat - erényeit és hibáit egyaránt bemutatni.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudyard Kipling (Christopher Plummer) tudósítóként dolgozik a Northern Star nevű újságnál, egy napon egy rongyos öltözetű őrültnek kinéző ember megy oda hozzá, aki Peachy Carnehanként (Michael Caine), egykori régi barátjaként mutatkozik be. Peachy elkezd mesélni egy történetet Kiplingnek arról, hogy bajtársával Daniel Dravottal (Sean Connery) hogyan jutottak a távoli Kafiristanba (ma Afganisztán), hogyan váltak ott szinte istenekké és buktak el végül.

Évekkel korábban Peachy és Danny találkozott Kiplinggel az irodájában, ahol a két férfi elhatározta, hogy egy kalandos útra indulnak át a Khyber-hágón, "este utazva elkerülve a településeket", harcolva az útonállókkal, hóviharon és lavinákon át elérni az ismeretlen földet, Kafiristant, ahol fehér ember nem járt Nagy Sándor óta.

Az útjuk során találkoznak egy gurka katonával, Billy Fishsel (Saeed Jaffrey), aki évekkel ezelőtt egyedüliként élt túl egy térképészeti felderítő utat. Billy az angol mellett a helyiek nyelvét is beszéli, így tolmácsként áll szolgálatukba. Ahogy egy faluba érnek Fish eléri a falu vezetőjénél, hogy az angolokat katonai tanácsadónak, kiképzőnek és hadvezérnek válasszák. Az első csatájukban amikor egy ellenséges törzzsel csapnak össze, az őslakosok között az hír kezd elterjedni, hogy Danny egy isten, mert páncélozatlan mellkasán elakadt egy nyílvessző és sértetlen maradt. Az igazság szerint a kabátja alatt hordott tölténytartóban akadt el. Győzelmet győzelemre halmoznak, és a vereséget szenvedett törzsek csapatai is csatlakoznak az egyre dagadó seregükhöz.

Végül már nem marad senki, aki szembeszállna velük, és elérik Sikandergult, a szent várost. Ott egy szent ember a nyílvesszős eset megismétlését kéri, hogy eldöntsék Danny isten vagy ember, látva hogy vérzik-e vagy sem. Amikor Danny hátrálni kezd a szerzetesek megragadják, felszakítják a ruháját, és csak a Danny nyakában lógó szabadkőműves ékszer - amit még Kiplingtől kapott, hogy szerencsét hozzon - állítja meg őket. A véletlen folytán a szimbólum az ékszeren megegyezik Sikanderével (Nagy Sándor), aki évszázadokkal korábban járt ott, és megígérte, hogy visszatér. A szent emberek meg vannak arról győződve, hogy Danny Sikander reinkarnációja. Királyként üdvözlik, és elvezetik egy mesésen megrakott kincstárba, ami Sikandert illeti.

Ahogy telnek a hónapok Peachy egyre jobban sürgeti a barátját, hogy menjenek el a kinccsel még a tél beállta előtt, és míg rá nem jönnek az őslakosok az igazságra. Danny ezt hevesen ellenzi, és egyre jobban kezd a téveszmék rabjává válni. Elsőnek azt kéri Peachytől, hogy nyilazzon rá. Utána pedig azt veszi a fejébe, hogy a földet egy olyan nagyságrendű modern országgá fogja átalakítani, hogy Viktória királynővel is egyenrangúvá válik. A csalódott Peachy úgy dönt egyedül megy el, és annyi kincset visz, amit egy öszvérháton el tud vinni a barátja beleegyezésével.

Eközben Danny elhatározza, hogy megházasodik, miután meglátta a gyönyörű Roxannet (Shakia Caine). A tervét élesen ellenzi Peachy. Roxanne, akit babonás félelem tart rettegésben, azt hiszi azon nyomban meghal, ha egy istennel lép frigyre. A házassági ceremónián megszállottan menekülni próbál, és megharapja Dannyt. A harapás nyomán vér serken elő, így megbizonyosodik mindenki Danny emberi voltáról.

A dühös őslakosok üldözni kezdik Dannyt és Peachyt. Billy egyszemélyben próbálja feltartani a rohamot, ezzel időt nyerve, de így is hamar elfogják a két angolt. Dannyt arra kényszerítik, hogy mély szakadék feletti függőhíd közepére menjen. Danny még bocsánatot tud kérni barátjától mielőtt elszakadna a hidat tartó kötél. Peachyt két fenyőfa közé feszítik ki, de a következő nap levágják onnan és szabadon engedik, mert túlélte az isteni ítéletet. Végül visszatér Indiába, a kínzások miatt zavart elmével. Amikor Peachy befejezi az elbeszélést, átnyújtja Kiplingnek Danny fejét, amin még mindig korona van, ezzel bizonyítva története igazát.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Karakter
Sean Connery Daniel Dravot
Michael Caine Peachy Carnehan
Christopher Plummer Rudyard Kipling
Saeed Jaffrey Billy Fish
Shakira Caine Roxanne
Doghmi Larbi Ootah
Jack May Kerületi meghatalmazott
Karroom Ben Bouih Kafu Selim
Mohammad Shamsi Babu
Albert Moses Gulam
Paul Antrim Mulvaney

A produkcióról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Huston már az '50-es években le akarta forgatni a filmet, eredetileg Humphrey Bogart és Clark Gable főszereplésével. Utána Burt Lancaster és Kirk Douglas jött szóba, majd Paul Newman és Robert Redford. Newman javasolta végül a két brit színészt, Conneryt és Cainet. A produkciót a Pinewood Studios mellett Franciaországban, Marokkóban és az Egyesült Államokban forgatták.

A filmben az egyetlen női szereplő aki beszél az Roxanne, bár ő se sokat. A többi női szereplőnek neve sincs.

Eltérések a novellától[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film nagy részben hűen adja vissza Kipling novelláját, kivéve a végét, ahol a filmben a félőrült Carnehan Kipling íróasztalán hagyja Danny Dravot fejét. Az eredeti történetben Carnehan magával viszi a fejet, két nappal később a névtelen narrátor Carnehant egy elmegyógyintézetbe viszi, ahol napszúrásban hal meg.

Jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oscar-díj (1976)
    • jelölés: legjobb adaptált forgatókönyv - John Huston, Gladys Hill
    • jelölés: legjobb vágó - Russell Lloyd
    • jelölés: legjobb jelmeztervező - Edith Head
    • jelölés: legjobb látványtervező - Tony Inglis, Peter James, Alexandre Trauner
  • Golden Globe-díj (1976)
    • jelölés: legjobb betétdal - Maurice Jarre
  • BAFTA-díj (1976)
    • jelölés: legjobb operatőr - Oswald Morris
    • jelölés: legjobb jelmeztervező - Edith Head

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Man_Who_Would_Be_King (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.