Molnár János-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. április 15., 21:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Molnár János-barlang
A Molnár János-barlang alsó bejárata
A Molnár János-barlang alsó bejárata
Hossz6000 m
Mélység100 m
Magasság30 m
Függőleges kiterjedés130 m
Tengerszint feletti magasság110 és 116 m
Ország Magyarország
TelepülésBudapest
Földrajzi tájBudai-hegység
Típusaktív, hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám4762-5
Elhelyezkedése
Molnár János-barlang (Magyarország)
Molnár János-barlang
Molnár János-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 04″, k. h. 19° 02′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 04″, k. h. 19° 02′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár János-barlang témájú médiaállományokat.

A Molnár János-barlang fokozottan védett barlang, amely a Budai-hegységben, Budapest II. kerületében helyezkedik el. Magyarország legnagyobb vízalatti barlangja. A Budai-hegység és Budapest egyetlen, jelentős hosszban feltárt aktív hévizes barlangja.

Leírás

1982 óta fokozottan védett barlang. Akkor még csak 450 méter volt ismert az eddig feltárt, hat kilométer hosszú, hasadék jellegű barlangból, amely még mindig nem a teljes barlang. A József-hegy lábánál, 100 m és 116 m tengerszint feletti magasságban vannak a bejáratai. Eocén márgában alakult ki.

Két, ember számára járható bejárata van és egy elméletileg kimutatott. A felső, száraz bejárata a Malom-tó felett, az alsó a tó vízszintje alatt található. A barlang a József-hegy lábánál található Malom-tó forrásainak a vizét vezeti el. A vizét a mélyből feltörő meleg és a Budai-hegységből érkező hideg karsztvíz adja. A falakat gömbüstök és hévforráscsövek díszítik. Mélyebben fekete, mangános bevonat borítja. Az öt nagy rózsadombi barlang közül ez az egyetlen, napjainkban is aktív, hévizes barlang.[1][2] A barlangban fakadó, 20–23 °C-os termálvizet a Szent Lukács gyógyfürdő hasznosítja. A barlang le van zárva. Látogatásához és a merüléshez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

Név

Nevét arról a Molnár Jánosról kapta, aki száraz járatait már 1856-ban bejárta és elemezte a víz kémiai összetételét. A vizsgálatait az Orvosi Hetilap 1858. évi 33. számának 525. oldalán tette közzé. 1942-ben Papp Ferenc a Budapest meleg gyógyforrásai című könyvében ajánlotta, hogy az akkoriban Langyos-forrásbarlang néven ismert üreget annak első leírójáról, a budapesti gyógyforrások kutatójáról, Molnár Jánosról kellene elnevezni.

1977-ben volt először Molnár János-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Langyos-forrásbarlang (Kordos 1984), Lukácsfürdő forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Malomtavi-barlang (Kordos 1984), Malom-tó barlangja, Malomtó-forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Molnár János-tavasbarlang (Pápa, Dénes 1982), Szent Lukács barlang (Kordos 1984), Szt. János-barlang (Kalinovits 2003) és Szt. Lukács-tavasbarlang (Kalinovits 2003) neveken is.

Kutatástörténet

Az első nyomtatásban megjelent tudósítás az üregről az Orvosi Hetilapban jelent meg 1858-ban. Első kutatója a névadó Molnár János volt. A hegy oldalában nyíló üreget felmérte és nagy vízalatti barlangrendszer létezését feltételezte leírásában.[3] Ez a barlangtérkép nyomtatásban nem jelent meg, az eredeti példány pedig nem lelhető fel. Az első, publikált felmérése 1942-ben jelent meg a Budapest meleg gyógyforrásai című könyvben, amely Papp Ferenc és Tarics Sándor 1937-es munkáján alapult.

Plózer István vezetésével az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály 1972–1973-ban szerkesztett egy vázlatos barlangtérképet. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Malomtó-forrásbarlangja néven (Lukács-fürdő és Császár-fürdő) a barlangot említő 6 irodalmi mű megjelölésével. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, II. kerületi Molnár-János-barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Budapest II. kerületében található barlang Molnár-János-barlang néven.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Budai-hegységben lévő és 351,1 m hosszú Molnár János-barlang az ország 35. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 37. leghosszabb barlangja a Budai-hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 351,1 m hosszú, 1976-ban ismeretlen hosszú, 1975-ben ismeretlen hosszú Molnár János-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Molnár János-barlangnak 4762/5. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang.

1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1984-ben a legújabb térképezés eredménye jelent meg a Magyarország barlangtérképei sorozat 5. füzetében, amelyet Kalinovits Sándor és Kollár K. Attila szerkesztett. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. Az országos barlanglistában szerepel a barlang Molnár János-barlang néven Szent Lukács barlang, Malomtavi-barlang és Langyos-forrásbarlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Molnár János-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 3 foglalkozik a barlanggal.

