Szinyelipóc
| Szinyelipóc (Lipovce) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Eperjesi |
| Turisztikai régió | Sáros |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1320 |
| Polgármester | Peter Miženko |
| Irányítószám | 082 36 |
| Körzethívószám | 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 523 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 23 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 622 m |
| Terület | 22,37 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Szinyelipóc
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 49° 03′ 20″, k. h. 20° 57′ 10″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szinyelipóc (szlovákul Lipovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában, Eperjestől 25 km-re nyugatra a Nagy-Szinye völgyében. 2011-ben 523 lakosából 507 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A falu felett álló Merse vára eredetileg szinyei Merse fia Benedek fiáé volt, 1311-ben az Aba nembeli Amadé fia János elfoglalta és felgyújtotta, ezután valószínűleg már nem épült újjá.
A falut magát a német jog alapján alapították a 13. – 14. században. Első írásos említése "Lypouch" alakban 1320-ból származik, amikor a szinyei uradalom része volt. 1389-ben "Lipoch", 1427-ben "Lypolch", 1773-ban "Lipowecz" alakban említik a korabeli források. 1427-ben 27 portája adózott. A Berzeviczy, a Doby és a Zichy családok birtoka volt, majd a 20. századig a Szinyei családé. 1600-ban 25 lakóház, valamint majorépületek, malom, sörfőzde, templom, plébánia és iskola volt a községben. A közepes nagyságú falbak közé számított. Lakói földművesek, állattartók, fazsindelykészítők voltak. A 18. – 19. században papírmalom működött a községben. 1787-ben 67 házában 516 lakos élt. 1828-ban 73 háza és 551 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal, foglalkoztak, később sokan Eperjes üzemeiben dolgoztak.
Vályi András szerint "Szinyer Lipócz, és Keczer Lipócz. Két tót falu Sáros Várm. Keczer Lipócznak földes Ura Szinyei Uraság, amannak pedig a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszenek Szepeshez nem meszsze, határjaik középszerûek, mint vagyonnyaik." [2]
Fényes Elek szerint "Szinye-Lipócz, Lipowce, tót f., Sáros vmegyében, Eperjeshez nyugotra 3 mfldnyire; igen szép hegyi vidéken: 459 római, 18 görög kath., 22 evang., 12 zsidó lak. Paroch. templom. Határa elég termékeny; az éghajlat a sok hegyek miatt hideg és változó; a sok és szép erdõkben bõ legelõjök van a lakosoknak; rétjei a hozzátartozó Kopitol pusztán felette jó szénát teremnek. De leginkább nevezetessé teszik ezen helységet hires savanyuvíz-forrásai, és természeti tekintetben ritka jelenségü vidéke. A faluhoz 1/2 órányira, egy tágas rétség közepén fakadnak a savanyuvíz-források, olly sok helyt és bõséggel, hogy az ezekbõl eredõ patak 180 lépésnyire már malmot hajt. Alkotó részeit megvizsgálta Józsa István, szabolcsi orvos illy czimü munkájában: „Scrutinium aquarum mineralium in possessionibus Singler et Lipocz, stb.” A fürdõhöz esõ legközelebbi forrás legrégibb, de leggyengébb. A második forrás jobbnak tartatik, s vizét messze elhordják. Környékén itt ott olly források buzognak, mellyek fojtó kénköves kigõzölgéseikkel a kisebb madarakat megölik. A harmadik forrás egy kõsziklából ömlik ki, már 20-30 lépésnyire hallatszó robajjal. A negyedik forrás, melly a b. Ghilányi épülete szomszédságában esik, hidegebb a többinél, több vasat találhatni benne s kevesebb kénkõsavany-léget. A lipóczi határ hegyes részében, a természet kicsinyben a Kárpát bérczes vidékét utánozza. Ugyanis itt iszonyu magasságu kõsziklák tornyosulnak felfele, mellyek legkülönösebb s meglepõbb formákat képeznek. Illyen a többek közt Kamena, Baba kõszirt, melly egy ölében gyermekét tartó anyát ábrázol. A Mózses, egy szabadonálló, széditõ magasságu kõszikla. Ezen kõsziklák közt több patakocskák csörömpöléseit hallhatni, mellyek nagy szépségü zuhatagokat képezvén, miután a síkra leérnek, tárgyakat kõvé változtatnak. Továbbá a falutól északra egy órányira, meglehetõs nagyságu barlang létez. A bémenetel igen bajos, mivel nem lehet fenállani benne, sõt veszedelmes is egy mindjárt mellette lévõ mély kút forma lyuk miatt. Mintegy 30-40 ölnyi mélységben, tágas kõboltba jut az ember, mellynek általmérõje 20 ölet tehet. Boltozatja elég magas és kõsziklából áll; feneke kõmorzsalékkal s csepegõkõvel van elboritva. Az elsõ kõboltból mindenfelé bemenetelek nyilnak e földalatti országnak más tartományaiba, de hová vezethetnek ezek s meddig, még ekkoráig senki sem tudja. A fentebb érintett hegyek egyikén, a melly most is Váracskának neveztetik, két kõfalnak omladékai látszanak; a mint mondják, Karthuzianusok, vagy mások szerint Templariusok lakhelyei voltak. A lipóczi savanyuvíz, a bártfai után, e megyében mindjárt következik, s sajnálni lehet, hogy vendégek befogadására mind eddig kevés történt. F. u. Szinyei Merse nemzetség." [3]
1910-ben 517, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.
2001-ben 506 szlovák lakosa volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusúvolt, 1663-ban reneszánsz stílusban építették át, ekkor épült tornya is. 1882-ben renoválták.
- A falu felett állnak a templomosok egykori várának Mersevárnak romjai.
- A falunak híres gyógyforrásai (Salvator, Korona) vannak.
- A falu határához tartozik a Zlá diera-barlang
Híres emberek [szerkesztés]
Itt született 1799. augusztus 6-án Ján Andraščík szlovák író, katolikus pap.
További információk [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
