Millenáris
| Millenáris | |
 |
|
| A Millenáris a levegőből | |
| Korábbi nevek: Millenáris Park | |
| Hely | 1024 Budapest, Millenáris Park |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1884–1885 (Ganz gyártelep) |
| Megnyitás | 1885 (gyártelep) 2001 (mai jellege) |
| Rekonstrukciók évei | 2000–2001 (kulturális központ és közpark) |
| Építész(ek) |
2000-ben: Mélygarázs |
| Kivitelező | Kisrókus 2000 Kft. Céh Rt. Céh Projekt Kft. Consultant Kft. Új Irány Kkt. |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kulturális központ, közpark |
| Elhelyezkedése | |
 Millenáris
Pozíció Budapest térképén
|
|
A Millenáris (korábbi nevén Millenáris Park) a magyar főváros és Európa jelentős kulturális és életmódbeli értékeit bemutató – közérdekű és üzleti rendezvényekre is alkalmas – kulturális központja. Az eredetileg a múlt században Ganz Ábrahám által a Pesti Hengermalom területén alapított vasöntödéből fejlesztették ki a későbbiekben a magyar ipartörténet nemzetközi hírű gyáregységét. A műemléki gyárcsarnokok újraformálásáért a Millenáris Park építészeti kialakítása 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A Ganz-gyár [szerkesztés]
Ganz Ábrahám 1844-ben alapította meg öntőműhelyét Budán, ott, ahol ma az Öntödei Múzeum áll. A kis üzem alig egy emberöltő alatt jelentős gépipari vállalattá növekedett. A gyár Ganz halála után a kiemelkedő tudású gépészmérnök, Mechwart András fejlesztő tevékenysége révén emelkedett rövidesen a hazai üzemek élére. Mechwart 1878-ban hozta létre a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. keretein belül az erősáramú villamosipar alapjait megteremtő villamossági osztályt, amelynek vezetését az elektrotechnika legújabb eredményeivel foglalkozó fiatal és agilis Zipernowsky Károlyra bízta. A kis műhely előbb a második kerületi Kacsa utca egyik udvari épületében, majd a volt Király-malom Fő utcai épületében fejlődött igazi üzemmé, a kontinens egyik legjelentősebb villamossági gyárává.
A kezdeti sikereket az 1884–85-ben Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa által kidolgozott transzformátorrendszer, és 1885-ben az első transzformátor megalkotása (amely először tette lehetővé a villamosenergia nagyobb távolságra történő szállítását) koronázta meg. A Ganz-gyár az elektromos rendszerek gyártásával rövidesen világszerte ismertté, elektrotechnikai gyártmányai és berendezései két évtizeden át a világpiac egyik vezetőjévé váltak. Világszerte felhasznált találmányok sora is jellemzi a korszakot, köztük például a Bláthy által megszerkesztett és szabadalmaztatott elektromos fogyasztásmérő, a „villanyóra”, de ide sorolhatók a Kandó Kálmán nevéhez fűződő villamos vontatási rendszer fejlesztései is.
.jpg)
1897-ben épült fel az akkor világszínvonalon álló elektrotechnikai gyár Lövőház utcai épülete, ahol akkor már kétezernél is többen dolgoztak. 1906-ban a gyár önállósította magát, és Ganz-féle Villamossági Rt. néven működött 1929-ig, amikor is – a nemzetközi vetélytársaktól erősen megszorongatva és szakmai tekintélyében megtépázva – visszaolvadt az anyagyárba. Közben 1911–12-ben felépült az a nagyszerelde, amely napjainkra felkerülve az ipari műemlékek sorába, a nemzeti ipar- és kultúrtörténeti örökség emlékeként őrzi a jövő számára a hely szellemét.
Az újabb elismerést és sikert az 1920-as években megindult hazai villamosítás vezető vállalataként érte el a Ganz, majd sikeres korszerűsítései eredményeként rövid időre ismét nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett. A válságból a vállalat a nagyvasúti villamosítás Kandó-rendszerű mozdonyai, a Ratkovszky-féle feszültségszabályozók, a különféle Jendrassik-motorok és -turbinák révén lábalt ki, de rövidesen mindent romba döntöttek a második világháborús elemi erejű pusztítások.
A sok nehézség árán újjáépült gyár 1949-től Ganz Villamossági Gyár néven ismét önállóvá vált, majd számtalan szervezeti változást átélve neve 1963-tól Ganz Villamossági Művek lett. Egyre inkább beszűkült piacra termelt a nagyvállalat, s az elmaradt érdemi fejlesztések jelentősen vissza is vetették, bár a nemzetközi piacon néhány versenyképes termékkel még őrizte a cég hajdanvolt nevét. A saját fejlesztés visszaszorulása, a világszínvonaltól történő fokozatos elmaradás, majd a hatékonyság csökkenése, és nem utolsó sorban a piacok átrendeződése válságos helyzetbe sodorta a nagy múltú vállalatot.
