Nagysáros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagysáros (Veľký Šariš)
Slovakia Velky Saris 15.JPG
Nagysáros címere
Nagysáros címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Eperjesi
Turisztikai régió Sáros
Rang város
Első írásos említés 1217
Polgármester František Bartko
Irányítószám 082 21
Körzethívószám 051
Népesség
Teljes népesség 5292 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 206 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 281 m
Terület 25,69 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagysáros (Szlovákia)
Nagysáros
Nagysáros
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 02′ 30″, k. h. 21° 11′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 30″, k. h. 21° 11′ 40″
Nagysáros weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagysáros, (szlovákul: Veľký Šariš, németül Gross-Scharosch) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. A 18. század végéig Sáros vármegye székhelye. 2011-ben 5292 lakosából 4348 szlovák és 476 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eperjestől 5 km-re északnyugatra a Tarca völgyében fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1217-ben "Sarus" néven említik először. Neve a magyar sár főnévből származik, egyúttal az egykori vármegye névadója. Sáros vára valószínűleg már 13. századi első említése előtt is állt. II. Béla egyik lányát a várkápolnában temettette el. 1312-ben Károly Róbert megostromolta, majd 1315 újéve körül Ákos Mikcs ismét elfoglalta a lázadó Tarkői Henrik ispántól. 1440-től 1461-ig Giskra serege szállta meg, míg Mátyás visszafoglalta tőlük. 1537 szeptemberében Fels, I. Ferdinánd vezére két hónapi ostrommal tudta elfoglalni. Helyreállították, de jelentősége fokozatosan megszűnt, majd 1687-ben Székely Márton Thököly kapitánya felgyújtotta, nehogy a császáriak kezébe kerüljön, azóta rom. A Rákócziak a Várhegy alatt 1613-ban emeltek várkastélyt. 1701. április 18-án innen hurcolták fogságba a császáriak Rákóczi Ferencet. A második világháborúban az épület elpusztult, romjait 1947-ben lebontották.

Utcarészlet

Fényes Elek szerint "Nagy-Sáros, tót m. v. Sáros vgyében, Eperjeshez északra 1 mfdnyire, a Tarcsa mellett, 2515 r. kath., 88 evang., 202 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy emeletes kastély. Számos nemes udvar. Szántóföldjei hegyesek, s közép termékenységüek; legelője, erdeje elég; lakosai közt sok timár, varga, posztós és kertész számláltatik." [2]

A településnek 1910-ben 2476, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar, lengyel és cigány kisebbséggel. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.

2001-ben 4018 lakosából 3684 szlovák, 244 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcarészlet
Sáros vára 17. századi metszeten
  • Az északnyugatra emelkedő 570 m magas Várhegyen állnak Sáros várának romjai.
  • Szent Jakab tiszteletére szentelt szász gótikus evangélikus temploma kis halmon áll, kerítőfalát négyszögletű tornyok erősítik.
  • Szent Erzsébet kápolna.
  • Szent Kunigunda kápolna.
  • Rákóczi-kastély.
Sáros várának romjai

Ismert személyek, akik a településhez kötődnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]