Somos
| Somos (Drienov) | |
 |
|
| A római katolikus templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Eperjesi |
| Turisztikai régió | Sáros |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1283 |
| Polgármester | Jozef Petro |
| Irányítószám | 082 04 |
| Körzethívószám | 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2111 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 104 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 219 m |
| Terület | 20,27 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Somos
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 52′ 30″, k. h. 21° 16′ 20″ | |
| Somos weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Somos, (szlovákul Drienov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában, Eperjestől 14 km-re délre a Tarca bal partján. 2011-ben 2111 lakosából 1841 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A falut 1283-ban IV. László király oklevelében említik először. 1284-ben "Sumus" alakban említik, ekkor birtokosa Somosi György fia Péter volt. A település a 13. században keletkezett az Aba nemzetség egy elpusztult faluja helyén, a somosi váruradalom területén. 1284-től vámszedőhely volt, híresek voltak vásárai is. 1427-ben 10 portája adózott. Itt verte meg 1449. szeptember 5-én Giskra huszita serege Székely Tamás magyar seregét. A várat 1575-ben elfoglalta és lerombolta a török, a falu viszont mezővárossá fejlődött. Főbb birtokosai a Somosy, Berzeviczy, Máriássy, Thököly, Klobusiczky és Dessewffy családok, a 19. századtól az Andrássyak voltak. 1787-ben 112 házában 845 lakos élt. 1828-ban 140 háza és 1055 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, de a 19. századtól jelentős volt a fazekasság is és téglagyár is működött a településen.
Vályi András szerint "SOMOS. Drinov. Régi tót Mezõváros Sáros Várm. földes Ura Dezsõfy Uraság, a’ kinek kastéllyával ékesíttetik, fekszik Eperjeshez két mértföldnyire; lakosai leginkább katolikusok, határja középszerû, vagyonnyaikat jól eladhattyák" [2]
Fényes Elek szerint "Somos, tót falu, Sáros vmegyében, Eperjeshez délre 2 mfd., a kassai országútban, a Tarcsa mellett: 885 kath., 14 evang., 25 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Földe, rétje igen jó, s a gazdaság müvelt európai módra folytattatik. Kastély. Vizimalom. Tehenészet. Szép tölgyes erdõ. F. u. gr. Andrásy György. " [3]
1910-ben 1421, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott.
2001-ben 2050 lakosából 2011 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus temploma a 14. század első felében épült, eredetileg gótikus stílusú volt. A 15. században bővítették, 1749 után barokk stílusban építették át.
- Későbarokk kastélya az 1760-as években épült a régi gótikus vár helyén.
- Görög katolikus temploma 1902-ben épült.
További információk [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