Időleges kiutat jelentett a külföldi tőke bevonásával a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. létrehozása 1991-ben, ám a termelés fokozatosan csökkent, majd megkezdődött a fővárosi gyártelep vidékre költöztetése. A villamossági vállalat 2000-től Ganz Transelektro Rt. néven működik tovább. A hajdani központi gyártelepen ugyanekkor megkezdődtek a Millenáris Park létrehozását célzó munkálatok.
A helyszín [szerkesztés]
A Ganz Villamossági Művek területe több évszázada kiemelkedő szerepet játszik Budapest fejlődésében. 2000-től a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig igényes közparkká alakult át. A közelben, a mai Margit híd budai hídfőjében már a római korban is katonai tábor működött, de a Budai Vártól északra fekvő térség gazdasági hasznosítása a 13. század végén indult el. A mai Margit körút beépítése döntő mértékben az 1809–1850 közötti időszakban történt meg. E virágzó időszakban indította meg termelését az egykori Kórház (ma Ganz) utcában a Ganz Vasöntöde. A Ganz Ábrahám által 1844-ben alapított kis öntőműhely alig egy emberöltő alatt Európa-szerte jelentős gépipari vállalattá növekedett.
.jpg)
A gyár előbb Ganz Ábrahám világszínvonalú szabadalma alapján kéregöntésű vasúti kerék, majd a kéregöntéses technológiából – immár Mechwart András irányítása alatt – továbbfejlesztett malomipari hengerszék gyártásával foglalkozott. Mechwart András meghatározó szerepet játszott abban is, hogy a mai Lövőház utca–Margit körút–Kisrókus utca–Marczibányi tér által határolt területen megalakult a villamossági gyár, amihez mások mellett olyan nemzetközi hírű mérnökök, tudósok kötődtek, mint Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa vagy Jendrassik György.
A gyár egyik első épülete a D jelű szerelőcsarnok (ma a kisebbik kiállítási csarnok) volt. Ezt alig több mint egy évtizeddel később, 1911–12-ben a gyár fejlődése nyomán szükségessé vált bővítésként a B jelű (ma a nagyobbik kiállítási csarnok), 1997-ben műemléki védettség alá helyezett nagyszerelde követte.
A gyár területe a városrész fejlődése nyomán felértékelődött, így már a két világháború között felmerült kiköltöztetése, azonban a háborús konjunktúra következtében az erre irányuló tárgyalások megszakadtak. A második világháború befejeztével az épületállomány és a géppark több mint fele megsemmisült vagy használhatatlanná vált. Az újjáépítést követően rohamtempóban épült meg a két, C és F jelű, 5 csarnokszint egymás fölé helyezésével kialakított vasbeton épület az IPARTERV tervezésében.
Az 1990-es évek közepétől ismét napirendre került a környezetszennyezés problémája, és a felértékelődött térség környezethez illeszkedő hasznosítása érdekében a gyár áttelepítése. Jelentős anyagi vonzatai és a tulajdonosváltások miatt erre csak 2000 közepétől kerülhetett sor, immár az érintett II. kerületi önkormányzat által elfogadott szabályozási tervekkel összhangban.
Az 1999 tavaszán elindult koncepcióalkotás nyomán a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig a lakosság számára használható igényes közparkká alakult át.
Az átalakítás [szerkesztés]
A Ganz-telep átépítésének alapelve az volt, hogy az értékes és megtartható épületek, épületrészek korszerű térformálással és igényes kialakítással váljanak a kiállítási- és rendezvényközpont méltó környezetévé. A koncepció-alkotás egyik legnehezebb feladata a megtartandó és elbontandó épületek kiválasztása, a vonzó térarányok, téralakítások meghatározása volt. Ennek eredményeként került lerobbantásra a két – a terület „revitalizációja”, újraélesztése szempontjából legkevésbé kívánatos – magasépület.
A megtartott B jelű műemlék épület, (Nagycsarnok) a talaj szennyezettsége miatt csak részben megtartható D épület, (Kiscsarnok) a közöttük felépült C jelű új bejárati épület, valamint az általuk határolt térségben a vízfelülettel gazdagított park alatt létesült mélygarázs ma az ország egyik legnagyobb kiállítócsarnokának elemeit alkotják.
Ugyancsak megmaradt az E jelű szerelőcsarnok, (Teátrum) amely a 600 férőhelyes színházként működik 2001 szeptemberétől: alkalmas zenei, színházi és tánc-programok befogadására.
