Ásgút
| Ásgút | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Eperjesi |
| Turisztikai régió | Hajagos |
| Rang | község |
| Polgármester | Richard Bechera |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 737 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 103 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 340 m |
| Terület | 7,12 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ásgút, (szlovákul Podhorany, korábban Hašgut) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. Alsó- és Felsőásgútot a 20. század elején egyesítették. 2011-ben 737 lakosából 709 szlovák lakosa volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Eperjestől 13 km-re északkeletre fekszik.
Története [szerkesztés]
Vályi András szerint "ASGUT. Alsó Asgut. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokosai Okolicsányi, és más Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Posfalvához közel, mellynek filiája, ’s Tultsiktöl sem meszsze, határja középszerű, réttyei szorossak ugyan, de legelője, ’s fája szükségekre elég, más javai is lévén, második Osztálybéli. " [2]
"ASGUT. Felső Asgut. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura Körtvélyesi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik 68az előbbenitöl nem meszsze. Határja hasonló Alsó Asguthoz, tulajdonságai is, második Osztálybéli. " [2]
Fényes Elek szerint "Alsó- és Felső-Asgúth, két összeolvadt tót falu, Sáros vgyében, Posfalvához 1 1/4 órányira: 193 kath., 24 evang., 4 ref. lak., termékeny határral. F. u. többen, s a Körtvélyesy nemzetség innen veszi praedicatumát. Ut. p. Eperjes." [3]
A településnek 1910-ben 278, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
2001-ben 674 lakosából 666 szlovák lakosa volt.
További információk [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ^ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||

