Zsegnye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsegnye (Žehňa)
Slovakia Zehna 1.JPG
Zsegnye látképe
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Eperjesi
Turisztikai régió Sáros
Rang község
Első írásos említés 1330
Polgármester Andrej Lazor
Irányítószám 082 06
Körzethívószám 051
Népesség
Teljes népesség 1007 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 60 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 394 m
Terület 16,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zsegnye  (Szlovákia)
Zsegnye
Zsegnye
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 55′ 00″, k. h. 21° 20′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 55′ 00″, k. h. 21° 20′ 30″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsegnye, (szlovákul Žehňa) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. 2011-ben 1007 lakosából 974 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eperjestől 12 km-re délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1330-ban "Zegnia" alakban említik először. Később "Segnia, Zwsnia, Zedeguka, Zedenia" alakban szerepel a történeti forrásokban. Egy Bodan nevű nemes utódainak birtoka volt. 1427-ben 19 portával adózott. A Segney családé, majd a 17. században a Kecer és Piller családok birtoka. 1787-ben 38 házában 283 lakos élt. 1828-ban 34 háza és 342 lakosa volt. Lakói zsellérek voltak, akik főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, vászonszövéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint " SEGNYE. Sáros Vármegy. földgye középszerű, de egyéb javai külömbfélék, és hasznosak." [2]

Fényes Elek szerint " Zsegnye, Sáros v. tót f. Kakasfalvához tartozó fil. 55 romai, 41 g. kath., 190 evang., 10 zsidó lak. Ev. szentegyház. F. u. a Keczer nemzetség. Ut. p. Böki." [3]

1910-ben 292, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott. Termelőszövetkezetét 1958-ban alapították. Lakóinak egy része Eperjes üzemeiben dolgozott.

A templom

2001-ben 795 lakosából 779 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus temploma a 13. században épült román stílusban, a 17. században tornyot, mellékhajót és sekrestyét építettek hozzá, valamint fallal is körbevették.
  • Neoreneszánsz sírbolt a 19. század második feléből.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]