A Fény utcai főbejáratnál található a G jelű Fogadóépület, mely többféle kiszolgáló- és vendéglátó funkciót lát el, és egyben alkalmas a kiállítási- és rendezvényprogramhoz kapcsolódó szakmai és más események befogadására is.
A bontási munkák 2000. augusztus 12-én kezdődtek meg, és szeptember 25-ig hat robbantással került elbontásra a két 37 m magas, 126 m hosszú ipari épület és a gyárkémény. A bontási munkákat megelőzően több tízezer liter olajat kellett elszállítatni a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően. A bontások során összesen kb. 120 000 köbméternyi bontási törmelék keletkezett, amivel együtt 2,5–3 ezer tonna acélszerkezetet is elszállítottak.
A Millenáris létesítményei [szerkesztés]
Jövő Háza kiállítás [szerkesztés]
A kiállítás 3000 négyzetméteren, két szinten várja a látogatókat időről időre változó és cserélődő bemutatókkal. A kiállítás tematikája széles spektrumon mozog: a génkutatástól az űrhajózáson át a csillagászatig, valamint a fogyatékkal élők életét az épeknek bemutató Ability Park.
Bemutatkozik egy magyar világújdonság is: a látogatókat három intelligens, a Jövő Háza számára kifejlesztett „hoszteszrobot” fogadja és segíti az eligazodásban.
A kiállítás lehetőséget ad a jövővel való találkozásra, ahogyan azt ma láthatjuk. Játszva, szórakozva és kipróbálva orientál. Kellemes szórakozást ígér mindazoknak, akik érdeklődnek valamely tudományág eredményei, újdonságai iránt, bemutatja a főbb irányokat, amelyek ma a világ kutatóit leginkább foglalkoztatják.
.jpg)
A Jövő Házában helyet kap számos kortárs magyar médiaművészeti alkotás is, amelyeket a Nemzeti Kulturális Alap külön e célra kiírt pályázatának nyertesei hoztak létre. A pályázatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 50, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 100 millió forinttal támogatta.
A Jövő Házában kiemelt szerepet kapnak a magyar szellemi termékek, ugyanakkor a kiállítás jövőorientált külföldi fejlesztéseknek is helyet ad. A négy űrkutatási bemutató – köztük a magyar Mars-járó – mellett az Élet a tervezőasztalon, illetve A szív képei kiállítások is mind-mind egyedi, magyar, kifejezetten a Jövő Háza számára készült fejlesztések, csakúgy, mint a repülőgép-szimulátor.
Csodák palotája [szerkesztés]
A Csodák Palotája egy 1993-ban indult kiállítássorozat, melyet 2005 óta a Millenáris D épületében, az egykori nagyforgácsoló üzem csarnokában található. Az intézmény Öveges József álma volt, aki a természet és a fizika törvényeit a tévéműsora (100 kérdés) szabta kereteken túl, de ahhoz hasonlóan játékos formában kívánta bemutatni az érdeklődőknek, fiataloknak, gyermekeknek egy arra alkalmas helyen.
A kiállítás a 2012. év folyamán Budafokra, a Campona bevásárló központba költözött.
Park [szerkesztés]
Az épületkomplexum egy füves területekkel és tavakkal tarkított zöldövezeti parkban fekszik. A Park lehetőséget biztosít alternatív szabadidős, pihenő tevékenységeknek, illetve programok kültéri fogadására is. A Park egyik előnye – amely miatt a látogatók is különösen kedvelik – a pihenésre szabadon használható füves területek nagysága és kulturált kialakítása. A Park szabadidős céljait szolgálják a Zöld Péter játszótér, amely egy magyar népmese motívumait eleveníti meg, a tóra épített Zenepavilon, a büfé és a Szabadtéri Színpad. A Park összterülete: 35 000 m², amelyből a mesterséges tavak 3000 m²-t foglalnak el.
.jpg)
Nagycsarnok [szerkesztés]
Az 1911-ben épült két gyárépület részleges lebontásával és a kettőt összekötő modern épület hozzáadásával alakult ki a kiállítócsarnokok impozáns együttese.
A Nagycsarnok (B épület) hatalmas belmagasságával, és az ezt kihasználó több szint kiépítésével impresszív látványt nyújtó műemlék épület. Ez a csarnok 2005. decembertől a Jövő Háza kiállítás helyszíne. A kiállítási terület a nyitvatartási időn túl kiváló helyszíne lehet különböző rendezvényeknek. A kiállítást kiegészítő vetítők és multimédiás oktatási kabinetek – a Kiscsarnokban lévő előadóterem mellett – technikai felszereltségük miatt tanfolyamok és workshopok tartására alkalmasak. A Nagycsarnok hasznos kiállítási területe: 4590 m².