Az 1987. évi MKBT központi kutatótábor tájékoztatójában van egy ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a budai barlangok közül néhány, pl. a Molnár János-barlang mekkora tszf. magasságban helyezkedik el, illetve ezeknek a barlangoknak mekkora a függőleges kiterjedése. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 41. leghosszabb barlangja a 4762/5 barlangkataszteri számú, 414 m hosszú Molnár János-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 351 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 61. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a 4762/5 barlangkataszteri számú, 51,7 m függőleges kiterjedésű Molnár János-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang nincs benne. A barlang 36,9 m mély és 14,8 m magas.

A barlang bejáratának környéke

1990-ben az FTSK Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1993. március–áprilisi MKBT Műsorfüzetben megjelent, hogy a KTM Természetvédelmi Hivatal egy plakátsorozat megjelenését tervezte, amelyen a magyarországi fokozottan védett barlangok szerepelnek, és ehhez diákat keresett. Előkészítés alatt állnak a Budai-hegység fokozottan védett barlangjairól és a közeljövőben fokozottan védett barlangjairól készült plakátok, köztük a Molnár János-barlangot ábrázoló is. Ez a barlang is csillaggal lett megjelölve, amely azt jelenti, hogy leginkább erről a barlangról keres fényképet.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2002 novemberében történt egy nagy távlatokat nyitó felfedezés egy ismeretlen járat megnyílását követően.

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai könyvben lévő barlangismertetés szerint 420 m hosszú, 55 m függőleges kiterjedésű, 18 m magas, 37 m mély és vízszintes kiterjedése 60×80 m. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Budai-hegységben lévő és 4762-5 barlangkataszteri számú Molnár János-barlang Magyarország 59. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 420 m hosszú barlang 1977-ben 351 m és 1987-ben 414 m hosszú volt. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Budai-hegységben lévő és 4762-5 barlangkataszteri számú Molnár János-barlang Magyarország 67. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 55 m mély barlang 1987-ben 52 m mély volt.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Molnár János-barlang (Malom-tó barlangja) a Budai-hegység egyetlen, jelentős hosszban feltárt aktív hévizes barlangja. Fokozottan védett természeti érték. Budapest II. kerületében, a Malom-tónál, 100 és 116 m tszf. magasságban vannak a bejáratai. Felső, száraz bejárata a Malom-tó felett, az alsó pedig a tó vízszintje alatt helyezkedik el. Hasadék jellegű járatai eocén márgában húzódnak. A meleg vizek és a hideg karsztvizek keveredése játszott szerepet kioldódásában. A falakat hévforráscsövek és gömbüstök díszítik, mélyebben fekete, mangános bevonat borítja. Annak a patikusnak a nevét kapta meg, aki már 1856-ban bejárta száraz járatait, és a víz kémiai összetételét elemezte. 1953-ban kezdődött el a víz alatti részek feltárása és 1977-re elérte hossza a 420 m-t. Egy ismeretlen járat 2002. novemberi megnyílását követő, és jelenleg is tartó felderítő merülések eredményeként majdnem 3 km hosszú és kb. 62 m mély. A Lukács-fürdő hasznosítja a barlangban fakadó 20–23 °C-os termálvizet. A lezárt barlang megtekintéséhez és a merüléshez engedély kell. Kalinovits Sándor szócikkében meg van említve, hogy Kalinovits Sándor 2002. októbertől napjainkig a Molnár János-barlang víz alatti kutatásának vezetője. A barlang feltárt hossza eléri a 4000 m-t. Plózer István szócikkében meg van említve, hogy Plózer István egyik legjelentősebb kutatási területe a Molnár János-barlang volt.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Budai-hegységben elhelyezkedő Molnár János-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Molnár János-barlang a búvároktatásra igénybe vehető barlangok körébe és a látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangok körébe tartozik. Naponta legfeljebb 10 fő használhatja búvároktatásra és látogatási célú barlangi búvármerülésre.

2011. szeptember 21-én egészségügyi okokból Bodony Szilárd kutatóbúvár meghalt egy merülést követően. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Molnár János-barlang (Budai-hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Molnár János-barlang (Budai-hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Molnár János-barlang (Budai-hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti. A barlang nem kutatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető (legfeljebb 50 fő/nap).

Irodalom

További irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ A világ legnagyobb hévizes barlangján ül Buda (magyar nyelven). index.hu, 2008. november 18. (Hozzáférés: 2010. november 30.)
  2. ↑ Egyedülálló barlangot mutattak be Budapesten - képes-filmes beszámolónk
  3. ↑ A Molnár János-barlang története (magyar nyelven). www.mjcave.hu. (Hozzáférés: 2016. október 3.)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Molnár_János-barlang&oldid=23783311”