Ugrás a tartalomhoz

Nagysáros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2021. március 31., 05:32-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források: kieg)
Nagysáros (Veľký Šariš)
Nagysáros címere
Nagysáros címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásEperjesi
Rangváros
Első írásos említés1217
PolgármesterFrantišek Bartko
Irányítószám082 21
Körzethívószám051
Forgalmi rendszámPO
Népesség
Teljes népesség6471 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség206 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság281 m
Terület25,69 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 02′ 18″, k. h. 21° 11′ 30″49.038333°N 21.191667°EKoordináták: é. sz. 49° 02′ 18″, k. h. 21° 11′ 30″49.038333°N 21.191667°E
Nagysáros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysáros témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagysáros (szlovákul: Veľký Šariš, németül: Groß-Scharosch) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. A 18. század végéig Sáros vármegye székhelye.

Fekvése

Eperjestől 5 km-re északnyugatra, a Tarca völgyében, annak partján fekszik.

Története

Utcarészlet

1217-ben „Sarus” néven említik először. Neve a magyar sár főnévből származik, egyúttal az egykori vármegye névadója. Sáros vára valószínűleg már 13. századi első említése előtt is állt. II. Béla egyik lányát a várkápolnában temettette el. 1312-ben Károly Róbert megostromolta, majd 1315 újéve körül Ákos Mikcs ismét elfoglalta a lázadó Tarkői Henrik ispántól. 1440-től 1461-ig Giskra serege szállta meg, míg Mátyás visszafoglalta tőlük. 1537 szeptemberében Fels, I. Ferdinánd vezére két hónapi ostrommal tudta elfoglalni. Helyreállították, de jelentősége fokozatosan megszűnt. A Rákócziak a Várhegy alatt 1613-ban emeltek várkastélyt. A várat 1687-ben Székely Márton – Thököly kapitánya – felgyújtotta, nehogy a császáriak kezébe kerüljön, azóta rom. 1701. április 18-án innen hurcolták fogságba a császáriak Rákóczi Ferencet.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SÁROS. Nagy Sáros. Régi Mezőváros Sáros Várm., földes Ura Gróf Áspermont Uraság, lakosai katolikusok, fekszik kies helyen, Eperjeshez 3/4 mértföldnyire, hajdani Vára alatt. Régi állapottyáról lásd Vágnert in Analectis Sarosiensib. Több nemes Urak is laknak benne; kastéllyában fogattatott-el éjjel ágyában Rakóczy; de Lengyel Országba kiszabadúlt vala. Határja középszerű, fája, legelője elég van, vásárjai meglehetősek.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Nagy-Sáros, tót m. v. Sáros vgyében, Eperjeshez északra 1 mfdnyire, a Tarcsa mellett, 2515 r. kath., 88 evang., 202 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy emeletes kastély. Számos nemes udvar. Szántóföldjei hegyesek, s közép termékenységüek; legelője, erdeje elég; lakosai közt sok timár, varga, posztós és kertész számláltatik.[3]

1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.

A második világháborúban a vár elpusztult, romjait 1947-ben lebontották.

Népessége

1880-ban 2571 lakosából 29 magyar és 2217 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 2675-en lakták, ebből 57 magyar és 2437 szlovák anyanyelvű.

1900-ban 2520 lakosából 260 magyar és 2011 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2476-an lakták: 418 magyar, 1869 szlovák, 74 német és 115 egyéb (lengyel vagy cigány) anyanyelvű. Ebből 2228 római katolikus, 100 görög katolikus, 88 izraelita, 52 evangélikus és 8 református vallású volt.

1921-ben 2540 lakosából 49 magyar és 2328 csehszlovák.

1930-ban 2863-an lakták, ebből 12 magyar és 2527 csehszlovák.

1991-ben 4058 lakosából 3873 szlovák volt.

2001-ben 4018 lakosából 3684 szlovák, 244 cigány és 2 magyar volt.

2011-ben 5292 lakosából 4348 szlovák, 476 cigány és 3 magyar.

Neves személyek

Nevezetességei

  • Az északnyugatra emelkedő 570 m magas Várhegyen állnak Sáros várának romjai.
  • Szent Jakab tiszteletére szentelt, szász gótikus, evangélikus temploma kis halmon áll, kerítőfalát négyszögletű tornyok erősítik.
  • Szent Erzsébet kápolna.
  • Szent Kunigunda kápolna.
  • Rákóczi-kastély.

Források

  • Tuhrinszky Károly 1899: Sárosvár története. Eperjesi Katolikus Főgimnázium Értesítője 1898, 1-61.
  • 1903 A nagysárosi Rákóczi-kastély. Művészet 2, 210-211.
  • Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.

Jegyzetek

További információk