Széher út

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Széher út
A Gellért-hegy felé nézve (1936)
A Gellért-hegy felé nézve (1936)
Közigazgatás
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest II. kerülete
NévadóSzéher Mihály
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Széher út (Budapest II. kerülete)
Széher út
Széher út
Pozíció Budapest II. kerülete térképén
é. sz. 47° 31′ 28″, k. h. 18° 58′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 28″, k. h. 18° 58′ 47″
A Wikimédia Commons tartalmaz Széher út témájú médiaállományokat.

A Széher út egy közepes jelentőségű útvonal Budapest II. kerületében, a Budai-hegység városon belüli részein. Szépilona kerületrészben ágazik ki északnyugat felé és végig a kiindulási irányát követi, Kurucles és Lipótmező kerületrészek ingatlanai között haladva.

Nyomvonala[szerkesztés]

A Budenz útból ágazik ki északnyugat felé, néhány méteren belül keresztezi a Bognár utcát is, amely csak méterekkel arrébb torkollik ugyancsak a Budenz útba. Gyakorlatilag egyenes irányban emelkedve halad a Kis-Hárs-hegy 362 méteres magasságú csúcsa irányába, az onnan délkelet felé elnyúló gerincen. Az út északi oldalán elterülő telkek lankásabbak, a Kuruclesi út irányába, dél-délnyugat felé lefutóak lényegesen meredekebbek, ebből is fakad, hogy az utat észak felől kísérő Hűvösvölgyi útra több keresztutcája is lefut, ezzel szemben a Kuruclesi út irányába csak lépcsők vezetnek, amelyek kizárólag gyalog járhatók. A Lipótmezei út kereszteződése után nem sokkal erdei úttá alakul, amely egy közeli elágazást követően az északabbi irányában Hárshegyi körút, a nyugatabbi irányban Mária út nevet viseli. A Széher út erdei vége egyúttal a Hárs-hegyi tanösvény kiindulási pontja is.

Megközelítése[szerkesztés]

A Széher úton, a Szerb Antal utca (korábban Szajkó utca) kereszteződésétől az alsó végpontjáig végighalad a 129-es buszjárat, amelynek az említett kereszteződés közvetlen közelében van a felső végállomása. Emiatt gyakorlatilag az út teljes szakaszát illetően ez a járat kínálja a legjobb megközelítési lehetőséget. Az út alsóbb szakasza még kényelmesen megközelíthető a Hűvösvölgyi úton közlekedő villamosok (56, 56A, 59B, 61) Kelemen László utca megállóhelyétől is.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az út Széher Mihály (1817-1889) ügyvéd és királyi tanácsos nevét őrzi, aki Pest, Buda és Óbuda egyesítésének egyik szorgalmazója volt. 1870-1873 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsában viselt tagságot, 1873-1884 között pedig a fővárosi törvényhatóság virilista tagja volt. 1911-től viseli az út a Széher út nevet.[1]

Jelentősebb épületek az út mentén[szerkesztés]

A déli lejtőre néző villa Dohnányi Ernő zongoraművész és zeneszerző számára épült, alatta különleges gonddal megtervezett kert létesült. A második világháború vége felé Dohnányi felesége a villában szülészetet rendezett be a környék várandós asszonyai számára, majd amikor a harcok már a környéken folytak, a sebesült katonák számára is menedéket adott. A háború után egy darabig itt élt Filep Lajos esztéta is. Ma a házat a komponista távolabbi rokonai lakják, ápolva az ő emlékét is.
A katolikus egyházi kezelésben működő kórházat az Assisi Szent Ferenc Leányai apácarend létesítette gyakorló kórházként, ápolónők képzésének elősegítésére. Az intézményt 1937. augusztus 19-én Angelo Rotta apostoli nuncius szentelte fel (akinek később, a második világháború idején az üldözöttek mentésében is sok szerepe volt), megnyitása 1937. október 1-jén történt.. 1950-ben államosították, később egy időre az önállóságát is elveszítette, s a János kórház tagintézménye lett. Ma ismét itt dolgoznak a Szent Ferenc Leányai rend ápoló nővérei, akiket 1951-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor elűztek a Tárogató úti rendházukból. A kórház bejárata előtt álló Szent Ferenc-szobor Kligl Sándor alkotása.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1936, Széher út. Ilyenisvoltbudapest.hu, hozzáférés: 2019. május 15.
  2. Műemlékek és épületek. Nyék-Kurucles Egyesület, 2014. június 17. [2019. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 15.)

Források[szerkesztés]

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 433. o. ISBN 963-05-6411-4