Pixel Galéria [szerkesztés]
A Pixel Galéria (C épület) a New York-i Guggenheim Múzeumot idéző spirális elrendezésével, nagyvonalú, lendületes belső terével közös előcsarnoka, fogadótere és több szintű összekötője a B és D csarnoknak, de modern kialakítása miatt rendezvény-helyszínként és önálló kiállítási térként is jól hasznosítható. Az emeleti spirális tér a Jövő Háza tematikájához kapcsolódó médiaművészeti, képzőművészeti kiállítások helyszíne, a legújabb plazmaképernyős vetítőrendszerrel, korszerű világítórendszerrel felszerelve. A Kerengő Galéria földszinti hasznos területe: 332 m². Kiszolgáló helyiségeihez mosdók, ruhatár, recepciós pult, pénztár és az első emeleten hideg-meleg konyhával rendelkező büfé tartozik.
Kiscsarnok [szerkesztés]
A Kiscsarnok (D épület) a Park legöregebb épülete. Eredeti méretét rossz állapota miatt nem lehetett megtartani. Hatalmas üvegfalával szervesen kapcsolódik a Parkhoz. Ez a csarnok 2005 szeptemberétől a Csodák Palotája helyszíne lesz. A kiállítási terület nyitvatartási időn túl kiváló helyszíne lehet különböző rendezvényeknek. A Kiscsarnok része az előadóterem 100 fős beépített emelkedő nézőtérrel, beépített technikával (kivetítő, vászon, hangosítás stb.), amely előadások, konferenciák vagy sajtótájékoztató megszervezésére használható. Hasznos kiállítási területe: 2000 m²
Teátrum [szerkesztés]
A régi és új stílusokat érdekesen ötvöző, közel hét ezer négyzetméter alapterületű szerelőcsarnokból átalakított épület a legmodernebb világítási és hangtechnikai berendezésekkel, illetve ötkamerás digitális rögzítési rendszerrel felszerelt Stúdiót rejt magában.
Ez az épület külsőleg csak részben őrizte meg eredeti formáját. A háromhajós szerelőcsarnok középső traktusában, mint egy ház a házban, található a legmodernebb digitális technikákkal felszerelt TV-Stúdió, színház- és koncertterem. A stúdió két oldalán kihúzható lelátók készültek, így igény szerint változtatható a férőhelyek száma. A stúdióhoz egyik oldalon a közönség helyiségei, a ruhatár és a büfé, a másik oldalon a kiszolgáló helyiségek csatlakoznak. Az épület emeleti szintjein találhatók a színészi és statisztaöltözők.
A Stúdióban lehet álló és ültetett fogadásokat, műsoros esteket, konferenciákat, filmszemléket is rendezni 890 m²-es területén. A rendezvény típusától függően 300 és 1200 fő közötti befogadóképességgel rendelkezik.
Hajó Terem [szerkesztés]
A Hajó-terem a Teátrum második szintjén elhelyezkedő, a Parkra jó kilátással rendelkező rendezvényterem, melynek mérete 60 m²
Fogadó [szerkesztés]
.jpg)
A Fogadó (G épület) a harmincas években épült gépjavító, galvanizáló üzem 2001. február 1-jén nyitotta meg kapuit a Millenáris Park első elkészült épületeként. A Fogadó épülete jelen állapotában is megőrizte ipari jellegét, belmagassága kihasználásával három szinten működtethető, így igen sokféle produkciót képes befogadni. Koncerteknek, gyermek- és családi programoknak, stúdiószínházaknak és kamara-kiállításoknak ad otthont. Legnagyobb belmagassága: 15 méter, összterülete 503 m², amelyen elhelyezhető egy mobil színpad (6x8m). Nézőtere 300 fős ülő- vagy 600 fős állóhellyel rendelkezik.
A Fogadó első szintje galériaszerűen csatlakozik a földszinti térhez. Az egyik oldalon található a Pódium és a Kávézó. A Kávézó egy üzemelő hideg-meleg konyhás vendéglátó egység, amely a programok figyelembevételével működik, külön beépített kisméretű pódiummal, ahol 100 fős ülő- vagy 200 fős álló rendezvényt lehet rendezni.
Csiga Galéria [szerkesztés]
A Csiga Galéria különálló galériás tér. Ahol kortárs képzőművészeti kiállításokat és többnyire ezekhez kapcsoltan állófogadásokat szoktak tartani. Területe 112 m².
Padlás [szerkesztés]
A Padlás a Fogadó második szintjén helyezkedik el, a többitől különálló helyiség, amely a Pódiumon keresztül közelíthető meg. Összterülete: 350 m² fekete színházi tér, mobil nézőtére 150–200 fő befogadására alkalmas.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||
